Hatalmas szeretet övezte Orfű háziorvosát, dr. Antal Andrást, aki több mint 30 éven át szolgálta a helyieket, óvta egészségüket. A tavaly novemberben elhunyt „Doki” híres volt a 10000 lépéses sétájáról a Pécsi-tó partján – az általa oly sokat koptatott sétány immár az ő nevét viseli.
Aki ismerte, aki találkozott vele, az tudja, hogy mellette nem lehetett nem mosolyogni – a jókedve átragadt mindenkire. Az a fajta ember volt, akinek mindig ott bujkált a csibészes mosoly a szemei sarkában. Naná, hogy én is nagyon kedveltem, mert amellett, hogy életvidám és humoros, egyben művelt, intelligens ember volt, akivel nagyon jókat lehetett beszélgetni.
Annak idején egy esti, tóparti beszélgetés alkalmával sokat mesélt a fiatalkoráról, arról, hogy Erdélyből indult, hogy ott mit tanult, és persze arról is, hogy mi sodorta Orfűre, és hogy mennyire szereti ezt a mecseki csodát. Megkértem, hogy adjon egy interjút, amire mosolyogva azt válaszolta: „majd később”.
Dr. Antal András, az orfűiek szeretett háziorvosa tavaly novemberben elhunyt, de az emléke örökké élni fog. Már csak azért is, mert immár az ő nevét viseli a Pécsi-tavat körülölelő sétány egy része, amelyen oly sokszor láttuk végigmenni.
– A Dokinak volt egy komoly betegsége mintegy tíz évvel ezelőtt, emiatt életmódot váltott. Ennek része volt a híressé vált tízezer lépése: hóban, fagyban, esőben, kánikulában minden nap végigsétált egy szakaszt a sétányon – mesélte a Pécs Aktuálnak Tóth Attila, a Sárkányfészek Alapítvány kurátora, aki társaival működteti a Medvehagyma Házat. – Miután rendre a kis fahídtól indult, és az aquaparkig gyalogolt, úgy gondoltuk, a sétány ezen szakaszát róla nevezzük el: ennek apropóján pedig a Medvehagyma Ház előtt egy emléktáblát állítottunk a tiszteletére.
A táblán egy szívmelengető idézet áll: „Én nem haltam meg, az, ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám, oly könnyen és egyszerűen, ahogy mindig tettétek. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek!”
A „Doki” nem csak a sétájáról, hanem a művészetek iránti rajongásáról is híres volt, no meg az elhivatottságáról: bármikor hívhatták a helyiek, három évtizeden át szó szerint szolgálta az orfűieket.
S hogy annak idején hogyan került ide? Arról is akad egy anekdota! Még Nagy Bandó András volt a polgármester, amikor háziorvost kerestek Orfűre. Kilencen jelentkeztek, köztük dr. Antal András. Amikor aztán rá került a sor, Nagy Bandó pedig megjegyezte, hogy innen nem igen lehet majd szabadságra menni, jött a válasz: „Erről a gyönyörű helyről minek mennék én szabadságra?!”
