Egyre ritkábban merjük megszólítani egymást, viszont egyre gyakrabban hallani, hogy "a páromat a Tinderen ismertem meg". A technikai fejlődés és a globalizáció beköszöntével az ismerkedési-, randizási szokásaink is gyökeresen megváltoztak. A régimódi személyes ismerkedést szépen lassan az internet váltotta fel és valami teljesen más kezdett el kialakulni az emberek szociális normáit illetően az évezredforduló beköszöntével. Na de, hogy miként alakult át a randizás az emberek életében és hogy mik a mai trendek, erről beszélgettünk Dr. Guld Ádámmal, médiakutatóval, kommunikációs szakemberrel.
A 2000-es évek, az új trend és ellentrend
– A millenniumi év kezdetével a randizási szokásaink és társkeresési tevékenységeink szépen fokozatosan átrendeződtek az online térbe. A kezdeti trendből megatrend lett, ami annyit takar, hogy a párkeresők döntő többsége a közösségi médiában, online platformokon vagy társkereső appokon próbálja megtalálni a párját – mondja Guld Ádám.
Szerinte azonban az elmúlt években – itthon, Magyarországon is – egyfajta ellentrend van kialakulóban.
Az emberek kezdenek belefáradni az online ismerkedés különböző hátrányaiba, illetve az egyre több negatív élménybe.
Ez ellen fellépve próbálnak olyan csoportosulásokat, eseményeket vagy akár konkrétan erre szakosodó vállalkozásokat létrehozni, amik próbálják visszaterelni az ismerkedés folyamatát a hagyományos mederbe, tehát kiszakítani minket az online térből. Ilyenek például azok a táncos rendezvények vagy társasjáték klubok, ahova célzottan szinglik járnak párkeresés céljából.
Ma a fiataloktól kezdve az idősebb párkereső korosztályig az emberek döntő többsége az online térben próbálja megtalálni élete párját. Olyan közösségi média felületeken ismerkednek, mint például a Facebook, a Tinder, Instagram vagy extrém esetekben a LinkedIn-en is – ez utóbb még ritkán fordul elő. Az emberek különböző funkciók és reakciók segítségével próbálják felvenni a kontaktust vagy jelezni az ismerkedés igényét.
Az online ismerkedés sötét oldala
Guld Ádám szerint az egyik legnagyobb probléma az internetes ismerkedéssel maga az ismerkedés tempója, ugyanis ez iszonyatos mértékben felgyorsul az online térben.
Azt a benyomást keltik ezek az online alkalmazások, hogy korlátlan választási lehetőségünk van, mindamellett tárgyiasítják és ezáltal sokszor elértéktelenítik az embereket.
A szakember kiemeli, hogy a probléma egyik forrása, hogy az emberek nem fektetnek elengedő időt abba, hogy megismerjék a másikat. Az alkalmazások egyszerű használata és a könnyű pozitív visszacsatolás okán az a téves beidegződés alakulhat ki a párkeresőkben, hogy ha az első órákban nem tökéletes minden, akkor inkább egy új és „jobb” párt keresnek, ahelyett, hogy felfedezzék a másikat. Ezek a rapid ismerkedések és randik hihetetlen tempóban gyorsítják fel az emberek elhasználódását és teljesen elértéktelenednek számukra az emberi kapcsolatok és azok fontossága.
Egyre több a ghosting, avagy a „szellemezés”
Sokak számára ismeretlen lehet ez a fogalom, pedig egyre elterjedtebb ez a fajta attitűd, hogy „úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi”. A ghostingolás röviden annyit takar, hogy valaki teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra, szó nélkül vet véget az adott emberi kapcsolatnak, mindennemű magyarázat nélkül. Ráadásul a későbbiekben semmilyen formában nem lehet az ilyen egyént elérni, nem válaszol, nem lehet felhívni, szinte eltűnik, mint egy szellem. Randizások szempontjából kifejezetten kellemetlen élményeket okozhat ez a jelenség, sok olyan esetről hallani, hogy akár a negyedik tökéletesnek vélt randi után a másik fél egyszerűen köddé válik.
Guld Ádám szerint a jelenség legfőbb oka, hogy az ember nem akar felelősséget vállalni tetteiért.
