Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Generációk mulattak a szórakozóhelyen, ahol a legismertebb magyar művészek léptek fel. A rendszerváltáskor majdnem beépítették, most a város legszebb parkja lett belőle. A kert alatt lévő pince egykor Lordok háza, Sétatéri Poharazó, majd Papucs néven lett híres.

A kert elnevezéséhez híven, alkalmazkodva a környező műemléki helyszínhez a rózsavirágok lettek hangsúlyosak: így a kúszórózsák, a bokorrózsák és az ágyasrózsák. A kiültetendő rózsafajtákat a történeti dokumentációra hagyatkozva választották ki: így kapott helyet a kertben a fás bazsarózsa, a mályvarózsa, a rózsalonc és a labdarózsa is. Ezek mellett a különböző évszakokban megtalálható még a hortenzia, a gránátalma, a füge, a gólyaorr, a tűzeső, a krókusz, a cickafark, a díszhagyma, a fehér liliom, valamint a nőszirom is. A rigók nagy örömére az északi részen megmaradt egy cseresznyefa is. A kert legrégibb fája a déli kerítésfal melletti, több mint 100 éves hársfa, amely már az 1912-es kataszteri térképen is szerepelt.

A Rózsakert napjainkban kiemelten védett régészeti lelőhely, amely Sopianae késő római kori (4–5. századi) északi temetőjének és a középkori városnak a területén található. A kertet először az 1777-es kataszteri térképen ábrázolják. Az 1948/49 utáni politikai változások következtében a Kardos Kálmán (1948-tól Janus Pannonius) utcai kanonoki lakóházakat államosították, de káptalani kert székeskáptalani tulajdonban maradt, és bérleti díj fejében adták át a Pécsi Vendéglátó Vállalatnak. Egy éves tervezést követően, 1954. május 1-jén nyitotta meg itt a Pécsi Vendéglátó Vállalat 350 fő befogadására alkalmas nyári vendéglátó egysége/szórakozóhelye, a Rózsakert Vendéglő, és egyúttal megkezdték Hengl Ádám építésvezető felügyeletével a zenepavilon építését, valamint a parkosítást.

„Ahogy a Káptalan-utcai kapun belépünk, a kép ami elénk tárul, elragadó. Mindenütt zöldlombú, dúskoronájú, árnyas fák, körös-körül a kerítés mellett sudár fenyők. A fák alatt középen kellemesen tompított fényű villanylámpák alatt a táncolók helye. Körbe asztalok. Szélen egészen a fenyősor alatt boxok sorakoznak majd. S mindenütt, körben és középen, illatozó, gazdagon virágzó nemesített rózsabokrok tarka képe. A város szívében Rózsakert néven, új, 350 főt befogadó zenés kerthelyiséget nyitnak május 1-vel, amely a város legszebb kerthelyisége lesz. A rózsával, zölddel díszített virágágyak között fonott nád asztalokat és székeket helyeznek majd el és porcelángyári vázákkal díszítik. 8—10 óráig kilenctagú zenekar szolgáltatja majd a tánczenét, friss étel, cukrászsütemény, bor és sör áll a dolgozók rendelkezésére” – így számolt be a Rózsakert nyitásáról a pécsi sajtó 1954-ben.

A Rózsakert-vendéglő egy részét 1956 tavaszán palatetővel látták el, hiszen számos esetben záporeső lepte meg a szórakozó közönséget, akiknek így el kellett hagyniuk a kerthelyiséget.

A Rózsakert nyitását a munka ünnepére időzítették. Akkora érdeklődés volt iránta, hogy a befogadóképességét négyszeresére kellett növelni Egy évvel később már így ír róla a helyi újság:

„A pécsiek közkedvelt belvárosi kerthelyisége, a Rózsakert, vasárnap nyitotta meg kapuit a közönség előtt. S mivel jó, napos idő volt, a premier kitűnően sikerült, mind az 1200 szék foglalt volt. A dús lombú fák alatt gyors pincérek viszik az italokat, játszik a zenekar, pörögnek a párok.”

A borozó

A kert alatt lévő borozópince története 1925 és 2016 közöttre tehető. Működése 1925. május 22-ével vette kezdetét, amikor a Káptalan elhatározta, hogy a pincére a Kardos Kálmán utca felől (10. szám) bejáratot nyit és mellé egy trafikot építtet. Itt nyitott meg a Káptalani Borüzlet, amely egyházi tulajdonban levő, bérbe adott italmérőként és cukorkaüzletként működött 1949-ig. 1938. január 1-jével házi kezelésbe vették át, ezután a Káptalani Uradalom házi kezelésű borüzlete néven utaltak rá. Ahogy a bejárati ajtó melletti tábla hirdette, kiemelt tevékenységként a Pécsi Székeskáptalani Uradalom szentmiklósi fajborainak árusításával foglalkoztak.

A káptalani borüzlet 1950 után Sétatéri Hörpintő, Sétatéri Poharazó, Lordok Háza, majd „Papucs” Borozó néven vált ismertté. Volt művészek találkozóhelye, talponálló kocsma, valamint a főiskolások és az egyetemisták körében népszerű kricsmi is. A mellette levő kis, szintén bérbe adott trafik a város több pontján is működő Dohány Tőzsde egyik helyszíne volt, amelynek fő tevékenységi köre a dohány- és szivarárucikkek eladása, állami sorsjegyárusítás, váltó- levélokmány- és bélyegeladás, valamint hirdetésfelvétel volt.

„A Pécsi Vendéglátóipari Vállalat július 14-én, szombaton a Janus Pannonius utcában a Rózsakert alatt, a volt káptalani borpince helyén megnyitja a „Sétatéri poharazó“-t. Itt 12—13 féle minőségi bort árusítanak majd helyben való fogyasztásra és utcán át.”

Egy évtizeddel később, 1965-ben már komoly terveket szövögettek a Pécsi Tervező Vállalatnál a kert alatti pince hasznosításával kapcsolatban. Borharapó néven hatalmas pinceétterem lett volna itt.

„A Pécsi Tervező Vállalat már hozzálátott a tervezéshez. Mi egy 400 személyes borkóstolót kívánunk itt létesíteni, bőven van helyi ennek megoldására. Légkondicionáló berendezés biztosítja majd az egyenletes hőmérsékletet, a világítás is stílusos lesz, kovácsoltvas tartókban; gyertyavilágítás. Ez az új létesítmény egy egységet képezne a Rózsakerttel. A „barlangvendéglőből” lépcsők vezetnek majd fel a Rózsakertbe. Ha terveinket semmi sem gátolja, akkor 1966. január 1-én hozzáláthatunk az építkezéshez és jövőre már nyithatunk ezzel a valóban reprezentatív, vendéglátóegységgel.”

Ebből nem lett semmi, de a borozó tovább üzemelt. A Rózsakertben az ország legjobb művészei léptek fel vagy koncerteztek. Egyebek emellett énekelt itt Zalatnay Sarolta, Murányi Lili, játszott az Atlantis, vagy a pécsi Savages együttes.

2016-ban a Pécsi Egyházmegye egy pályázat, valamint további hasznosítás miatt a bérleti szerződést felbontotta: így Pécs ikonikus kocsmája, a „Papucs” 2016. december 31-én végleg bezárt.