Pécsi mamahotelek: így próbálnak kitörni a mai huszonévesek

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A KSH adatai szerint a 18-34 éves korosztály 62%-a még "mamahotelben" lakik Magyarországon. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy a pécsi fiatalok, akik otthon laknak, miért nem költöztek még el?

Kristóf (29)

„Nekem a szüleim mindig azt mondták, hogy annyit érsz, ahány mindenhez értesz, és ahány papírod van. Ezért én rengeteg jártam suliba, ami mellett csak alkalmi munkákat tudtam vállalni. Nem kell mondanom se, hogy az mire volt elég. Nyaranként általában kimentem külföldre dolgozni, ebből volt kábé pénzem, de normális bevételem nem volt. Amikor befejeztem a sulit, utána egyből sikerült rendes állást találnom Pécsen – egy irodai munka volt. Viszont ez annyira rosszul fizetett, hogy aztán abből meg végképp esélytelen lett volna az elköltözés otthonról. Négy hónapon át voltam próbaidőn, aztán közölték, hogy a munkám remek, de nem tudnak tovább fizetni. Havonta 90 ezret kaptam.

Ezután mondhatni, hogy „elköltöztem” otthonról. Bár ideiglenesen, ugyanis volt pár hosszabb külföldi állásom is, de ezekről lehetett tudni, hogy mikor fog véget érni és megint jöhetek haza. Felesleges lett volna úgy fizetni egy albit, hogy csak a cuccaim vannak itthon.

Én úgy vagyok vele, hogy önerőből csak hitellel tudsz ma otthonról elszabadulni saját ingatlanba, de azzal meg egy életre ide bilincseled magad egy helyre.

Nekem ez inkább tűnik tehernek, mint sem megoldásnak. Így maradt az albérlet, de nem akartam egy lukban olcsón lakni. Lehet, hogy finnyásnak tűnök, de nekem az nem élet, hogy az ágyamnak csirke szaga van, mert nem tudok rendesen szellőztetni, és mert a nappalim, a szobám és az ebédlő az egy szoba a konyha mellett. Persze ez sem olyan olcsó, mint hiszi az ember. Ebből következett az nálam, hogy egyedül, barátnő nélkül nem akartam költözni. Na, nem azért akartam barátnőt, hogy elköltözhessek, csak nélküle ez megint veszett fejsze. Viszont – lekopogom – hála égnek találtam egy nagyon rendes lányt, akivel összetudtam költözni és minden rendben is volt, egészen a járványig. Ő elveszítette a munkáját és az én fizetésemből kellett talpon maradnunk. Szerencsére pécsi viszonylatban most már mondhatni jól keresek – 200 ezer forintot – de még ebből is pokoli volt és elgondolkoztunk azon, hogy lehet, visszamegyünk otthonra. Rezsivel együtt az albérletünk 115 ezer forintra rúg általában.

Úgy néz ki, hogy most realizálódnak nálunk a dolgok és megint két fizetésből élünk. Összességében, hogy mi a véleményem a mamahotelről? Elszántságom és elképzeléseim mindig voltak arról, hogy magam mögött hagyjam, csupán a kivitelezéssel voltak mindig a bajok. De ez már nem érint minket és remélem, hogy többet nem is fog.”

Áron (27)

„Ami azt illeti én már kétszer elhagytam a mamahotelt, de sajnos úgy hozta az élet, hogy eddig mind a kétszer vissza is kényszerültem. Első alkalommal volt egy külföldi próbálkozásom, de sajnos nem jött össze. Gondoltam, pár hónapig elpecózom otthon, míg talpra nem állok és majd a városban keresek valami lakást. Ebből igazából az lett, hogy összeköltöztem az akkori barátnőmmel.

Ez mind rendben is volt, addig, amíg szét nem mentünk. Három évig éltünk együtt, majd megint ott voltam kéró nélkül. Szóval fogtam magam közel 30 évesen és egy 60 négyzetméteres lakásból visszacuccoltam a szobámba. Nem vagyok rá egyáltalán büszke, de nem tudtam mit tenni.

A járvány alatt nem igen tudtam dolgozni és a tartalékaimat is feléltem. Jelenleg találtam új munkát, de a mostani fizetésemmel az albi öngyilkosság lenne. Az albérlet árak eléggé húzósak tudnak lenni és bevallom őszintén, egyedül nincs is kedvem fizetni egy olyan lakásért, amit éppen hogy kitudok köhögni minden hónapban, nem tudok semmit sem félretenni mellette és 10 év múlva nem is lesz az enyém. Vegyek fel hitelt? A bank szóba se állna velem. Személy szerint azt érzem, hogy önállóan, családi segítség nélkül, ma Pécsen szinte esélye sincs egy fiatalnak.

