Néhány rövidhír és viccelődés jelent meg a pécsi újságokban Lenin halálakor. A pécsieket különösebben nem izgatta a történet. A katolikus Dunántúl napilap keveset foglalkozott a szovjet vezető halálával, arra sem tartották érdemesnek, hogy írjanak róla. A Pécsi Lapok nevű politikai napilap részletesen, többször beszámolt Lenin haláláról és a temetéséről.
Ennél sokkal fontosabb kérdések foglalkoztatták a pécsieket 1924 januárjának végén. Lenin haláláról egy rövidhír jelent meg, a pécsieket jobban foglalkoztatta a társasági élet, vagyis a farsangi szezon báljai.
A halálhírrel és a temetéssel kapcsolatban számos hír olvasható a korabeli újságokban, azonban találtunk két írást, amelyek a Dunántúl és a Pécsi Est hasábjain jelentek meg.
Pécsi Est
„Csodálkozva állapították meg a Lenin holttestét felboncoló és agyvelejét megvizsgáló orvosok, hogy Leninnek egész agyveleje — a jobb oldal egy kis részének kivételével — teljesen megromlott, bomlásnak indult. Csodálkoznak azon, hogy ily agyvelővel oly óriási munkát lehetett kifejteni, mint amilyet Lenin az orosz szovjet és kommunizmus terén kifejtett .. Mi nem csodálkozunk; ellenkezőleg természetesnek találjuk, hogy ilyen bomlott agyvelővel csak olyan bomlott rendszert lehetett alkotni, mint amilyen a szovjet és a kommunizmus…„
Dunántúl
A sokat idézett mondás szerint „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog” – ezt szovjet-orosz költő, drámaíró Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij írta egyik versében. A Dunántúl újságírója szerint azonban többet volt halott, mint élő.
„Lenin haláltörténete
Lenin, a végérvényesen meghalt hírlapi kacsa, aki már életében is többet volt halott, mint élő, egyszerű és légből kapott szülőktől származott. Apja még ifjú korában merényletnek lön áldozata, anyját elütötte a magántulajdon. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a kis Lenin halvaszületett, mert máskülönben — amilyen peches — még életben sem tudott volna maradni.
A tehetséges ifjút éppen akkor ejtette feje tetejére a dada, amikor egy elkeseredett ellenforradalmár kétszer egymás után levágta a fejét. Ennek ellenére szépen fejlődött a gyermek és rövid szenvedés után vörhenyben elhunyt. Ez még akkoriban történt, amikor halálát lelte egy vakbéloperáció következtében. És ez adott életének indító lökést.
Tízenötéves korában megszervezte a sírásók szákszervezetét és egy dohos mauzóleumban tuberkulózist kapott. A rossz orvosi kezelés annyira rendbe hozta egészségi állapotát, hogy már-már életben maradásától kellett tartani, szerencsére azonban sikerült meghalnia, amit nagyban elősegített egy pokolgépes merénylet, melynek áldozatává lett.
Az érettségi vizsgálaton oly szerencsétlenül bukott el, hogy nyakcsigolyája nyílt agyvelejébe fúródott és szörnyethalt. Ekkor kezdődött Lenin életének második, halálesetekben sokkal fordulatosabb korszaka.
Kiirtotta fél Oroszországot, hogy így a halál több gondot fordíthasson életére.
Mint a szovjet köztársaság fejt, felesleges testrészeit — a fej kivételével — különféle merényleteknek bocsájtotta alá. Átlag hétköznaponként fordultak elő súlyosabb halálesetek hogy vasárnapokon megcáfolhassa magát.
Halálai Rigán, Stockholmon és a Havas-ügynökségen keresztül történtek. Európa minden valamire való városában tartott ilyen temetkezési ügynökséget, melyek percentre közvetítették számára a jobbnál-jobb haláleseteket.
A gazdag embereket annyira gyűlölte, hogy az orosz burzsoázia kiirtása után a saját maga elpusztításához is hozzáfogott. A közmondás azonba azt mondja: Rubel nem vész el — és így ő is életben maradt.
A napokban aztán Rigán keresztül öt is utolérte a végzet: miután a Világ ötvenszer elparentálta, csakugyan meghalt végelgyengülésben. Tetemét hármas koporsóba tették és osztatlan részvét mellett helyezték örök nyugalomra. A sírnál ő maga mondott búcsúztató beszédet s miután a gyászoló közönséget elföldelték, sietve elbúcsúzott.
Elhunyta az internacionalizmusra kimondhatatlan veszteséget jelent. Utódjául Lenint emlegetik.
Lisztius
A pécsi Lenin-szobor
A hazai kommunisták a hatvanas évek végén jutottak el odáig, hogy végre szobrot állítsanak neki a Megyei Pártbizottság épülete előtt a bolsevik vezető születésének centenáriumára.
A szovjet vezető szobra a Rét utcában állt pontosan 20 évig állt. A Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész által készített szobrot 1970-ben avatták fel. A leleplezésen ott volt egyebek mellett a Szomszédok-sorozat egyik sztárja, Kézdy György színművész, aki részlelet mondott Lenin Október című „művéből”.
„Mikus Sándor Lenin-szobrának szépségét az intimitásban feloldódó magánynak, a megszállottságnak, az egyszerűségnek összhatása adja, ez a szépség az igazság bizonyítéka, az igazságot pedig a nagy történelmi mozdulatok szentesítették” – dícsérte a szobrot a Dunántúli Napló hasábjanin megjelent írásában Aknai Tamás, a Janus Pannonius Múzeumban muzeológusa és művészettörténésze
A szobor 1977-ben díszkivilágítást is kapott. 1990-ben a eltávolításáról döntöttek, ekkor az önkormányzat raktárába került 20 évre, majd 2010-ben a keceli szobor- és haditechnikai parkba szállították.
A nyolcvanas évek végén egy, az akkor még létező egerági lokátorállomáson szolgáló kiskatona vette a fejébe, hogy felrobbantja a szobrot. Ez nem sikerült neki, a robbanóanyag beszerzésénél lebukott. A férfi jelenleg Pécsen él, biztonsági őrként tengeti napjait, szándékáról hiába kérdeztük, nem akart nyilatkozni.
Forrás: Dunántúl, Pécsi Est, Pécsi Lapok, Régi Pécs, Dunántúli Napló
