Még ebben a tanévben is teniszezett, kedd délután viszont örökre megpihent Vörös József, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium egykori tanára. Gyászol a pécsi tanári közösség és sok száz egykori diákja. Köztük e sorok szerzője.
Vörös József 78 évet élt.
Vörös József 1973-tól egészen 2014-es nyugdíjazásáig volt a Babits meghatározó alakja. Négy évtizeden át tanította, nevelte és formálta a fiatalokat, akik közül sokan máig hálával emlékeznek szavaira, emberségére és példamutató következetességére – írja az intézmény közösségi oldalán.
Tanítványai jól tudták: következetessége mögött mindig ott volt a szeretet, a figyelem és a felelősség. Fizikaórái legendásak voltak, irodalmi szépségű mondatai és logikus gondolatmenetei különleges élménnyé tették a tanulást. Vörös tanár úr nemcsak a tantermekben volt igazi csapatjátékos. A kollégák között barát, a tanári focicsapatban és a közös sportokban nélkülözhetetlen társ volt. A sport végigkísérte egész életét – fogalmaznak a megemlékezésben.
Tizennégy éven át igazgatóhelyettesként dolgozott, az iskola érdekeit szem előtt tartva. Nevéhez fűződik a biológia–fizika osztálytípus létrehozása, a természettudományos labor megálmodása és megvalósítása, valamint a fizika munkaközösség vezetése.
És ha a Kedves Olvasó nem bánja, egy személyes történettel én is szeretnék megemlékezni gimnáziumi éveim meghatározó tanáráról.
Lebukásom Vörös tanár úrnál
Két óra közti szünet volt. Még arra is emlékszem, hogy törire vártunk a folyósón, amikor az egyik osztálytársam rohant fel a harmadikra, mintha kergették volna. Megállt előttem. Lihegve és jól tagolva ezt mondta:
„H í v a t a V ö r ö s. A szertárba menj!”
Előtte héten írtunk témazárót fizikából. Éppen kihevertem minden porcikámmal. Máris jön velem szembe ez a mondat: HÍV A TANÁR ÚR! Könnyeimet nyelve, lassú léptekkel indultam meg a fizika terem felé. Lepergett kicsiny, 16 évem és a soron következő pár évtized is előttem. Mi lesz, ha rájött, hogy puskáztam? – gondoltam. Most fognak kicsapni a suliból? De otthon mit mondjak majd? – a másodperc tört része alatt igyekeztem válaszokat keresni ezekre a kérdésekre, amik akkor életem legnehezebb pillanatainak számítottak. Majd csak leértem a fizika terem ajtaja elé. Muszáj volt bekopognom. Hát kopogtam. Majd remegtem. És újra kopogtam.
„Jöjjön be, Krisztina!” – ezt mondta. Szerintem annyira reszkettem, hogy Vörös tanár úr abban a pillanatban meg is bánta, hogy lehívott.
– Tudja, miért hívattam? – kérdezte szigorúan.
– Nem igazán – próbálkoztam lányos zavaromban valami bugyuta arckifejezéssel. Persze nem sokáig tudtam húzni az idejét.
– Maga puskázott! – jelentette ki határozottan. Mire én lesütöttem a szememet és eszem ágában sem volt tagadni ezt.
– Igen – mondtam halkan, elcsukló hangon. Végem, ennyi volt – gondoltam közben.
– Na látja, ezért most nem fogom félévkor megbuktatni. Elmehet. De azért a végére adhatok egy a jó tanácsot? – mosolygott a bajsza alatt. – Máskor ha puskázik, legalább a jó megoldást másolja ki a könyvből, mert elcsúszott egy oldallal.
– Jézusom, rendben. Igyekezni fogok! – hebegtem gyorsan.
Persze többé nem mertem puskázni. Fizikából tuti nem. De hármasnál talán nem is voltam jobb. Nem is bántam. Ennyit tudtam.
Aztán évekkel, évtizeddel később Balatonlellén futottunk össze
Elmeséltem, mekkora hatással volt rám és azt is, hogy az egész osztály rettegve állt sorban a fizika óra előtt. Kedvesen mosolygott. Talán akkor ott, össze is tegeződtünk a lellei kisvonat mellett. De már nem emlékszem tisztán. Sajnos. Pedig ő az a tanár, akire mindig szeretnék emlékezni! Ő az a tanár, akiből sok kell. Mert nemcsak tantárgyat tanít, hanem életre, becsületre és gerincességre nevel! Köszönöm neki!
Nyugodjon békében, Tanár ÚR!
Ez is érdekes lehet
A legendás pedagógus 78 évet élt. De annál jóval többet tett értünk.
Barakonyi Károly és Vörös József személyében.
