A nehezebb utat választotta dr. Kupó Péter, aki a komfortzónájából kimozdulva szívós munkával, középkori céhlegény módjára sajátította el és hozta el Pécsre azt a tudást, amelynek köszönhetően a pécsi klinikum Elektrofiziológiai Laborja nemzetközi szinten is élenjárónak számít. A fiatal klinikussal többek között a szívritmuszavarok kezelése terén forradalmi áttörést jelentő katéterablációról és az őt mai napig hajtó lelkesedésről beszélgettek a PTE ÁOK honlapján közölt interjúban.
Nagyságrendileg egymillió ember tartozik a PTE Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinika Elektrofiziológiai Laborjának ellátási körzetébe, ahol évente mintegy 700 szívritmuszavarban szenvedő betegen segítenek. Bár a labort vezető dr. Kupó Péter egyetemi tanársegéd eredetileg más szakterületre készült, egy revelációval felérő élmény hatására az aritmológiát választotta, ami nem csak az ő szempontjából bizonyult jó döntésnek.
Háziorvosi rendelőből a szívgyógyászati klinikára
Mindezt azonban megelőzte pár korábbi döntés és élmény: például azok a meghatározó gyermekkori évek, amikor háziorvos nagyapja rendelőjében töltötte az időt, és nemegyszer a betegekhez is elkísérte. Ezek az élmények tettek rá akkora hatást, hogy kamaszként már vitán felül állt, hogy az orvosi pályát választja. Azonban az a legutolsó pillanatig kérdéses volt, hogy hol – Budapesten vagy Pécsett – vág bele a terve valóra váltásába.
Eredetileg Budapest felé húzott a szívem, aztán jött egy sugallat, hogy nekem Pécsre kell jönnöm, így végül ez szerepelt a jelentkezési lista első helyén. Egyértelmű volt, hogy a pontszámaim alapján bármelyik helyre felvennének. Tényleg egyfajta sugallatról volt szó, hiszen előtte alig ismertem ezt a várost, csak kétszer jártam itt. Egyszerűen valami idehúzta a szívemet – és visszatekintve ez remek döntés volt
– idézi fel Kupó Péter.
Az egyetemen a klinikai tárgyak keltették fel az érdeklődését, mégpedig elsősorban a kardiológia. „A szív a szervezet központja, egyfajta misztikus szerv, és ez már orvostanhallgatóként is nagyon izgatott. Aztán egy sikerélmény hatására döntöttem el, hogy tényleg ezzel szeretnék foglalkozni: nagyon jól sikerült a kardiológia vizsgám, nemcsak jelest kaptam, hanem a közös hangot is megtaláltam Komócsi András professzor úrral. Alig vártam, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak, majd azonnal megkerestem őt, hogy csatlakozhatnék-e valamilyen formában a munkájához. Azt felelte, hogy járjak be hozzá az intézetbe, majd kitaláltunk egy TDK-témát is.”
Pályamódosítás sokk hatására
Ez akár már a célegyenes is lehetett volna, ám egy élmény – épp úgy, mint amikor Budapest helyett végül Pécs lett a befutó – némileg más irányba terelte Kupó Pétert.
„Komócsi doktor úrnak a koszorúér-festés, azaz a hemodinamika a szakterülete, és sokáig úgy képzeltem el a jövőmet, hogy én is ezzel foglalkozom majd. Hatodéves koromban elmentem a klinika akkori igazgatójához, Szabados professzor úrhoz, hogy ha lehetőség van rá, akkor szeretnék a klinikán dolgozni, mégpedig az érfestés területén. Azt mondta, hogy támogatja a felvételemet, ám mielőtt döntenék, töltsek el egy napot az elektrofiziológiai laborban. Így is tettem; ekkor jártam itt először.”
A laborban tapasztaltak pedig óriási hatást gyakoroltak rá – ám a vizsgaélménnyel szemben itt most inkább sokkról volt szó.
