Egy jómódú család két mintadiák fiúgyermeke egyik pillanatról a másikra gyermekotthonba került Pécsett. Ehhez egy félrecsúszott válási procedúra, megkérdőjelezhető szakemberek szakvéleménye és egy kétséges hatékonyságú bürokratikus rendszer kellett. A két kisfiú most a szeretetteljes családi fészekből kiszakítva percek alatt egy nevelőotthonban találta magát. Ki ilyenkor a hibás és kinek lesz a legnagyobb kára ebben a – főleg a kis főszereplők számára – értelmetlen harcban?
Egy elkeseredett apa napokkal ezelőtt kereste meg szerkesztőségünket, hogy elmesélje lassan két éve húzódó, szívszorító történetét. Bár bevezetés és katarzis van, befejezés még közel sincs az ügyben, de nincs is kihez fordulnia. Szövevényes história következik.
A kezdetek
A férfi és felesége közt 2018-ra romlott meg a kapcsolat végleg. Az anya elköltözött és meg is állapodtak a válásban. Az egyezségüket akkor a gyámhivatal is jóváhagyta. A nő kérése alapján a 12, valamint a 13 éves fiúgyermek is az édesapánál maradt, annak mecsekoldali villájában. Ez magában hordozza a tényt, hogy az apának helyt kellett állnia, csak nem úgy, mint eddig. Teljesen magára maradt a feladatokkal, a mindennapokkal. A gyerekek számára azonban meg kellett tartania valahogy azt a felhőtlenséget, ahogy eddig élhettek az általa létrehozott biztonságban. Épp ezért leste vágyaikat, új gyerekszobát rendezett be nekik, sőt, az egész házbelsőt megújította, megszépítette. Mindezt férfiként megoldani embert próbálónak tűnhet, de számára a helyzetnek nem ez a része volt a legnehezebb.
„Észrevettem, hogy a gyerekek egyre kevésbé találják a hangot ritkán látott anyjukkal. A fiúk már akkor sem voltak olyan picik, megoldották, hogy a közösségi oldalakon óhatatlanul figyelemmel kísérhessék édesanyjuk jól dokumentált új életét, családját, programjait, boldogságát egy másik, számukra idegen kisgyermek fotóival a háttérben és ezen dolgok észlelésének hangot is adtak. Ennek az lett a vége, hogy letiltották az anyát messengerről, amire hivatkozva ő nem kereste őket semmilyen más formában sem, például a kisebb gyermek születésnapján, vagy akár karácsonykor ” – meséli a férfi. 2019 februárjában történt, hogy az édesanya, a gyámügyhöz fordulva azt kérvényezi, hogy egy családsegítő központban vehesse át a fiúkat, az édesapa jelenléte nélkül. Az apa szó nélkül belement az egyezségbe, ám már az első alkalom kudarcba fulladt: a kisfiúk az idegen helyzettől megrémülve, sírva futottak el a megjelölt helyről.
– Egy teljesen idegen épületbe, egy zsilipes rendszerbe kellett beküldenem a két fiút, egy idegen családsegítővel. Nem csoda, hogy amint egyedül maradtak, bepánikoltak és elmenekültek – magyarázza az apa.
A családsegítők, látva az édesanya és a fiúk közti szakadékot, úgy döntöttek, hogy megpróbálják „újraépíteni” a hármuk közti kapcsolatot. Mindezt kéthetente szombaton, a családsegítő központban teszik majd – egyeztek meg. Eközben környezettanulmány is készült az édesapa és a fiúk otthonában. Ebben a hivatalos dokumentumban a szakemberek megjegyzik, hogy a gyerekek tökéletes körülmények között élnek, érdemjegyeik kiválóak, jó sportolók, sok barátjuk van és rendszeresen járnak közösségekbe. Otthonuk melegséget árasztó, barátságos. Az iskolában dolgozó pedagógusok ráadásul mit sem észlelnek a romló helyzetből. Ők nyitott, szorgalmas gyerekeknek ismerik a fiúkat, akik szerves részei a közösségnek.
Az anyával történő „kapcsolatépítés” azonban nem mindig jött össze – meséli az édesapa. Bár kéthetente, előre egyeztetett időpontokban történt volna a kétórás találkozó, az anya egyre több alkalmat mondott le. Hol nyaralás, hol egyéb városon kívüli program volt az indok. Mindemellett az anya egyszer sem kérvényezte a gyámügynél, hogy közös programot, nyaralást, kirándulást engedélyezzenek a gyerekekkel. Ilyen hangulatban érkezett el 2019 karácsonya, amikor az édesapa – a gyámüggyel egyeztetve – karácsony másnapján az anyához vitte a fiúkat. A nő azonban nem volt otthon, és amikor felhívták telefonon, arra hivatkozott, hogy őt a gyámügy nem értesítette az előre leegyeztetett látogatásról. Nem is ment haza.
