Ha épp melletted csücsül a gyermek és szintén egy képernyő előtt, inkább ne is pörgess tovább! Öleld át és kártyázzatok egy jót! Ha mégsem, akkor 4 percet szánj erre! Hátha tudunk újat mondani.
Ül a gyerek a strandon kezében a mobillal? Vagy este lefekvés előtt nyomogatja picit, hogy „kikapcsolja az agyát”? Ennek pont az ellenkezőjét éri el a sokszor napi 6-12 óra online térben töltött idő, ami a nyári szünetet élvező diákokra lehet káros hatással – mondta Dr. Guld Ádám, médiakutató egy televíziós interjújában.
Hogyan is adódik ez össze?
Ez a téma sok szülőt, nagyszülőt érinthet, akik sokszor csak legyintenek: „na, csak egy kicsit hadd pihenjen a gyerek a kütyü előtt a legmelegebb órákban”. A napokban a Pécs Aktuálnak adott exkluzív interjújában Helstáb Martin (a világ 7. leglassabban öregedő embere) is azt mondta: például a lefekvés előtt órákban már arra is figyel, hogy ne érje erős fény, sőt alváskor a kütyük világítását is lekapcsolja.
Ha viszont kicsúszik a kezünkből az irányítás, komoly következményekkel számolhatunk – hívják fel a figyelmet a szakemberek. Ezt a témát sokkal mélyebben érdemes vizsgálni, mint ahogy most mi megtesszük, viszont gondolatébresztőnek összeszedtük a felbukkant híreket ebben a témában.
Dr. Guld Ádám szerint ez a tetemes idő nem egyszerre jön össze az online térben, úgymond összeadódnak azok a mikromomentumok, amik akár egy buszmegállóban vagy épp a mosdóban egy-egy rákattintással mobilhoz vagy táblagéphez kötik a gyereket.
A szakember szerint a diákok a nyári szünetben, ami 2-2,5 hónap sokkal több szabadidővel rendelkeznek, aminek akár 70-80 százalékát képernyőidővel töltik el.
Nem volt ez mindig így? Nem, bizony. Korábban nyáron barátságok alakultak ki és valós kapcsolatok köttettek. A 2010 után születettek, azaz az Alfa-generáció azonban ebben egy „elakadással” néz szembe, mert a valós társadalmi kapcsolatok helyett online térben élhet – mondta a médiakutató.
Jó, jó! De mégis, mit tud tenni egy szülő?
Egy része visszavezethető a szülői következetességre. Hiszen itt nem elég arra gondolni, hogy 3 év felett vonjuk meg a képernyőt a gyerektől, hanem már 0 éves kortól érdemes erről beszélni – mondja Dr. Guld Ádám. Ha ugyanis a gyerek azt látja, hogy a szülő nyomkodja a telefont, akkor neki is ez lesz természetes.
Ezeket támasztja alá Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató is, szerinte a probléma súlyosabb, mint elsőre gondolnánk.
Az okoseszközök hatása sok tekintetben a drogokéhoz hasonlítható
A képernyőhasználat során ugyanis erős dopaminhatás éri az agyat, ami ugyanazokat az idegrendszeri területeket aktiválhatja, mint bizonyos kábítószerek. Ez az oka annak, hogy a gyerekeket „beszippantja” a képernyő, és egyre nehezebben szakadnak el tőle.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlzott képernyőhasználat különösen a kisgyermekeknél veszélyes. A fejlődő idegrendszer ebben az időszakban még rendkívül érzékeny, és a túl sok inger torzíthatja a természetes fejlődési folyamatokat. A kutatások szerint már egészen korán kialakulhat a függőséghez hasonló viselkedés, amely később is megmaradhat.
Hogyan fog beszélgetni egy gyerek, ha csak online létezik?
Pécsi Rita szerint a gyerekeknek elsősorban valódi, emberi kapcsolatokra van szükségük, ha ezek helyét a digitális élmények veszik át, sérülhet a kötődés, csökkenhet az önbizalom, és nehezebbé válhat a társas kapcsolatok kialakítása. A képernyő által nyújtott gyors, intenzív élmények ráadásul háttérbe szoríthatják az olyan tevékenységeket, mint a játék, a mesélés vagy akár egy egyszerű beszélgetés.
Fontos azonban árnyalni a képet: a szakértők egyetértenek abban, hogy nem maga az eszköz a probléma, hanem annak használata. A digitális világ ma már megkerülhetetlen, ugyanakkor a mérték és az életkornak megfelelő használat kulcskérdés. A cél nem a teljes tiltás, hanem a tudatos jelenlét és a valódi élmények megerősítése.
A kérdés tehát nem az, hogy használják-e a gyerekek az internetet, hanem az: mennyit, hogyan és milyen áron.
Mennyi képernyőidő számít „normálisnak”?
Az első lépés a világos szabályok felállítása. Érdemes korosztályhoz igazított időkereteket meghatározni, és ezekhez következetesen ragaszkodni. Ugyanilyen fontos, hogy a képernyő ne váljon jutalommá vagy „megnyugtató eszközzé”, mert ezzel tovább erősíthető a függőség.
0–3 éves korig:
Lehetőleg semennyi
Pécsi Rita szerint a legjobb, ha a kisgyermek „szinte egyáltalán nem találkozik a monitorral”, mert ebben az időszakban az idegrendszer fejlődése rendkívül érzékeny.
Óvodáskor (3–6 év):
Maximum napi 30 perc, szigorúan ellenőrzött módon
Itt még nem az idő a lényeg, hanem az, hogy a tartalom és a szülői jelenlét biztosított legyen.
Kisiskolás kor (6–12 év):
Maximum napi 1 óra
Ebbe minden beleszámít: mese, játék, telefonhasználat. A hangsúly a korlátozáson és a szűrésen van.
12 év felett:
Fokozatosan növelhető, de szigorú keretek között
Pécsi Rita szerint itt sincs „szabadjára engedés”: a használatot továbbra is kontroll alatt kell tartani, mert a függőség kockázata nő.
Tömören tehát a szülőknek az üzenet az: nem az eszköz a legnagyobb veszély, hanem az, ha átveszi a kapcsolat és a jelenlét helyét. A megoldás ezért nem egyetlen tiltás, hanem egy tudatos, jelenléten alapuló nevelési szemlélet, ahol a képernyő csak egy lehetőség a sok közül!
EZT A VIDEÓNKAT MÁR 1,4 MILLIÓAN LÁTTÁK! Téma: Longevity
Ez is érdekes lehet
Mintha kokaint adnánk a gyereknek - véli Pécsi Rita neveléskutató.
Vége a tanévnek.
Ki a természetbe!
Bajban van a Nevetnikék, az az alapítvány, amely 15 éve segíti a beteg pécsi gyermekek gyógyulását.
Március 11-én, szombaton tartják a nagy gyógyítás napját Pécsett.
Láthatáson volt egykori élettársa családjánál.