„Hatodéves korában az ember már majdnem kész orvosnak számít, rengeteg mindent tanultunk és láttunk már. Ilyenkor már bármilyen téma, kérdés merül fel, értjük, miről van szó, és hozzá tudunk szólni – legalábbis addig így gondoltam. Amikor azonban beléptem ide, arra kellett rádöbbennem, hogy egyetlen szót sem értek abból, amiről itt beszélnek, miközben beavatkozások sorát néztem végig.”
Azonban ahelyett, ahogy valószínűleg a legtöbbünk tette volna, azaz hagyja az egészet, és visszatér a komfortzónájába, Kupó Péter az ellenkező utat választotta.
„Annyira lesokkolt az itteni munka bonyolultsága, hogy úgy jöttem ki a laborból, ezt nekem mindenképpen meg kell tanulnom. Szabados professzor úrhoz azzal mentem vissza, hogy amennyiben van lehetőség, akkor itt szeretnék belevágni a rezidensi munkába, és ő ezt lelkesen támogatta. Így kerültem ide az akkori laborvezető, Simor professzor úr alá.”
A hatodéves Kupó Péter megdöbbenése abból a szempontból nem volt meglepő, hogy az elektrofiziológia meglehetősen új területnek számít a kardiológiában, ráadásul minden túlzás nélkül forradalmi jelentőségű beavatkozásokat tesz lehetővé. Az úgynevezett katéterabláció, amely során katéterek segítségével, célzott szövetroncsolással szüntetik meg a szívritmuszavart okozó gócokat hőkezelés révén, az ezredforduló után kezdett elterjedni, és egy mai napig rohamosan fejlődő területről van szó. A jelentősége pedig óriási, hiszen a katéterabláció alacsony kockázattal és megterheléssel járó egynapos beavatkozás, amely egy akár egész életen át tartó gyógyszeres kezelést válthat ki. Mindez ráadásul potenciálisan a magyar lakosság 5 százalékát érinti.
Mintegy félmillió ember szenved Magyarországon szívritmuszavarban, bár azt fontos hozzátenni, hogy egyfajta spektrumról beszélünk itt a hétköznapi életet nem igazán befolyásoló, kevés panasszal járó zavaroktól az életveszélyesekig. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy azon súlyosabb esetekben, ahol a szívritmuszavar komoly hatást gyakorol az életminőségre, vagy akár az életet is veszélyezteti, mindenképpen erősen javallott, ugyanis minimális rizikójú, ám nagy hasznú beavatkozásról van szó.
Céhes évek
Kupó Péter 2015-ben, diplomázása után került a laborba rezidensként, majd később több tanulmányúton vett részt külföldi elektrofiziológia laborokban, amelyek arra sarkallták, hogy még többet tanuljon.
„Kicsit irigykedtem az ott dolgozó rezidensekre, mert azt láttam, hogy jobban csinálják nálam a beavatkozásokat. Azt gondoltam, hogy mind nekem, mind a klinikának előnyös lenne, ha el tudnék menni valahová, ahol tovább fejleszthetem a tudásomat. A Szegedi Tudományegyetem Elektrofiziológiai Részlegének ekkor már létezett egy olyan, az Európai Aritmológiai Társaság által akkreditált, strukturált kétéves ösztöndíjprogramja, amely az abba bekerülőket mentesítik a különböző kötelezettségek, például ügyeletek, adminisztratív feladatok alól, ám ezért cserébe az ösztöndíjasnak reggeltől estig a laborban kell dolgoznia, ahol tapasztalt kollégák segítségével tanulhatja meg, később pedig az ő felügyeletük mellett végezheti is a katéterezéseket. Első magyarként sikerült ide bekerülnöm, és itt sajátítottam el azt a tudást, amely birtokában képes lettem az önálló munkavégzésre.”
