Dr. Környei Bálint Soma 31 éves, az Orvosi Képalkotó Klinika utolsó éves PhD-hallgatója. Az USA-ban, a Kentuckyban található Louisville-ben született. Egy évig a PTE Egészségtudományi Karán képalkotó diagnosztikai analitikusnak tanult, majd 2011-ben, ambícióit követve, átnyergelt az Általános Orvostudományi Karra. Gyerekként az is felmerült benne, hogy számítógépes játéktesztelő lesz, aztán ezt elvetette és maradt az orvosi hivatásnál, amit a szülei – főként az Élettani Intézetben oktató, egyetemi docens édesapja – és a nagyszülei is támogattak. Amint az a vele készült, a pécsi orvoskar weboldalán megjelent interjúból kiderült, az igényes, látványos grafikai megoldások iránti vonzalma is hozzájárult, hogy a képalkotó módszerek ragadták el. Fiatal, ambiciózus csapatával jelenleg a Klinikai Központ Rákóczi úti telephelyén dolgozik, ahol egymással összeköttetésben több számítógép is segíti az idegtudományi képalkotással kapcsolatos kutatásaikat.
„Az egyetem egyik legnagyobb élménye az volt, amikor a témavezetőm, dr. Tóth Arnold, az Orvosi Képalkotó Klinika egyetemi adjunktusa és az Intervenciós Radiológia tanszékvezetője bejött az egyik anatómia gyakorlatunkra, és amit addig csak szeleteken vagy atlaszban láttunk, azt megmutatta a valóságban is, 3D rekonstruált, úgynevezett diffúziós tenzor MRI-rekonstrukciókon. Onnantól fogva a neuroanatómiát sokkal könnyebben megértettem és tanultam. A másodév második félévétől elkezdtünk közösen dolgozni, ami azért sem volt könnyű, mivel alig volt programozási ismeretem. Úgy estem bele a modern idegtudományi képalkotás világába, ennek ellenére az első házi tudományos konferencián második helyezést értem el, egyben kvalifikációt szereztem a 2015-ös Országos Tudományos Diákköri Konferenciára” – meséli dr. Környei Bálint, aki ezután sorra zsebelte be az elismeréseket, szinte minden versenyről nyertesként távozott.
2015-ben elnyerte az Astellas Pharma Kft. Astellas díját fiatal kutató kategóriában, a végzésekor volt már három társszerzős publikációja, számos nemzetközi konferencián való megjelenése, az Európai Radiológus Konferencián különdíjas posztere, Pro Scientia Aranyérme, valamint Mestyán Gyula-díja is. Immár tíz éve, hogy ezzel a tudományterülettel foglalkozik.
Mint mondja, a Pécsi Diagnosztikai Központban, az Idegsebészeti Klinikán és az Orvosi Képalkotó Klinikán is nagyon sok támogatást kapott dr. Schwarcz Attila, dr. Büki András és dr. Dóczi Tamás professzoroktól, továbbá dr. Bogner Péter professzortól, az Orvosi Képalkotó Klinika igazgatójától, a témavezetőitől és kutatócsoportjuk minden tagjától. Professzionális, baráti, inspiráló közegbe került, amiben szeretett dolgozni, sokat jelentett számára az is, hogy kollégaként bántak vele.
Eredményességéhez hozzájárulhatott az is, hogy biológia-kémia tagozatra járt a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba, egy olyan osztályba, ahonnan többen, több évben, több tantárgyból is az OKTV döntőjébe kerültek, nemzetközi versenyeken vettek részt és győztek is. Volt osztálytársai között – akikkel a mai napig rendszeresen tartják a kapcsolatot – Junior Príma díjas és Pro Scientia Aranyérmes is van
„Az idegsebészet nálam a legmagasabb polcon helyezkedik el”
„Az idegsebészet nálam a legmagasabb polcon helyezkedik el. Meg voltam győződve arról, hogy idegsebész leszek, ezért kezdtem el TDK-zni, és kerültem egyre közelebb az idegtudományi képalkotással kapcsolatos kutatásokhoz és az intervencióhoz. Az Amerikai–Magyar Orvosszövetség (Hungarian Medical Association of America – HMAA) szervezésében eljutottam New York államba, Buffaloba, a State University of New York Idegsebészeti Klinikájára, ahova olyan volt bemenni, mint Disneylandbe. Nem jelentett terhet hajnali négykor kelni, hogy aztán este hat óráig ott lehessek a műtőben. A rezidensi felvételemben komoly szerepe van dr. Bogner Péter professzor úrnak, aki az akkor még egyetlen rezidensi helyet nekem ajánlotta. Nagyon jóleső elismerés volt ez. Az idegsebészettől a radiológia felé fordulásom egy hosszú folyamatnak tekinthető, Bogner professzor meghívása ennek a záróköve volt. Nagyon élvezem ma is, amit csinálok” – teszi hozzá.
