Egy egyiptomi, egy indiai és egy szibériai egyetemistával beszélgetett a Partizán stábja Pécsett, és az összevágott interjúkból úgy tűnik, gyalázatosan rasszisták a pécsiek.
Mindhárom, kiválogatott szereplő különféle okok miatt kötött ki Pécsett, de évek óta itt élnek már – derült ki a műsorból. Egyikük – az egyiptomi lány – a szabadság érzete miatt választotta Pécset (pontosabban ment el Egyiptomból, mert ott nem érezte a szabadságot), az orosz diák egy szerelem, majd az ösztöndíj miatt maradt itt, az indiai fiú pedig azért, mert a PTE válaszolt neki a leggyorsabban és a legkészségesebben.
Utóbbi azt mondta, először Pécsett merte felvállalni, hogy meleg, ezt az önbizalmat itt kapta meg, és emiatt köszönettel tartozik, Indiában ez nem ment volna. A Pécsi Pride-ra viszont félt sminkben, gyalog kisétálni – mesélte, ezért inkább taxival ment.
Miközben boldogan sétálgatnak, esznek, isznak, múzeumba járnak, vásárolgatnak Pécsen a vágóképek alapján, drámai zenei aláfestés mellett, igen színesen mesélik el a szereplők, hogy tapasztalataik szerint a pécsiek:
– nem segítőkészek
– barátságtalanok
– nem törődnek másokkal
– zaklatják a „nem fehéreket” a munkahelyen
– kirekesztőek, rasszisták,
– idegengyűlölők – nehezen adják ki külföldieknek a lakásokat, ha „nem fehérek”
– lehúzósak, átverik a diákokat
– senki nem törődik a külföldi diákokkal, csak a pénzük kell.
„A PTE bevételeinek közel 10%-a a külhoni hallgatók tandíjából, valamint az ösztöndíjasok után fizetett állami és uniós támogatásból folyik be a kasszába. A külföldi egyetemisták évente nagyjából 9,5 milliárd forintot költenek el évente Pécsen. Sem az önkormányzat, sem a PTE nem forgatta vissza ezeket a bevételeket abba, hogy mérsékeljék a kialakult a lakhatási válságot” – állítja a műsor külön feliratban, és végig olyan érzése van a nézőnek, mintha az egyetemet próbálná ekézni a riportfilm elsősorban.
A filmre nem csak a negatívumok jellemzőek azonban, a szereplők nem csak panaszkodnak. Ugyanezen diákok szavaiból kiderül az is, hogy
– szeretik Pécset,
– senki nem zaklatta, bántotta őket az utcán,
– sokat kell tanulni, ami fárasztó,
– az első éveseket segíti a „rendszer”, az állami ösztöndíj is nagy segítség,
– lettek barátaik,
– jól érzik magukat.
A riportfilmet a Szabad Pécs inspirálta – legalábbis a leírás szerint, és itt meg lehet nézni az egészet, csak 12 perc.