A kétéves szegedi „céhes” gyakorlat után 2020-ban tért vissza Pécsre, és a szakorvosi végzettség és a PhD-fokozat mellett az európai aritmológus licencet is megszerezte.
„Ez nem kötelező, ám a szakmában az ilyen licenccel rendelkezőket veszik igazán komolyan. A szakorvosi vizsgánál keményebb, hatórás, 120 kérdéses tesztről van szó, amelynek sikere ráadásul nem pontszámhoz kötött: minden évben a legjobban teljesítő 50 százalék kapja meg, a többiek pedig próbálkozhatnak újra, hiába értek el bármennyire jó eredményt.”
A siker titka: önbizalom, higgadtság és szorgalom, szorgalom, szorgalom
A klinika vezetése 2022 januárjában bízta meg az Elektrofiziológiai Munkacsoport vezetésével, ami évente 600-700 beavatkozás végrehajtását jelenti. Bár a katéterabláció a csekély kockázattal járó procedúrák közé sorolható, kétségkívül szükséges némi bátorság ahhoz, hogy valaki egy élő szívben égessen ki gócpontokat egy katéter segítségével.
„Kezdőként természetesen volt bennem némi izgalom, és nagy felelősséget jelent egy másik ember testében beavatkozásokat végrehajtani – főleg akkor, ha az egyik létfontosságú szervről van szó. Ám azt is látni kell, hogy annak, aki ilyen munkára vállalkozik, tudnia kell kezelnie az ezzel járó feszültséget. Egészséges önbizalom szükséges ehhez, amit természetesen a tapasztalat is hoz magával, de ez egyben adottság kérdése. A katéteres laborokban dolgozóknak képesnek kell lenniük erre – már csak azért is, mert ugyan szerencsére ritkán, de tényleg akadhatnak nehéz helyzetek, amikor létfontosságú a nyugodt, nagyon gyors és jó döntéshozatal.”
A higgadtság és önbizalom mellett Kupó Péter szerint hasonlóan fontos a szorgalom, az elektrofiziológia ugyanis igencsak tudásigényes terület.
A feleségem a tanúm rá, hogy sokszor tanultam még otthon este tízkor is, és mai napig olykor esténként nézem át az aznapi érdekes eseteket, és elemzem ki az eredményeket. A hozzánk érkező rezidenseket is azzal fogadjuk, hogy legyenek tisztában azzal, rengeteg időt és energiát kell befektetniük ahhoz, hogy ebben jók lehessenek. A szorgalom, a kitartás és a szakma iránti alázat elengedhetetlen a sikerhez, és bizonyos szintű manuális érzék is szükséges.
Harc a káros röntgensugarak ellen
Mindezekhez talán hozzávehetjük az ambíciót is, amely folyamatos fejlődésre és újításokra sarkallja Kupó Pétert és kollégáit. A legfontosabb ezek közül a röntgenmentes katéterabláció, amely terén a pécsi labor nemzetközi téren is elöljárónak számít.
„A röntgen hagyományosan szerves része a katéterablációknak, hiszen ezzel a képalkotó módszerrel tudjuk nyomon követni a beavatkozás menetét. Mindezzel azonban több szempontból is problematikus. Egyrészt akadnak olyan a röntgensugárzás szempontjából speciális betegcsoportok – például a kismamák és a fiatal gyerekek – akik esetében nagyon komolyan meg kell fontolni, hogy egyáltalán megéri-e végrehajtani röntgen alkalmazása mellett a beavatkozást. Emellett a személyzetre is gondolnunk kell, akik egyrészt napi több órán keresztül vannak kitéve a sugárzásnak, másrészt az az elleni védekezés részeként nehéz ólomruhát kell viselniük, ami óhatatlanul mozgásszervi problémákhoz vezet az évek, évtizedek alatt. Konkrét adatok is rendelkezésünkre állnak arról, hogy a sugárterhelés következtében az invazív kardiológiai beavatkozásokat végzők körében lényegesen magasabb a népesség átlagánál a bal oldali agyféltekén található tumorok aránya, a női dolgozók körében pedig a bal oldali emlődaganatok aránya.
