És ez még semmi! Hat gyermekből öten fociznak is. A szülők pedig nemcsak edzésre, hanem a Videoton meccseire is előszeretettel viszik a gyerekeket. A mindig mosolygós anyukával, Csík Andreával beszélgettünk a hétköznapokról.
Csík László és felesége Andi hat gyermeket vállalt. Ebben nem lenne semmi meglepő, ha olykor nem úgy néznének rájuk, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Andi viszont meglepő őszinteséggel és nyíltsággal kezeli az ilyen helyzeteket. Sőt, egyáltalán nem ítéli el azokat, akik nem akarnak szülőkké válni.
A Csík család Kertvárosban él egy 2,5 szobás lakásban. És ha bárki kérdezné: nem, nem a segélyért nevelnek ennyi gyermeket – hangsúlyozzák. Dolgoznak mindketten, és ha idejük engedi, focimeccsekre járnak a gyerekekkel, mert nagy Vidi drukkerek.
Andi és Laci 14 éve házasok, hat közös gyermekük született
Andival az egyik pécsi sportpálya mellett futottunk össze, épp akkor, amikor a hat gyermek közül az egyiket várta férjével.
– Nemcsak a gyerekekért, hanem a Vidiért is szurkolunk, sokszor utazunk Székesfehérvárra vagy messzebb a meccsekre. Igaz, a hétszemélyes autónkba nem mindenki fér be, így valaki mindig Pécsen marad kutyázni – meséli mosolyogva a 46 esztendős édesanya.
“Nem, nem terveztünk ennyi gyereket. Csak nem volt jó a TV-műsor”
– ezt szokta mondani a férjem, ha kérdezik, miért vagyunk ennyien. Én egyébként még szültem volna egy hetedik babát is, csak az utolsó gyermeknél már veszélyeztetett voltam és császármetszéssel jött világra a kicsi. Akkor az orvosok megkérdezték, hogy lesz-e még gyerekünk, mert ha nem, akkor meddővé tesznek. Sajnos, ezt választottam, de már másnapra megbántam – vallja be őszintén Andi, aki ekkor volt 41 esztendős.
“Boldogok vagyunk, elférünk otthon”
– Tervezünk nagyobb lakást, de elférünk így. Mindenki emeletes ágyon alszik. Mi a férjemmel a félszobában. Az biztos, hogy otthon nem lehet rendetlenség, mindenki elpakol maga után. Mivel két kutyánk is van, a porszívózás a mániám. Naponta többször is takarítok. Szeretem a tisztaságot – mondja.
Mindenki 5.20-kor kel hétköznap és indul a nap
Andi konyhai kisegítőként, férje szakácsként dolgozik Kővágószőlősön.
– Reggelente igen szoros az időbeosztásunk. 5.20-kor ébredünk és mindenki megy a saját dolgára. Mi a legkisebbel, a hat évessel a kővágószőlősi oviba járunk. Ott dolgozunk a férjemmel. A picit pedig itt is szemmel tartjuk – nevet Andi.
„Van, amikor szóvá teszik, minek szültem ennyit?!”
– Volt, amikor a boltban leszámolta egy ismeretlen a gyerekeimet. Elég kellemetlen volt, de nem ítélem el ezért. Sokan szóvá teszik azt is, minek szültem ennyit. De mi nem a segélyekért vállaltunk ennyi gyermeket. Mi így érezzük jól magunkat, sőt Lackó fiam egyik osztálytársát másfél évig befogadtuk és neveltük – mondja Andi, aki a rossz körülmények között élő kisfiún is segített, amikor kellett.
Megoldunk mindent, a gyerekekért élünk
– Nászúton nem voltunk, ha utazunk valahova, akkor csakis a gyerekekkel utazunk. Amikor kicsi voltam, akkor megfogadtam, hogy a gyerekeimnek mindent megadok. Így ha kell, akkor inkább magunkon spórolunk. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a gyerekek egymás ruháit öröklik és bizony megtanulták azt is, hogy egy tábla csokit hogyan osszanak fel maguk között – teszi hozzá Andi.
„Fejben tudjuk tartani az ünnepeket, de Lacinak a karjára van tetoválva a gyerekek születésnapja”
– Nálunk szinte minden nap szülinap. De fejben tudjuk tartani az ünnepeket, pedig Lacinak az előző kapcsolatából még született kettő, nekem pedig egy fiam. Szerettem terhes lenni és szeretem a gyerekeket – mondja Andi, aki szerint ahol elfér két gyermek, ott több is jól elvan.
Andi 25 éve édesanya, 21 éves volt, amikor az első születetett
– Azt is megértem és el tudom fogadni, ha valaki ebbe a világba nem vállal több gyermeket. Mi meg tudjuk oldani az életünket, bár van olyan gyermekem, aki most azt mondja, egy babát sem akar vállalni, de bízom benne, hogy ez majd változni fog nála – zárja szavait Andi.