2020. május 21-én a gyámhivatal mind az anya, mind az apa gondozási, és nevelési jogát ideiglenesen megszüntette, és a gyerekeket egy pécsi gyermekotthonban helyezték el. Az apa kapcsolattartási joga minden formában szünetel máig.
Hogy juthat el egy család odáig, hogy a szülőktől teljesen elszakítva, gyermekotthonba helyeznek ilyen körülmények között élő gyerekeket?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, ugorjunk vissza pár hónappal. A gyámhivatal 2019 júliusára meghallgatást tűzött ki, hogy tisztázzák a tényállást, melyhez az apa és az anya pszichológus szakértői vizsgálatot is kértek. Az édesapát Szekszárdra hívták be vizsgálatra, a szakvélemény igazságtalansága azonban lesújtotta az apát. A véleményben az szerepelt, hogy az apa verbális szinten hangoztatja, hogy az anyával találkozni kell, miközben valós tettei ennek ellentmondanak. A szakértő azt állítja, hogy amennyiben a gyermekek továbbra is az apa gondozásában maradnának, úgy az anyával való kapcsolatukat végérvényesen elvesztik.
Nem egy csodaapa vagyok, hanem egész egyszerűen sokkal többet vagyok a gyerekekkel
– fogalmaz a férfi, aki szerint egész egyszerűen a gyerekek érzik, hogy az anyjuk nem akar találkozni velük.
A hab a tortán, hogy
nem sokkal később kiderült: a szakértő az édesanya rokona volt.
Az összeférhetetlenséget jelezte a gyámhivatalnak a férfi, majd felkereste az ország egyik legjobb szakemberét (egy igazságügyi pszichológus szakértőt, aki klinikai és mentálhigiéniai felnőtt és gyermek szakpszichológus is egyben), és a szakember is elvégezte a pszichológiai tesztet. A teszt eredménye szöges ellentétben állt a nő rokonával együtt dolgozó pszichológuséval:
az apától való elszakítás veszélyeztetné a gyermekek fejlődését, valamint csak elmélyítené az anya iránti ellenségességüket. Egyetlen megoldásként a családterápiát emeli ki az igazságügyi pszichológus szakértő.
Mivel a két szakértői vélemény ellentmondásos volt, a gyámhivatal egy harmadik, ezúttal marcali szakértőt rendelt ki a helyzet tisztázása végett. Ez a szakértő megállapítja, hogy a gyermekek túlságosan is ragaszkodnak az apához, szót fogadnak, és tökéletességre törekszenek. A harmadik szakember kiemeli azt is, hogy az apa úgy manipulálja a fiúkat, hogy erősen köti magát hozzájuk. Összegző véleményében kifejti, hogy az anyával való kapcsolat csak akkor állítható helyre – ha még nem késő – ha a gyerekeket elkülönítik az apától. Ez így is lesz.
– Kérdem én: ha két fiatal kisfiú kvázi elveszítette az édesanyját, nem fog görcsösen ragaszkodni a „maradék” szülőjéhez: az apjához? Az én fiaimon egyértelmű ennek a folyamatnak a jelei látszanak – fogalmaz a férfi.
A szomorú történetnek nincs vége, ugyanis amint napvilágot lát a második szakértői vélemény – a gyámhivatal az igazságügyi pszichológus szakértő véleményét nem fogadja el – megjelennek a rendőrök, és azonnal elviszik a két fiút a gyermekotthonba. Mindeközben az édesapa kis nyomozással kideríti, hogy a második kirendelt szakembernek még csak a szakvizsgája sincsen meg.
Senki sem „nyert”
A mesebeli körülményekből kiszakítva, egy mecsekoldali villából, rengeteg barát közül így került két pécsi kisfiú az ideiglenes gyermekotthonba. Nem nyert az anya, mert ő továbbra is csak hetente kétszer láthatja a gyerekeket, és nem nyert az apa, mert nem láthatja egyáltalán a gyerekeket. És végképp nem nyertek a kisgyerekek, akiket a biztonságot nyújtó környezetből emelt ki a „rendszer”.