Szerencsére ma már két olyan megoldás is a rendelkezésünkre áll, amelyekkel kiváltható a röntgen. Az egyik a háromdimenziós térképezés. Ennek lényege, hogy speciális térképezőrendszerek alkalmazásával katéterekkel tapogatjuk le a szív belső felszínét, amit egy monitoron tudunk megjeleníteni. Az elkészített virtuális anatómiai térkép ezt követően munkafelületünkként szolgál: ezen vizualizálhatók a katétermozgások, és láthatóvá tehetők az ablációs léziók is.
A másik a szíven belüli ultrahang, azaz az intrakardiális echokardográfia, amely azt jelenti, hogy egy speciális ultrahang-katéter segítségével valós időben tudjuk követni, hogy mi zajlik a szívben: tudjunk monitorozni a katétermozgásokat, megítélhetővé válnak a beavatkozásokat potenciálisan megnehezítő anatómiai variánsok, de akár a katéterek és a szív közötti kontaktus is. Ezzel a két módszerrel teljes egészében ki tudjuk küszöbölni a röntgensugárzás használatát, ezt kollegáimmal első alkalommal Pécsett 2017-benvalósítottuk meg. Tavaly nemzetközi tréningközponttá váltunk az ezen a téren végzett munkánknak köszönhetően, és a közelmúltban a magyar kollégák mellett a régió több országából érkeztek hozzánk aritmológus kollégák a módszer elsajátítására.”
Meghálálni a bizalmat
Az aritmológiában napjaink másik fontos törekvése a katéterablációk hatékonyságának növelése a legmakacsabb szívritmuszavar, a pitvarfibrilláció kezelése terén.
„Pitvarfibrilláció esetén egy nagyon kis szívritmuszavarról van szó, ahol a katéterabláció a gyógyszeres kezeléssel szemben bizonyítottan hatékonyabb stratégiát jelent, de olykor a sikeres abláció ellenére is visszatérhet a ritmuszavar. Remélhetőleg a közeljövőben ezen a téren is sikerül áttörést elérnünk a szakmában, már csak azért is, mert a pitvarfibrilláció 300 ezer embert érint Magyarországon.”
Kupó Péter lelkesedése kézzelfogható, amit munkájának szeretete mellett a támogató közeg is indokol – bár ezeket nem igazán lehet szétválasztani.
„Különleges helyzetben vagyunk, hiszen a legmodernebb eszközök is a rendelkezésünkre állnak, minden beavatkozást el tudunk végezni, és az is unikális lehetőség, hogy ilyen fiatalon ennyire felelősségteljes pozíciót bíztak rám. Ez arra is kötelez, hogy a legjobbat hozzam ki ebből, és további tehetséges és szorgalmas fiatalokkal bővítsem a gárdát, hogy egy nemzetközi szinten is ütőképes csapatot építsünk fel, hiszen az elektrofiziológia »csapatsport«. Úgy vélem egyébként, hogy a laborunk remek választás az aritmia iránt érdeklődő fiatal kollégák számára, mert itt egyrészt megkapják a szükséges szakmai alapokat, másrészt annak kipróbálására, begyakorlására is lehetőségük van. A tapasztalatszerzés az elméleti tudás elsajátítása mellett szintén nagy jelentőséggel bír. Mindez persze nem lenne lehetséges a klinikaigazgatónk, Cziráki professzor úr és a klinika vezetésének támogatása nélkül, amit azzal tudunk viszonozni, hogy a hazai mellett nemzetközi szinten is növeljük a pécsi elektrofiziológia hírnevét.”
Az interjú eredetileg a PTE Általános Orvostudományi Kar weboldalán jelent meg.
