Baranya megye lakossága március 17-én hallott először a pesti eseményekről, amikor egy komáromi kereskedő hajóval Mohácsra vitte a kinyomatott 12 pontot és a Nemzeti dalt. A mai ünnepségek helyszínén Kossuth Lajos szobrát 1908-ban, Petőfiét 1949-ben leplezték le.
A pesti forradalom híre Baranya megyébe elsőként Mohácsra érkezett meg, ahova március 17-én hajón egy komáromi kereskedő hozta a kinyomtatott 12 pontot és a Nemzeti dalt. Másnap, március 18-án Pécsett összeült a város közgyűlése, ahol Pest városának a nemzethez intézett felhívását és a békés alkotmányos átalakulást veszélyeztető „kedélymozgalmak” elleni intézkedéseket tárgyalták meg. Elhatározták, hogy másnapra közgyűlést hívnak össze a 12 pont megvitatására. A nyomtatvány szövege közölte, hogy Pesten békés úton sikerült keresztülvinni a kívánt újításokat, s kérték a haza polgárait a változások támogatására.
A korszak neves történelmi személyei közül először Széchenyi Istvánról neveztek el közterületet Pécsett. 1865-ben az akkori „Főtér” vette fel a Széchenyi tér nevet, míg a korábbi „Fő utcza”1892-ben lett Kossuth Lajos utca.
A forradalom szellemi vezérének, Kossuth Lajosnak a szobrát 1908-ban leplezték le, ahol jelen volt az egykori pécsi országgyűlési képviselő legnagyobb fia, Kossuth Ferenc is.
Az első mozgókép az 1928-as március 15-i ünnepségről készült (a videón 0.42-től), a Filmhíradó számolt be róla. A felvételeken látható Nendtvich Andor, Pécs polgármestere (1906–1936) is, aki megkoszorúzza a szobrot. Az első sorokban a város és a helyi cserkészcsapat vezetői állnak.
A 48-as téri Petőfi-szobrot jóval később leplezték le, Pécs felszabadulásának 4. évfordulóján. 1949. április 4-én hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a legnagyobb magyar költő szobrának leleplezését.
Borsos Miklós alkotását Krancz Pál polgármester avatta fel. A polgármester szavára lehullott a piros-fehér-zöld lepel a szoborról, hatalmas taps zúgott fel, amint láthatóvá vált a költő bronzba öntött alakja.
A forradalom előszeleként Pécsett az egyetemeken és a főiskolán már 1956 januárjában mozgolódtak a diákok. Az orvosegyetemi hallgatók négy politikai kérdésben fogalmazták meg követeléseiket, amelyek közül az egyik az volt, hogy március 15-e ne csak ifjúsági ünnep, hanem ismét nemzeti ünnep legyen.
A ’60-as évektől valahogy igy zajlottak az ünnepségek egészen a rendszerváltásig:
„A pécsi középiskolákban és a tudományegyetemen osztályonként és évfolyamonként emlékeztek meg 1848. március 15-ről. Az általános iskolákban március 14-én az utolsó tanítási órán méltatták március 15. jelentőségét. A Petőfi-szobornál március 15-én délelőtt 10 órakor a város egyetemének, középiskoláinak és iparitanuló intézeteinek növendékei vonultak fel és meghallgatták Vörös Pál elvtársnak, a városi KlSZ-bizottság titkárának beszédét. A beszéd után Pécs város Tanácsa, a megyei és városi KISZ-bizottság, az Úttörők megyei Elnöksége, vállalatok, üzemek és iskolák koszorúit helyezték el a Petőfi-szobor talapzatánál. Ezután felvonultak a Kossuth térre, ahol Kossuth Lajos szobránál a megyei és városi KISZ-bizottság, a megyei és városi úttörőelnökség és a vállalatok koszorúit és virág csokrait helyezték el.”
Forrás: Régi Pécs, Dunántúli Napló, Filmhiradokonline.hu