A mai felgyorsult és modern világban fellazultak az emberi kapcsolatok, és az emberek nagy részére nárcisztikus magatartás jellemző. Ugyanis egy normális szakítás vagy a kapcsolat lezárása időt és energiát igényel , a ghosting-al pedig ezt spórolják meg. Külön érdekesség a pécsi szakember szerint, hogy ez a magatartás a Z generációnál, a munkahelyeken is gyakran felüti ma már a fejét.
„Lecsekkolom előtte a neten, mi baj lehet belőle„
Az ismerkedés és párszerzés mindig is egy idő- és energiaigényes dolog volt. Az emberek viszont az online térben leginkább ezt az időt próbálják megspórolni azzal, hogy mielőtt belevágnának egy ember komolyabb megismerésébe, előtte próbálják „kinyomozni” az illető életét. Persze az ember igyekszik szelektálni és a számára a lehető legmegfelelőbb párt megtalálni, viszont ez sem mindig vezet jóra.
A legnagyobb baj ezzel az, hogy egyrészt bárki könnyen hazudhat az online térben (Tinder legfőbb problémája) vagy olyan embernek állítja be magát, ami nem is a valódi önmaga. A másik – és inkább súlyosabb probléma – , hogy ilyenkor úgymond töredék információkból (közösségi médiában szereplő képek, események) próbálunk összerakni egy képet az adott jelöltről. Szinte biztos, hogy ilyenkor rosszul ítéljük meg a lehetséges partnert és egy torz képet fogunk kialakítani a másik félről, ami pedig az első találkozásoknál sokszor romba is dől.
Gyakorlatilag kreálunk egy új valóságot, egy elképzelt világot a másik köré, aminek nagyvalószínűséggel semmi köze a valósághoz.
Guld Ádám hozzátette, hogy „biztonsági” szempontból van pozitív előnye ennek a gyakorlatnak, ugyanis a saját és valós adatokkal rendelkező emberekről így egyből kiderülhet az igazság – még ha az felületes is.
Megváltoztak az ismerkedési szabályok, van ami eltűnt
Nemektől függetlenül az egyik legnagyobb probléma az ismerkedés területén – legyen az baráti vagy párkapcsolati – hogy eltűnnek a társas szituációk kezelésével kapcsolatos gyakorlatok és készségek valós időben és térben – mondja Guld Ádám.
Ez annyit tesz, hogy egyre kevésbé képesek már az emberek kapcsolatba lépni egymással, nem tudják felmérni azt, hogy egy adott szituációban mi lenne a helyénvaló viselkedés vagy hogyan reagáljanak le adott helyzeteket. A félrsikerült ismerkedésekből származó negatív élmények pedig tovább tágítják a felek közti szakadékot, hiszen ahelyett, hogy gyakorolnák az ismerkedést, az ahhoz szükséges társasági készségeket, inkább saját közegükbe és baráti társaságaikba ragadnak bele az emberek.
A szakember hangsúlyozza, hogy senki sem otthonról hozza ezeket a készségeket, a magas kockázati faktor és a rossz tapasztalatszerzéstől való félelem ellenére is az embereknek többet kellene gyakorolniuk a személyes ismerkedést és annak szabályait.
Mindezek ellenére jó is kisülhet a dologból
Egyre több negatív tendencia látszik kirajzolódni évről évre, azonban nem az adott lehetőség a legnagyobb probléma, hanem inkább a felhasználói hozzáállás, illetve az alkalmazások gyér kialakítása. Egyre több embertől hallani azt is, hogy nem az első komoly kapcsolatát akár Tinderről vagy Instagramról szerezte, sőt vannak akik már ezeknek az internetes közösségi hálózatok segítségével találták meg házastársukat.
A párkeresés – legyen szó egy alkalmi vagy laza kapcsolatról vagy akár egy komoly párkapcsolatról – egy idő- és energiaigényes dolog. Ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok működhessenek, rá kell szánnunk az időt és verítéket, ugyanis a könnyű és megúszósnak tűnő megoldások könnyen tévútra viszik az embert.
Megkérdeztük a pécsieket is arról, hogy hogyan ismerkedtek meg párjukkal:
