Idén volt 58 éves a Mecsekben, a Dömör-kapunál található kisvasút. Az évtizedek során kapott hideget, s meleget a szerelvény, melyet immáron több évtizede Andrócz István kezel nap mint nap. Maga a vasút a város tulajdonában van és a Pécsi Kulturális Központ a kezelője. Megkérdeztük a hivatástudatos masinisztát, mi a helyzet a régi, ikonikus mecseki sihuhúval.
30 éve a síneken
Andrócz István egész pontosan harminc éve üzemelteti a mecseki kisvasutat. A ’90-es években még vállalkozóként kezdte, majd az utóbbi időben alapítványként folytatta a vasút üzemeltetését. Különböző segítők, önkéntesek, pénztárosok és mozdonyvezetők munkájának köszönhető, hogy ma is robog az 1962-ben idekerült mozdony.
A vasút alapjai
Egészen 1960-ig kell visszamennünk az időben, mikor is átadták a Pécsi Állatkertet, majd azt követő évben a Vidámparkot is. Ekkor jött az ötlet a budapesti úttörő vasút mintájára, hogy össze szeretnék kötni a két építményt, méghozzá egy saját, pécsi úttörővasúttal. Ennek legfőbb célja „az ifjúság nevelése, kulturált szórakoztatása” volt.
Közösségi munkából épült meg végül a kisvasút, melyet 1962 augusztusában adtak át a városnak.
Mi most a vágány és a mozdony helyzete?
A mozdony legutoljára 1980-ban esett át egy nagyobb felújításon, azóta inkább toldozzák-foltozzák az öreg masinát. A megállók és a garázs helyzete sem jobb, régóta rájuk férne egy nagyobb javítás.
Ami pedig a lokomotívot illeti, mielőtt még a kisvasút nyitására idehozták volna, azelőtt Szerencsen, Fenyvesen és Dombváron töltötte szolgálati idejét. Jelenleg 800 méteres szakaszon közlekedik a Pécsi Állatkert és a régi Vidámpark bejárata között.
Jövőbeni tervek, melyet a szándék hiánya őröl fel
Andrócz István elmesélte, hogy régóta próbálkoznak már ők is gyermekszolgálat megszervezésével, viszont rendre akadályokba ütköznek.
– Szeretnénk, ha a jövőben a gyerekek is többet tudnának vasutazni, azonban ennek van egy komolyabb anyagi vonzata. Nem csupán a vonatot kéne fejleszteni, de a gyerekeknek is kellene külön egyenruha, a feladatokhoz szükséges felszerelés és kísérő személyzet a gyerekek mellé, ez viszont nagyon sokba kerül – mondta el Andrócz.
„A város nem igazán volt ebben partner az utóbbi 30 évben. Nem igen segédkezett.”
-emlékszik vissza Andrócz István.
Jelenleg a kisvasút magánszemélyi és némi városi támogatásból üzemel. Az üzemeltetés maga évente 3-4 millió forintba kerül, de ha a mozdony vagy a pálya javításra szorul, akkor arra már nem futja.
Külön probléma még az, hogy nincs saját öltözőjük és vezetékes ivóvizük. Elengedhetetlen dolgok ezek ahhoz, hogy normális gyerekfoglalkoztatást lehessen tartani.
Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson egy kisebb csoda kell hogy történjen. Nem csupán anyagi oldalról nézve, ugyanis a döntéshozók szándékának hiánya is hátráltatja ezeket a terveket. Persze, az sem segíthet az ügy előre lendítésében, hogy a vonal egyik végén a Vidámpark és a régi büfé sem üzemel már – tette hozzá Andrócz.
