Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Könnyek között, végre szabadon ünnepelte a város március 15-ét 1922-ben, a szerb megszállás három éve után. Az utcák már a reggeli órákban megteltek a templomokba és iskolai ünnepélyekre siető magyar ruhás, kokárdás, szalagos tanulóifjúság­gal.

Ünnepelni fogunk. Méltán ünnepeljük meg március 15-ikét, mert a nemzeti függetlenség előretörése, az alkot­mány, a sajtó szabadsága sarjad ki belőle. Ünnepelni fogunk, mert sajnos nagyon is ünnepelni tudó nemzet vagyunk” – írta 100 éve március 15-én a Dunántúl folyóirat.

„Ma három év után először ünnepelhettünk nyíltan és szabadon ezen az emlékekkel teli nagy napon és vonulhattunk le ünneplőbe öltözötten, fellobogózott utcákon át a magyar szabadság apostolának, Kossuth Lajosnak a szobrához. Ma három éve először panaszolhattuk el fájdalmunkat az ércszobor előtt, mint egy szétdarabolt ország, meglépett, koldussorsra jutott fiai, hogy ott keserűségünket kisírva, erőt szerezzünk a jövő nagy küzdelmeihez. Három évig tilos volt e napon a magyar érzésnek és lelkesedésnek minden megnyilvánulása. Három évig a hallgatásra kényszeritett magyar érzés ma megsokszorozódott erővel tört ki a lelkekből” – írja a Dunántúl 1922. március 16-i lapszáma.

A Pécsi Lapok programajánlója 1922. március 15-én

A Kossuth-szobor környékét hatalmas tömeg lepte el, a városban szinte minden épületen nemzeti színű zászlók lobogtak, nem úgy, mint mostanában, amikor már csak közintézményeken láthatunk magyar zászlót.

A Kossuth téren ekkor már 3-4000 em­ber gyűlt össze, a teret övező házak ablakait drapériák, nemzeti szalagok díszítették. Az ünnepségen Baumann Emil volt nem­zetgyűlési képviselő szónokolt, aki a majd’ hároméves szerb megszállásról beszélt

„Ma első íz­ben tehetünk nyíltan vallomást szabadságszeretetünkröl. Ez a szabadságszeretet köti össze az el­szakított magyarságot egymással és ez fogja biztosítani a határai­ban régi, nagy Magyarországot.”

Részlet Baumann Emil beszédéből. (Pécsi Lapok – 1922. március 16.)

A zúgó tapsokkal kísért ünnepi beszéd után Óhegyi Lajos budapesti kiküldött mondott lel­kes beszédet, majd a szoborral szemközt levő ház ablakából Íhar Ferenc tárogatón Kossuth-nótákat és még pár hazafias dalt adott elő. Nagy István veterán színész magyar ruhában, széles vállszalag­gal szavalta el Sziklay Szeréna Hiszekegy című, meg­rázó erejű költeményét.

Apostoli hitvallás – Kautzky Armand előadásában

A közön­ség könnyes szemekkel hallgatta a veterán színész szavalatát, amelyet annyi érzéssel és tűzzel adott elő, hogy könnyeket csalt a sze­mekbe. Az ünnepélyt a Pécsi Pol­gári Daloskör a Himnusz eléneklésével fejezte be.