Címlap Baranya Rózsi néni ot...

Rózsi néni otthona ihlette az uránvárosi, 37 négyzetméteres szobrot

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Íme a szobor, ami egy lakás! Uránváros közkedvelt terén találjuk városunk egyik legizgalmasabb, mégis a közvéleményt megosztó alkotását. 

A város megannyi remek alkotással bír szobrok terén melyek közül az uránvárosi „37 négyzetméter” absztrakt mű talán az egyik legérdekesebb. A vegyes megítélésnek örvendő színes üvegszobor idén lesz 11 éves, mely létrejöttéért Palatinus Dóra szobrászművész és Makra Zoltán, képzőművész volt a felelős.

Egy színes téglalap? Másnak az élete volt!

Dénesi Ödön tervei alapján hozták létre Uránvárost.

Maga a műalkotás, a 37 négyzetméter valójában egy ’70-es évekbeli bányászlakótelep, másfél szobás panellakásnak a térszerkezete. A szoborlakásban lévő helyiségek, mint a fürdőszoba, konyha és szoba méretarányosan akkorák, mint egy valódi másfél szobás panellakás.

– Az akkori, átlagos – ha szabad ezt mondani – magyar lakás életterét akartuk bemutatni, ami remekül leképezi a ’70-es évekbeli, uránvárosi viszonyokat – mondták el az alkotók.

A szobor egy év alatt készült el, amit Bence Zoltán építész tervezett. A legnehezebb talán az volt, hogy pontosan úgy kellett megtervezni és „elkészíteni”, mint egy valódi lakást.

A nagynénink 50 éve él 1.5 szobában

Palatinus Dóra elmondta, hogy a helytörténeti értékek mellett saját, személyes kötődésük is van az akkori lakótelepekhez és az azt szimbolizáló absztrakt szoborhoz.

„A nagynénik szintén egy másfél szobás panellakásban él már közel 50 éve. Úgy éreztük, hogy az ő élettörténete párhuzamba hozható Uránváros történetével. Az ő családjuk is bányász család volt. Amikor egyszer nála voltunk látogatóban, akkor jött a gondolat, hogy be szeretnénk mutatni ezt.”

– mesélte el a pécsi szobrászművész.

Sokszínű világ 37 négyzetméteren

A színes üvegek sem csupán külcsín miatt lettek installálva, ezzel is az akkori élet sokszínűségét, törékenységét és változatosságát szerették volna kifejezni. Mindezek mellett pedig lehet ez az újrakezdés szimbóluma is – tette hozzá Dóra.

„Azt szerettük volna, hogy minden ember saját magának találja meg a kapcsolatát, a saját kötődését a szoborral. Ha más nem is, akkor körbe járhassa, vizuálisan érzékelje a színek keveredését az üveg tranzparenciáját. Ezáltal nem csak szimbolikusan, hanem személyesen is kapcsolatot tud kialakítani vele.”

Szocialista időket idézne? Vagy túl modern?

Persze ez egyfajta sztereotípia is, hiszen az alkotás világában – főleg, ha kültéri művekről van szó – mindig megoszló a közvélemény. Dóra és Zoltán elmondta, hogy volt, aki a szocialista idők rossz élményeit látta a szoborba, voltak, akik szimplán a modern, absztrakt mivoltát nem tudták értékelni, viszont máig sok pozitív visszajelzést is kapnak. Viszont az tagadhatatlan, hogy a színes és nem hétköznapi szögben álló panelszobor mindenkiben elindít egy gondolatot, egy érzést.

EKF: Közterületfejlesztés volt a cél

A Dél-Dunántúli Építész Kamara (DDÉK), az Európa Kulturális Fővárosa cím révén hirdette meg – a Vasarely Alapítvánnyal karöltve – azt a nemzetközi pályázatot, melyben a képzőművészet keretein belül közterületfejlesztés volt a cél. Két helyszín közül lehetett választani, az egyik a Búza tér volt, a másik pedig az Uránbányász tér. Palatinus Dóra és Makra Zoltán Uránváros mellett rakták le a voksukat.

Reflektáljon a környezetre

– A pályázat lényege az volt, hogy olyan kortárs, képzőművészeti alkotásokat hozzanak létre a városon belül, amelyek az adott városrészre és annak történelmi vagy építészeti múltjára kell reflektálnia – mondta el Makra Zoltán.