Kutatásai középpontjában a koponyatraumák hatására kialakuló, diffúz axonsérülés vizsgálata áll, modern, MRI képalkotó technikákkal. Direktben, konvencionális képalkotó módszerekkel ez nem vizsgálható, azonban a patológiai komponensek mentén különböző, modern MRI-modalitással láthatóvá tehető. Ide tartoznak a fehérállományi mikrovérzések vagy ödémák, amiknek az axonkárosodással, a klinikummal és a kimenetellel való összefüggésük még nem teljesen feltárt. Úgy tűnik, hogy a mikrovérek inkább egy kapilláris szintű sérülésre utalnak, ha azonban ödémával fordulnak elő, vagy az ödéma önmagában, akkor az a fehérállomány károsodását jelzi. Vizsgálataik során egyrészt a képalkotás szintjén próbálják az összefüggéseket feltárni, másrészt a látott eredményeket neuropszichológiai tesztekkel, neuropszichológus kollégáik segítségével közösen értékelik.
A koponyatraumákból eredő halálozás a 40 év alattiak körében a vezető helyen áll a fejlett országokban, ezért is esett ennek a területnek a tanulmányozására a választása. A komplexitása ragadta el, ami vonatkozik a képalkotásra, a vizsgálati módszerekre, a klinikumra és a betegség kimenetelére is. A folyamatnak ma már kevés olyan része van, amelyet ne látna át és ne vett volna tevékenyen részt benne.
„Előbb-utóbb kiforr az a módszer, ami megfelelő az adott klinikai probléma megoldásához. Sok türelem, ambíció és kitartás kell hozzá, valamint fizikai, biofizikai, matematikai, anatómiai és informatikai tudás. A kódolásban ma már segítségül hívhatjuk az algoritmusokat és a mesterséges intelligenciát, de ez sokszor nem elég. A Bioanalitikai Tanszék munkatársai – dr. Farkas Kornéliával az élen -, valamint a Pécsi Diagnosztikai Központ kutatói is nagyban támogatnak minket, ám azért jórészt a magunk diszpécserei, informatikusai, jogászai és menedzserei vagyunk: mi intézzük a bürokratikus háttérmunkát, hívjuk be, illetve vissza a betegeket MRI-vizsgálatokra, illetve alapos retrospektív adatbányászat után a kérdőíves interjúra. Engem nagyon inspirál ez a fajta munka, mert megunhatatlan és folyamatosan új, megoldandó problémákat generál. Ráadásul küzdő, versengő típus is vagyok, nem szeretek unatkozni, így tényleg nekem találták ki ezt a típusú kutatást” – fejti ki.
TDK-témavezetőként nagyon büszke ambiciózus társaira: dr. Bognár Dávidra, Laár Péterre és Petneházy Zalánra, de minden TDK-hallgatójára, akik között több angol programos diák is van.
Mint mondja, már elsőéves PhD-hallgatóként is volt szakdolgozatnál társtémavezető, és azóta is jut minden évre legalább egy ilyen feladat. Több dékáni pályamunka elkészültében is segített, egy most van folyamatban. Büszke a fiatalokra, mert mindenki komolyan veszi a feladatait.
A fiatal kutatócsapat jelenleg a Klinikai Központ Rákóczi úti telephelyén végzi vizsgálatait egy irodahelyiségben, ez a bázisuk. Több számítógép található itt egymással összeköttetésben, ám ez nem azt jelenti, hogy csak itt vannak jelen, mert az MRI-felvételek a betegekről főként a Pécsi Diagnosztikai Központban készülnek. Mint mondja, kutatásaik komoly tudományos és társadalmi haszonnal is járnak, ami ugyancsak komoly hajtóerőt jelent ahhoz, hogy egyre eredményesebbek legyenek.
Az interjú eredetileg a PTE Általános Orvostudományi Kar weboldalán jelent meg.
