Közös szakmai állásfoglalást adott ki a pedofilellenes törvényt véleményezve, azt bírálva még januárban a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Szexuális Medicina Társaság. Állásfoglalásukban akkor kijelentették, a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással nem befolyásolható. Szerintük a szülők nemi identitása és szexuális orientációja nem befolyásolja a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, egészséges fejlődését, ugyanakkor az ezeket a szülőket és gyermekeiket érő stigmatizáció egyértelműen káros hatású.
Most ezzel az állásfoglalással szállt vitába tíz pszichiáter és pszichológusprofesszor – köztük pécsiek is -, akik szerint több sebből is vérzett az MPT szövege! A professzorok kifogásolják, hogy aPszichiátriai Társaság állásfoglalásának széles körű szakmai megvitatása sem történt meg, annak konkrét szerzői pedig nem ismertek, tudományos hivatkozásokkal az egyes állításokat nem támasztották alá (akkor ugyanis nem állíthattak volna olyanokat, mint amiket állítottak – utalnak rá most).
Mint azt a professzorok most írják – tudományos hivatkozással, tankönyvi adatokkal ellátva -: a nemi diszfória mint mentális zavar hátterében álló oki tényezőket pontosan még nem tudjuk azonosítani, genetikai okok feltehetően szerepet játszanak a kialakulásban, de a környezeti tényezőknek is igen hangsúlyos szerepe lehet (elfogadás, megfélemlítés, bullying). Egy másik hazai tankönyv vonatkozó fejezete is írja, hogy
a „nemi azonosságtudat szocializáció során alakul ki” és nemzetközi vonatkozásban is mérvadó tankönyvekben szintén deklarálják, hogy a nemi identitás kialakulásában szerepe van a tanulásnak és a kutatások nem bizonyították a genetikai háttér kizárólagos voltát. Az Amerikai Pszichológiai Társaság is deklarálta, hogy a nemi identitás biológiai és környezeti tényezők dinamikus kölcsönhatása során alakul ki
– magyarázzák. Vagyis szerintük nem igaz az a korábbi állítás, miszerint „a szülők nemi identitása és szexuális orientációja nem befolyásolja a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, egészséges fejlődését”, mert igenis befolyásolja.
Cáfolják azt a korábbi állítást is, miszerint „tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény az is, hogy a heteroszexuális személyek, párok által felnevelt gyermekek közül éppen annyian válnak homoszexuálissá, leszbikussá, transzneművé (LMBTQ), mint a homoszexuális személyek, párok által felneveltekből.” Illetve azt a kijelentést, hogy „a szülők nemi identitása és szexuális orientációja nem befolyásolja a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, egészséges fejlődését, ennek ellenkezőjét bizonyító tudományos adat nem áll rendelkezésre”.
Mint írják a professzorok, ugyan vannak ezt az állítást megerősítő vizsgálatok, de
újabb eredmények szerint az azonos nemű párok által nevelteknél egyértelműen gyakoribbak a homoerotikus irányultságra utaló attitűdök, gyakoribbak a homoerotikus szexuális kapcsolatok és kevesebb a heteroszexuális felnőtt.
Az 1986-ban indult U.S. National Longitudinal Lesbian Family Study szerint az azonos nemű párok által felnevelt nők 54%-a, míg a férfiak 33%-a számolt be azonos nemű partnerrel létesített szexuális kapcsolatról, míg a kontrollcsoportban vagy a normál populációban ezek az arányok lényegesen alacsonyabbak, vagyis 38% és 9% voltak. Az azonos neműek családjában nevelkedett nők 70, míg a férfiak 90%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, szemben a heteroszexuális szülőkkel nevelkedettek 88 és 98 százalékával.
Az eredmények tehát bizonyítják a szülői minta szerepét a nemi orientáció kialakulásában, és azt is, hogy az azonos nemű párok által felnevelteknél valóban gyakoribb a homoszexuális orientáció.
Kritizálják azt is, hogy aPszichiátriai Társaság korábbi állásfoglalása mindvégig kerüli a biszexualitás és a „genderfluiditás” témakörét és a nemi identitás, valamint a nemi orientáció gyakori említése mellett utalást sem tesz a társadalmi hatásokra leginkább érzékeny nemi szerep illetve a „társadalmi nem”, a „gender” fogalmára.
A professzorok szerint az MPT állásfoglalása „kiegyensúlyozatlan és számos tudományosan alá nem támasztott állítást tartalmaz. Egyoldalú nézőpontot képvisel, miszerint „a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható”, és ez a nemzetközi és a hazai szakirodalommal is ellentétben áll. A megcélzott törvénnyel szemben megfogalmazott kritikája nem mondja meg, hogy a törvény melyik paragrafusa veszélyeztet, pontosan kiket veszélyeztet, és miért csak egy részt veszélyeztet, illetve kiket stigmatizál és kitől zár el bármiféle információt.
A teljes szöveg IDE kattintva elolvasható.
