Címlap Baranya A pécsieknek ...

A pécsieknek köszönhető, hogy nem lett felüljáró a Kálvária-dombon, de még épülhetne oda más is

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A 20. században a városok fejlődésével egyre nagyobb lett a forgalom is. A történelmi belvárost Pécsen a '60-as évek végétől kezdték igazán védeni. A szakemberek tudták: új útvonalakra, tehermentesítő gyűrűre van szükség a város körül. Hogy ez hogyan sikerült Pécsett? Egy része egész jól! Dévényi Sándorral beszélgettünk, aki egyike volt az alagút mellett kampányoló építészeknek. A nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész tarsolyában pedig van még ötlet bőven. Izgalmas!

Először bontani kellett

Az idősebbek talán még emlékeznek az egykori tejboltra és az alagút helyén álló épületekre. Így nézett ki egykor a terület:

Vak Bottyán utca és a Hunyadi út kereszteződése és annak épületei. Itt épült meg végül az alagút. A kép az Aradi Vértanúk útjáról készült.
fotó: Régi Pécs – Balázsy Péter (1970)

– A város azonban olyan ütemben fejlődött, hogy felmerült az ötlet: le kellene bontani a 19. században épült, nem túl értékes épületeket, hogy egy forgalmat levezető úthálózat jöhessen létre, ami tehermentesítheti a belvárost – mondta el Dévényi Sándor.

Jöhet a felüljáró? Nem! – mondták a pécsiek

Az Aradi Vértanúk útja és a Kálvária út sűrűn lakott terület volt mindig is. A népszerű környék és a Kálvária-domb vertikális kiterjedése sok fejfájást okozott a szakembereknek. A ’80-as évek elején először egy budapesti tervezővállalat rukkolt elő egy felüljáróval:

A Kálvária-dombra 10 méter hosszan, a Hunyadi út felett pedig 10 méter magasan építettek volna felüljárót

Az első tervek
fotó: Régi Pécs/Kistelegdi gyűjtemény/CSGYK

– El tudjuk képzelni, hogy egy több száz tonnás vasbeton, ami kétszer-két sávos pályaszélességgel rendelkezik, hogy mutatott volna a Székesegyház mögött, micsoda vizuális roncsolást okozott volna a városnak. A másik pedig, hogy totál megölte volna a város természetes kapcsolatát a Mecsekkel. Ezt nem hagyhattuk – mondta határozottan Dévényi.

A Pécsi Tervező Vállalat szerencsére újragondolta: jött az alagút ötlete

A PTV irodájában nagyban zajlik a munka
forrás: Dévényi Sándor

A ’80-as évek elején a város létrehozott egy építészirodát, ami kifejezetten a műemléki belváros rekonstrukciójával foglalkozott. A fő cél: védeni kell Pécs fő struktúráját, utcahálózatait és épületeit. Ennek az irodának volt a tagja Dévényi Sándor (építész), Kistelegdi István (építész és irodavezető), Dulánszky Jenő (statikus tervező) és Erdélyi Zoltán (főmérnök) .

Az alagút jobb választásnak bizonyult.
fotó: Régi Pécs / Kistelegdi gyűjtemény / CSGYK

– Kitaláltuk, hogy ne a ronda vasbeton hidat építsük meg, hanem fúrjunk egy alagutat a Kálvária-dombba. Ráadásul ez mérnöki szempontból is környezetbarátnak számított – tette hozzá Dévényi.

Szerencsére ezt a tervezetet fogadta el végül a város, és 1983 elején neki is álltak az alagút építésének.

Az épületek elbontását követően meg is kezdődtek a munkáltok – 1983
fotó: Régi Pécs / CSGYK

Az alagút külön érdekessége, hogy nem fúrással készült

– Mivel nagyon kicsi volt a földtakarás a területen, hagyományos bányászati módszerekkel nem volt érdemes megcsinálni. Lényegében felülről elhordták el a földet, majd felhúzták az alagút szerkezetét és ezután visszahordták rá a kupacot. Nem csupán egyszerűbb, de sokkal olcsóbb megoldás is volt. Az egészet pedig Nagy István, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat főmérnöke vezényelte le – részletezte az építész.

Az alapszerkezet elkészült – 1986
fotó: Régi Pécs / CSGYK

Érdekesség: a “4 likú” alagút

Minden alagút esetében meg kell oldani az építmény szellőztetését, a pécsi alagútra négy ilyen nyílást terveztek, amit meg is építettek. Az alagút hosszúsága miatt azonban erre végül nem is volt szükség, így ezeket betemették. Érdekesség, hogy ezeket mai napig is láthatjuk az alagút tetején. Maga az alagút egyébként 97 méter hosszú és 7 %-os emelkedéssel rendelkezik. Esztétikailag is bravúros, hiszen a szájazat belesimul a Kálvária-dombba.

– Ami egyébként elmaradt, de korábban terveztem, az négy Zsolnay pirogránit oroszlán volt, úgy, mint a Lánchídnál. Ezt azonban elvetették, túl profán ötletnek gondolták. Volt még szó kerámiaburkolatról is, meg is terveztük, de ez sem valósult meg, sajnos – tette hozzá az építész.

Egyelőre csak a vájatok látszanak a Kálvária-dombon, de már megkezdték a föld elhordását, ahova utána az alagút alapjai kerültek – 1984
fotó: Kistelegdi gyűjtemény / CSGYK / Régi Pécs

Az alagút végül 1987 decemberében készült el.

Van itt még elmaradás…

Egykoron szó volt arról is, hogy az Aradi vértanúk útjáról induló térköves gyalogutat egészen az Ágoston térig vinnék. Dévényi Sándor elmondta, hogy ezt a tervet 2010 környékén, az Európa Kulturális Főváros ideje alatt szerették volna kivitelezni, azonban mire erre sor került volna, elfogyott a város pénze. Kár érte, hiszen itt is szobrokkal szegélyezték volna az utcát, csakúgy, mint az Aradi vártanúk útján, itt azonban Pécs ismert szereplői kaptak volna helyet. A tervek még megvannak, a kérdés, hogy mikor lesz rá forrás.

Mecsek felé lehetne nyitni, miért ne?

Az alagút létrejötténél megmenekült a Kálvária-domb, amit Dévényi Sándor már tovább is gondolt.

– A Kálvária-domb a Mecsek felé nyitható lenne. Arra gondoltam, hogy jó lenne egy kis “ajtót” nyitni a Modern Magyar Képtár udvaráról. Így a kis belvárosi utcákból nagyon könnyedén egy szép kis úton feljuthatnánk a Kálvária-dombra, majd a Mecsekre – zárta szavait a pécsi építész.

A tervet Halas Iván rajzolta
forrás: Dévényi Sándor