Eddig kevesek által látott fényképeket mutatunk, amelyeket egy pécsi tábori lelkész, Várady Géza készített egy ma is keleti életet élő vidéken, a Szerbia és Montenegro határán elterülő Szandzsákban. A fotók Novibazár című regényében jelentek meg, amely egy kiadást ért meg.
Várady Géza évekig szolgált a ma már Montenegróhoz tartozó Plevija városkában. Neki köszönhető, hogy a török kisvárosban felépült egy katolikus templom, amelyben először megszólalhattak a harangok, ugyanis a török korábban nem engedte, hogy az ortodox keresztény kolostorokban harang szóljon. Itt évszázadok óta nem hallottak harandszót, amióta elfoglalta a török. Majd minden megváltozott, amikor a pécsi papot ide rendeklték szolglatra.
„Szinte elbűvölte az emberek szívét, bámulatos csudálkozásba ejtette a lelkeket s a levegő rétegei örömmel látszottak továbbítani a zengő megnyugtató bíztató kellemes hangokat. Az előzetesn nem értesített török lakosság Plevijén izgatottan tárgyalta az eseményeket s haragos indulattal hallgatta a harangszót. Legtöbbje sohasem hallot olyant, csak sejteleme volt róla.”
Várady Géza 1884-től 12 évet töltött Bosznia-Hercegovina és a Szandzsák helyőrségeiben, ahol magyar katonák lelkét ápolta, saját szavai szerint „vallási vígaszban részesítette a katonákat, akik itt az idegenben szívesen hallgatták a bátorító és vígasztaló szavakat”.
1878-ban a Osztrák Magyar Monarchia elfoglalta a Szandzsákot, a magyar katonák először 1887-ben kerültek a területre, amikor a kivonták a lengyel csapatokat.
Novibazár (Novipazar, Yenibazar), Szerbia egyik része, amelyet az 1879 ápr. 21-én Törökország és az Osztrák-magyar monarchia közt kötött szerződés értelmében ez utóbbi 1908 okt. 5-ig megszállva tartott s Bosznia és Hercegovina végleges annexiója után Törökországnak visszaadott. Az 1913. évi török-bolgár-szerb háborúban Szerbia és kis részben Montenegro birtokába került. Területe nagyjából 9000 km2, lakossága az I. világháború előtt meghaladta a 168 ezret. Ezt a vidéket a középkorban Rasciának (Rácország) hívták s ez volt a későbbi Szerbiának bölcsője.
Ekkor került Várady Géza is ide, előtte néhány évig boszniában szolgált. Várady igazi török világba csöppent, ahol a monarchia hadserege biztosított a békét, török közigazgatás mellett.
„Régi vágyam volt, az igazi Törökországnak e szép, de veszedelmes vad tartományát, melyről annyi félelmetes hír volt a köztudatban megismerni.”
Várady Géza 1860-ban született a Mohács alatt, a vajdasági Bezdánban, majd Pécsre került középiskolába. A Ciszterci rend pécsi katolikus főgimnáziumában végzett 1879-ben. 1883-ban a pécsi egyházmegyében pappá szentelik, majd szinte azonnal Boszniába rendelik tábori lelkésznek.
„Tábori lelkésszé történt kineveztetésem első percétől kezdve a katonák lelki ügyeinek gondozását legfőbb kötelmeim közé soroztam. Hozzájuk intézett beszédeimben szent vallásunk igazságainak fejtegetése közben, sose felejtkeztem meg hazafias érzelmeik ébresztgetéséről, figyelmeztettem őket a király és a haza iránti szeretetök s hűségük ápolására”
1928-ban a helyi újság számolt be arról a Cisztercis évfolyamtalálkozoról, amely után Ő tartotta a szentmisét.
„Ünnepnapjaink közé számítjuk azokat a kedves napokat is, amikor öreg diákjaink térnek vissza-vissza sokszor fáradtan, megfogyatkozva, az élet különböző útjairól az Alma Materhez, hogy ragaszkodásuknak jelét adják és felújítsák a boldog diákévek feledhetetlenül kedves, tiszta, napsugaras emlékeit. Ilyen találkozóra jöttek össze június 4-én azok, akik 1879-ben, tehát 50 évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgálatot. Egyikük, Várady Géza pápai praelátus, tábori főpap, ünnepélyes szentmisét celebrált a belvárosi templomban.”
Várady Géza mindenhova vitte magával fényképezőgépét, így születtek az alábbi ritka fényképek a Szandzsákról az 1880-as években. A képek Novibazár című, mam már igen értékes ritka könyvében jelentek meg. A könyv egy kiadásban jelent meg, antikváriumokban időnként felbukkan, ára 15-30 ezer forint között mozog.
Számos könyve jelent meg a balkánról és a magyar hadseregről.
Írásai:
Boszniai útirajzok M. Helikon (1921)
Novibazár. Szandzsák–Plevlie. Rajzok, elbeszélések és útleirások.
Törökország novibazári szandzsákjából az okkupációtól az annexióig terjedő időből
Emlékeim Boszniából (1914)
Feljegyzések a világháború vérzivataros napjaiból (1925)
A magyar katona útmutatója. Hasznos tudnivalók csendőrök, rendőrök, leventék számára. (1933)
A közös hadseregtől a nemzeti hadseregig (1933)
Lobogó lángok (1938)
Forrás: Várady Géza · Laky Imre : Novibazar
