Címlap Baranya Csók-puszi, v...
Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Alaposan belevágott a munkába az új tulajdonos az orfűi akvapark területén: nagy lendülettel zajlik a medencék, az épületek bontása, a területen építőanyagok vannak felhalmozva. Mindezt látva biztosan sokakban előjönnek az emlékek az orfűi strand, majd az élményfürdő kapcsán.

Szürreális az élmény! A bejárattól mindössze néhány méterre, ahol „békeidőkben” mondjuk sült krumplit majszoltunk némi sörrel leöblítve, egy jókora sárga munkagép jön-megy, és csinál rendet. Az épületek egy része már hiányzik, és ugyanígy néznek ki a medencék is – láthatóan nagy lendülettel vágtak bele a bontási munkálatokba. Az akvapark területén sok helyen gondosan felhalmozott kupacokban áll a nagy mennyiségű építőanyag. Ebből világos, hogy nem csak rombolás, hanem építkezés is lesz.

Sokat mondjuk egyelőre nem lehet tudni arról, hogy mi is történik majd idén. A hírek szerint a bontással végezni akarnak tavaszig, mert zöldmezős beruházásra pályáznak majd. Arról, hogy mi is épül majd az orfűi strand helyén, korábban ITT és ITT és ITT is írtunk.

Látva a munkálatokat, biztosan sokakban előjönnek a régi emlékek akár a fürdő, akár a korábbi, sokak által kedvelt orfűi strand kapcsán. Emlékszem, a szüleimmel rengeteget jártunk a strandra, édesapám egyik kedvenc pihenőhelye volt. Egyszerű volt őt megismerni, ha kerestem: a dombtetőről le kellett néznem, és aki az egyik legnagyobb darab volt, no meg a legbarnább, nos, ő volt a fater! Szerettünk oda járni, ott tanultam meg úszni. Emlékszem, a medence falának külső oldalán már ott volt a tó, sokat bámultunk kifelé a haverokkal, néztük, hogyan mozognak a halak, felmértük a terepet egy esti pecázáshoz.

Az is beugrott, hogy 1987-ben nagy zsörtölődést váltott ki a strandolóknál, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megtiltották a kilépőjegyek kiadását – vagyis aki ki akart menni egy lángosért, annak visszafelé újra meg kellett váltani a belépőt. Akkor húsz forint volt a „beugró”, s miután nem volt ritka a napi hatezres létszám, ez bizony jól hozott volna a konyhára! Az ötletet egyébiránt a komlói vízmű illetékesei találták ki érthetetlen okokból (pontosabban: az indok az volt, hogy állítólag sokan visszaéltek a kilépőjegyekkel), de nemcsak Orfűre, hanem Magyarhertelendre és Siklósra is vonatkozott az ukáz. A panaszkönyv hamar betelt az orfűi strandon, a nép hangot adott nemtetszésének.

További érdekes történet volt, amikor az egyik tavaszon arra lettem figyelmes a pecás haverokkal, hogy süllőfészkeket rejt a mélyvizes medence. Viccből még át is dobtunk a kerítésen, rápergettünk a sütyikre. Kapás nem volt (nem is baj), ugyanakkor kiderült, valóban jól láttuk a helyzetet. Azt, hogy mennyire jött be az ivadékok nevelése, nem tudom, mindenesetre ha jól emlékszem, a következő években ilyesmire már nem volt példa.