Az eset nyilván nem egyedi, és bármennyire nem szeretnénk is, meg fog még történni: kiválasztunk egy akciós terméket egy általunk kedvelt boltban, ám egy darabbal sem találkozunk. Édesanyám nem volt boldog, de nézzük a pozitív oldalát, jókat gyalogolt.
Nem kérdés, nagyon sokan vadásznak az akciós termékekre a különböző áruházláncokban. Kinézik a reklámújságokban a nekik tetsző csemegét, bekarikázzák, felírják, aztán a megfelelő időpontban útjukra indulnak, hogy beszerezzék, levadásszák.
Jól is van ez így, hiszen nem kell szórni a pénzt. Ha olcsóbban meg lehet venni, miért ne vennénk meg úgy?!
Így van ezzel drága édesanyám is. A POTE alatti Lidl reklámújságjában kinézte magának a 250 grammos stifoldert, aminek hétfőtől szerdáig kellett volna ott várnia a vevőket. Tetszett neki a stifi kinézete, no meg a 900 forint alatti ára is, eldöntötte, hogy vesz magának.
Az akció első napján, hétfőn édesanyám nem ért rá. Kedden viszont elgyalogolt az ütletbe, ami szerencsére nincs messze, nyolcvan felett a tíz perc séta még belefér, kellemes is lehet. (Más kérdés, hogy nem ilyen hőségben.) Kereste a terméket a boltban, majd miután nem találta, rákérdezett, hol van, mire ezt a választ kapta: nem érkezett meg.
Rendben. Hazabattyogott, de csökönyös nyugdíjasként nem adta fel. Szerdán ismét belevágott az akcióba, elsétált a Lidlbe, de ugyanúgy járt, mint előző nap: nem találta, mert az a fránya stifi nem érkezett meg.
Szerda volt, az akciónak vége. Lehetett szépen hazamenni – dolgavégezetlenül, szalámi nélkül.
Édesanyám nem volt túl boldog amiatt, hogy így járt. Persze próbáltam megfogni a dolog jó oldalát, mondván, sportolt egy picit kedden és szerdán is, de azért ebben a döglesztő melegben azért magam sem irigyeltem tőle a sétát. Meg aztán meglesz ő stifolder nélkül is a következő napokban. De mégis…
Otthon persze fejtegettük, hogy miért történhetett meg ez – ahogy nyilván oly sokszor máskor is megtörténik. Ötletelgettünk: talán már az akció első napján, hétfőn elfogyott, mert csak hat darabot kaptak belőle; valahol fent, a központban tényleg kimaradt a szórásból a pécsi üzlet; a stifik hogy, hogy nem, de leestek a kamionról…; lehet, hogy megérkeztek a boltba, de a polcig már nem jutottak el, mert a jó ár nem csak a vevőt, a bolti eladót is csábítja.
Választ már nem kapunk a kérdésre. Jöhet a következő akció, és ahogy illik, édesanyám ismét neki fog vágni az útnak. Ilyen az élet.
Utóirat: mindenkinek jó étvágyat a stifihez, reméljük, finom!
