A 77 esztendős zenészlegenda halálhírét az Omega Facebook-oldalán tudatta a nyilvánossággal.
Megrendülve tudatjuk, hogy Benkő Laci, az Omega együttes alapítója,
hosszas betegség után elhunyt.
A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói gyászolják itthon és külföldön egyaránt.
Hiábavalók a szavak, fájó a csend, döbbenten idézzük fel életművét, zenéjét, szeretetteljes mosolyát. Benkő Laci örökre velünk marad.
– írta az együttes a közösségi oldalán.
A legendás zenésznél 2017-ben diagnosztizáltak májrákot. Akkor életmentő műtéten esett át, de újabb betegségei miatt idén ismét kórházba került és műteni kellett.
Szeptemberben még egy jótékonysági rendezvényen részt vett, hangszer mögé is ült. Akkor a Blikknek azt mondta:
„Sokszor foglalkozom az elmúlás gondolatával, és van bennem félelem, de megpróbálok túlélni mindent és mindenkit…” – mondta Benkő szeptemberben.
Benkő László
1943 június 12-én látta meg a napvilágot Szombathelyen. Tanulmányait már a fővárosban kezdte el. Középiskolás korában kezdett zenélni, rövid ideig tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd a Próféta együttesben játszott, amely az Omega egyik elődjének tekinthető.
Az Omega fennállását 1962-től számítják. Az együttes első évtizedében Benkő szerepköre többször változott: kezdetben zongorán játszott, majd orgonán.
1968-tól Presser Gábor személyében másik billentyűse lett az együttesnek, ekkor Benkő többféle hangszeren játszott: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), időnként zongorázott is az orgonán játszó Presser mellett.
A kezdeti években, amikor nyugati slágereket dolgoztak fel, még sokszor énekelt, később az Omega saját szerzeményű dalai közül a Rózsafák és a Vasárnap című számokat. Presser távozása után viszont kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amit 1973-ban az Omega használt először Magyarországon.
Az Omega 6 – Nem tudom a neved nagylemez és az 1976-tól 1979-ig tartó space-rock korszak hangzásának meghatározó elemét jelentették a kidolgozott szintetizátorszólók. Első szerzeménye a XX. századi városlakó volt. A későbbi időkből nehéz biztosan megállapítani, mik tekinthetők az ő alkotásainak, mert az 1976–1987 közötti dalokat kollektíven jegyezték, de legvalószínűbb, hogy Benkő kevés dalt írt az Omegában, de azok általában a legjobbak közül valók.
Az Omega jelenlegi tagjai közül ő alkotott és játszott legtöbbet önállóan, illetve más produkciókban.
2017-ben májrákkal diagnosztizálták, kitartó küzdelem után felépült, de a koncertezést ez idő alatt se hagyta abba. Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2020. november 18-án hunyt el.
