Cvetozar Ivanov a pécsi Búza téri piacról lehet ismerős. Senki sem termel akkora salátákat mint ő. Megnéztük a birtokát, ahol 10 ezer saláta várja, hogy piacra és pécsi éttermekbe kerüljön. Pécs egykor híres volt a bolgárkertészekről, akiket sokak irigyeltek.
A bolgárkertészek az 1800-as évek közepétől érkeztek Magyarországra. Az első 14 fős kertészcsapat azért választotta Pécset, mert a Mecsek déli lejtőinek mediterrán klímája hasonlított a balkáni hegyek közé beszorult folyóvölgyek napfényes időjárásához. A város nyugati részén, a Zagyva patak mellett létesítették kertjeiket, ahol a vízbőség miatt rendszeresen tudtak öntözni. A piacokon az övék voltak a legszebb és legnagyobb zöldségek, ami miatt rengeteg vevőjük volt: nyereségük tízszer akkora volt, mint a magyar termelőké. A titok az öntözésben rejlett, mindig annyi vizet adtak növénynek, amennyire szüksége volt, és sosem tartott tovább két óránál. Ahogy ők mondták: „a növény ne zabálja magát tele vízzel.”
Érdekesség, hogy a tököt, a retket és a paprikát reggel, az uborkát délben, a káposztát este öntözték, a babot csak virágzás után árasztották el vízzel, a zellert és a hagymát valóssággal fürösztötték a vízben. A saláta először kevés vizet kapott, majd egyre többet, ahogy nőttek a levelei. És gaz sem volt soha a kertjükben! Határtalan szorgalmuk volt, egy ember egyedül művelt egy 5 ezer négyzetméteres területet. Húst alig, zöldséget viszont sokat fogyasztottak, ezért erősek és egészségesek voltak. A nyolcvanas években három bolgár családról írt a pécsi sajtó:
„No és a híres bolgár kertészek? Ők is megvannak. A Bonev, a Parusev vagy a Todorov család ma is gőzerővel kertészkedik — titkuk, ha van, csupán a gépesítés és a szorgalmas, szakszerű munka.”
Az utolsó bolgárkertész jelenleg Cvetozár Ivanov, aki nem tudja miért olyan óriásiak és gusztusosak a terményei.
Cvetozár Ivanov Lovecben, egy bolgár kisvárosban születtet 1970-ben. Kereskedőcsaládban nőtt fel és pénzügyi, befektetési értékesítést tanult, de ebben a szakmában nem találta a helyét. 2000-ben jött Pécsre, a már itt dolgozó testvéréhez. Pécsi bolgároknál dolgozott egy ideig, majd belefogott a zöldségtermesztésbe, ami igazán testhezálló volt neki. Mára minőségben és mennyiségben alig akad versenytársa a kistermelők között, terményeiért versengenek a pécsi éttermek.
Forrás: Király I.- Bolgárkertészet Pécsen, Dunántúli Napló
