Szent Luca ősidők óta a földművesek, csónakosok, üvegesek, valamint a vakok védőszentjeként ismert. Éppen ezért december 13-án, Luca napján búzát vetünk, ami a termékenységet jelképezi. Ha karácsonyig minden szem kikel, akkor a következő évben bőséges termésre lehet számítani. Ezt a hagyományt ma is sok családban őrzik, a karácsony elengedhetetlen zöldellő búza nélkül.
A karácsonyi ünnepkör egyik fontos napja december 13-a, vagyis Luca napja. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint eme jeles időponthoz. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék elkészítésére.
Ezen a napon kezdték el készíteni Luca székét, amelynek karácsonyra kellett elkészülnie. A kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa) faragott, három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. (A hosszú munka miatt terjedt el a szólás, hogy olyan lassan készül, mint Luca széke.)
Aki pont karácsonyra készült el vele, az az éjféli misén ráállva megláthatta a boszorkányokat a hívek között.
A bátor férfiaknak azonban a leleplezett boszorkányok elől gyorsan menekülniük kellett, ezért mákot szórtak szét hazafelé, mert ezt a gonosz lelkeknek fel kellett szedniük, ők pedig ezalatt egérutat nyerhettek. A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat, a széket pedig elégették, ami a boszorkányok végét is jelentette.
Ezen a napon Szent Lucára emlékezünk, a keresztények által az 5. század óta tisztelt szűzre és vértanúra. Luca védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és a vakoknak. A gazdag családból származó keresztény lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. A legenda úgy tartja, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak, végül karddal döfték át a torkát.
