Nagy volt a fecskezsivaj reggel, az ébredező Nap sugarainál rengeteg fecske szálldosott az épületek között, ücsörgött a vezetéken. Lassan ideje indulni?
A hűvös éjszaka után jöhet egy kis napfürdőzés?! Abszolút így nézett ki a történet, hiszen reggel egyszer csak előbukkantak a fecskék a semmiből, elfoglalták a házak közötti légteret, nagy zsivajjal hancúroztak a levegőben, és több tucatnyian trónoltak a vezetéken. Mintha élvezték volna a napsugarak simogatását.
Persze lehet, hogy csak gyülekeznek a fecskék, mert
érzik, hogy ideje útnak indulni.
A nyárnak vége, lassan hidegebbek lesznek a nappalok, az éjszakák. Mindez pedig azzal jár, hogy megcsappan a táplálék: egyre inkább csökken a levegőben a rovarok száma, márpedig ők ezzel táplálkoznak. Nincs mese, amint kevesebb a rovar, tovább kell állni!
És hogy mikor és merre veszik majd az irányt a molnár- és füsti fecskék? Zömmel szeptemberben intenek nekünk búcsút, de akadnak keményebb legények is, akik októberig is kitartanak hazánkban. Az úti cél pedig igen távoli, a Szaharán túlra, annál is délebbre repülnek a kis madaraink, ahol aztán szépen áttelelnek, majd jövő tavasszal indulnak hozzánk vissza.
Egy kis érdekesség: amikor eső közeleg, a rovarok a földközelben maradnak, így a fecskék is ott vadásznak rájuk – tehát ha alacsonyan szállnak a füstik, készíthetjük az esernyőt!
