A hazai pártok és jelöltek a hagyományos gyűléseken túl új eszközökkel is kísérleteztek a kampányban a 1922-es országgyűlési választáson, köztük olyanokkal, amelyeknek színtere az utca volt. Ilyenek volt a plakátok is, ebből azonban plakátháború kerekedett!
Az 1922-es plakátháború jellegét és konfliktusait érzékletesen írta le az Az Est nevű korabeli bulvárlap:
„Holnap választ Pest. Mindenféle agitációnak ma van az utolsó napja s mivel az agitáció eszközei közül a naponta kiadott szájkosarak után csak a plakát maradt szabadon,32 izgalmas finishsel fejeződik ma be a plakátharc. Három héttel ezelőtt vált csatatérré a pesti házak szürke fala s azóta egyre fokozódó hévvel tombol, dúl, kavarog, viharzik a harc. Tiszavirág-életű hadsorok vonulnak fel éjszakák idején, tömött csapatok, melyek megsemmisülnek reggelre, vagy délre, vagy legkésőbb délutánra. Délutánonként hallgatólagos fegyverszünet van, ilyenkor a halottak eltakarítása következik. Ezt a házmesterek végzik súrolókefével, késsel, egy vödör vízzel és sok keserűséggel.„
A plakátragasztók a harc megindulásakor nagyon el voltak keseredve, hogy e rengeteg munka miatt egész éjszaka dolgozniuk kell majd. Később a küzdelem érdekes tapasztalatokat hozott. Rájöttek arra, hogy a legszerencsétlenebb dolog kora hajnalban vagy éppen késő este kezdeni a ragasztást. Mert az ilyen plakátok sohasem érik meg a reggelt, addig kétszer, háromszor átragasztják őket. Így aztán egyre később fogtak munkába a plakátragasztók s végül nemes verseny fejlődött közöttük, hogy ki tud legkésőbb kelni.
Már senki sem tudja megmondani, ki kezdte a plakátharcot körülbelül három héttel ezelőtt. Nem tudják, melyik párt volt az első. Annyi bizonyos, hogy rövidesen 24 párt állott a küzdőtérre és megkezdődött a szörnyű küzdelem. Az újságok viszont beszámoltak a plakátolás körül kirobbant kisebb utcai verekedésekről is. A Népszava arról írt, hogy „a budapesti éjszakák legénykéi”, a „kurzusficsurak” többször megtámadták a plakátragasztóikat vagy letépték a szociáldemokrata plakátokat, de az épp arra járó munkások – a rendőrségre nem várva – jól megverték a fiatalokat.
