Furcsa ébresztőt kaptunk néhány nappal ezelőtt: még reggel hét óra sem volt, amikor egy perc hosszan harsogott (üvöltött) egy mozdony kürtje a pécsi vasútállomás közelében lévő gépműhelynél. Valószínűleg sokaknak a szeméből kiment az álom.
Nem először fordult már elő hasonló (no meg olyan is, hogy egy úriember borízű hangon, káromkodásokkal cifrázva serkenti kollégáját a munkavégzésre – természetesen mikrofonba harsogva), de azért a 6.50-es időpont miatt ez különösen emlékezetes maradt. Az ember még durmolna egy pirinyót a felkelés és munkába indulás előtt, amikor is a fülébe hasít valami irgalmatlan zaj a Mártírok útján.
Oké, nem a belváros, de mégis. És igen, egy köpésnyire van a vasút, ám talán mégsem kötelező nyomni azt a dudát.
Bocsi: kürtöt. Egy mozdony kürtje szólt cefetül egy percen keresztül. Találgattuk, mi történhetett, vajon így ellenőrzik-e, hogy minden rendben, és akkor nyilván fátylat rá, hiszen csak a baleseteket akarják megelőzni. Vagy csak ráfeküdt az álomittas mozdonyvezető – ez is bocsánatos bűn lehet.
A gépműhelyben egyébiránt javítják és tárolják a mozdonyokat. Megkérdeztem az ottani viszonyokat, szokásokat jól ismerő havert, vajon mi történhetett, mire először azt a választ kaptam, hogy egy kollégájuk temetésének időpontjában szoktak így jelezni, tisztelegve az elhunyt előtt. Az ilyen szokás előtt természetesen fejet hajt az ember, de amikor megjegyeztem az időpontot, bizony belátta, hogy ez a verzió nem volt lehetséges.
„Ahhoz amúgy is túl rövid. Próbához pedig kicsit hosszú. Lehet, hogy beragadt” – válaszolta.
Nincs ezzel gond, egyszer kibírja az ember. De bízunk benne, hogy nem lesz belőle rendszer, mert bármilyen szépen is szól egy mozdony kürtje, a közelben lakók nem erre szeretnének nap mint nap ébredni.
