Közösségi oldalán számolt be a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász arról, hogy két tonna adományt szállítottak a keleti határra a háborús menekültek megsegítésére.
Mint írták, „elindítottuk a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász első segélyszállítmányát a keleti határra, hogy segítsünk ott, ahol jelenleg elképesztő és emberfeletti munkát végeznek azok az önkéntesek, akik fogadják a háborúból menekülőket. A tárgyi adományok célba értek, hála az adományozóknak, és mindazoknak, akik ezt pakolták, csomagolták! Nagy szükség van még minderre a továbbiakban is!
2 tonna adomány. Ez a történet fizikai része. Amit tapasztaltunk, az viszont már mélyen megérintő. Barabás településen, ahol a Karitász fogadópontja létesült a határ mellett – naponta sokszázan érkeznek, kezükben egy bőrönddel úgy, hogy előtte több órát álltak a határon, hogy átjöhessenek. Gyermekek, anyukák, fiatalok… és nagyon fáradtak. Menekülnek. Kapnak meleg teát, ételt, pihenési lehetőséget, bíztatást, szállítási segítséget, reményt.
Az önkéntesek 24 órában, folyamatosan végzik ezt a fizikailag, és lelkileg kimerítő szolgálatot. Isten áldja munkájukat. A Katolikus Karitász munkatársai az ország minden részéből szervezik, és dolgoznak keményen szintén folyamatosan.
Miután elindult Pécsre, haza az egyik kisbuszunk az önkéntes sofőrünkkel és még 7 fővel, akiket Budapestig szállított, mi még kimentünk a határra, tájékozódni a helyzetről. Ott volt egy anyuka 4 gyermekével. Gyöngyösig szeretett volna eljutni. Áthidaltuk a nyelvi nehézségeket, beinvitáltuk őket a teherautóba, és elvittük Őket a 2 km-re lévő befogadóponthoz… Látni kellett volna a gyermekek szemét, ahogy a szendvicseket és a meleg teát fogyasztották. Közben tolmács segítségével a szállítás is megoldódott.
Sok munkára van még szükség, összefogásra, és nagyon nagy szeretetre!”