Piszok nehéz ma egyedül talpon maradni a városban. Persze ez nem jelenti azt, hogy életem végéig otthon akarok élni anyámék nyakán. Ami azt illeti, rohadt kellemetlen így is. Szóval igyekszem most előrelépni a melóban, majd egy kis tartalékkal a zsebemben megint megpróbálok valamit. Talán legközelebb szerencsém lesz.”

Géza (27)

“Amikor elkezdtem az egyetemet, szóba sem jött a költözés, úgyis csak egy utcával lejjebb van a középiskolától. Ahogy teltek az évek, a tanulás mellett munkába is kellett állnom, költséges a felsőoktatás (pláne bulikkal együtt) én meg már „nagy gyerek” voltam, nem várhattam, hogy mindent a szüleim finanszírozzanak. Egyszer csak arra eszméltem, hogy teljes állásom van és még otthon lakom 25 évesen. Ekkor úgy 120 és 140 ezer forint között kerestem.

Akkoriban a barátnőm másik városban élt, ott terveztünk összeköltözni, de úgy voltunk, hogy előbb várjuk meg, amíg befejezi az egyetemet és munkát vállal. A kapcsolat véget ért, én pedig még mindig nem repültem ki a fészekből. Semmi gond – gondoltam, vissza az origóhoz. Új munka, új kapcsolat. Nem olyan rég költöztünk össze a párommal, együtt élünk közös albérletben. Csupán 27 év kellett, hogy idáig eljussak. Jelenleg 190 ezer forintot keresek, de az albérletünk rezsivel együtt kereken 100 ezer forint. Viszont spórolni egyáltalán nem tudok jelenleg. “

Tibor (28)

“Úgy gondolom, hogy a mai világban nincs sok esélyed egyedül akkor, ha a szülők nem raknak a segged alá egy kérót. Átlag fiatalként ezt ha magadnak kellene megteremteni, akkor szinte az lehetetlen. Sőt, ha ketten is fogtok össze valakivel, szerintem akkor is a lehetetlenség határát súroljátok. Amennyit ketten egy albiba beleraktok, az nem elég ahhoz, hogy egy hitel törlesztőt felvegyetek. A mai fizetések mellett a városban évek kellenének ahhoz, hogy egy alaptőkét összegyűjtve egyáltalán belefogjatok egy komolyabb hitelbe. Szerintem ez simán egy évtizedbe is beletelhet és akkor is ott tartotok, hogy van egy 50 négyzetméteres panel lakásotok. Már ha addig kibírjátok egymást és nem jöttök rá arra, hogy nem is akartok együtt élni. Ezért én nem is számoltam egy barátnő segítségével.

Évekkel ezelőtt, amikor kerestem úgy 190 ezer forintot, akkor körbenéztem az albérletek között és azt számoltam, hogy ezzel a fizetéssel nem igen tudnék spórolni. Mire kifizetem a kaját, a lakást meg a többi számlát maradt volna úgy 60 ezer forintom élni..

A szüleim akkor mondták is, hogy nincs sok értelme ellocsolni erre a pénzt, főleg hogy a végén nem is marad meg a lakás – úgyhogy felajánlották azt, hogy maradjak otthon, spóroljam meg az albi pénzt és ha eljön az idő akkor majd kitalálunk valamit. Gondolkoztunk még azon, hogy akár egy nagyobb panel lakásra összedobunk közösen, de én ennél többet akartam, főleg mert nekem fontos, hogy a járműveim elférjenek nálam otthon. Ez egy panelnél kivitelezhetetlen – persze ez az én hülyeségem.

Szóval maradtam otthon és spóroltam, a munkában is sikerült előrelépnem – jelenleg 320 ezer forintot keresek. Így egy kis családi támogatással karöltve felvettem 20 évre hitelt és vettem egy házat a városban. Az megint egy másik történet, hogy annak a felújítása még időbe telik és a pénzt is viszi el, de előbb-utóbb ez is véget ér és sikerül elköltöznöm úgy otthonról, hogy ne nagyon legyen bajom a jövőben. Persze ne érts félre, iszonyatosan szerencsésnek érzem magam, hogy ezt egyrészt megtehetem, másrészt pedig anyagilag is tudjam finanszírozni. A szüleim támogatása nélkül ez biztosan nem lenne.”

Előző sztori

Ez nem Fekete-Győr András hete volt!

Következő sztori

Orbán Viktor bepálinkázott a szabad pálinkafőzés 10. évfordulóján!