Az elmúlt 50 évben - az idén bezárt vonalakkal együtt - csaknem 500 km vasútvonal szűnt meg a Dél-Dunántúlon. A magyar vasút építése 179 éve kezdődött, négy év kellett ahhoz, hogy 1846. július 15-én a nagyközönség előtt megnyíljon a Pest–Vác közötti első magyar gőzvontatású vasútvonal.
Augusztus 30-tól hét vasútvonalon (vagy egy részén) állt le a menetrend szerinti személyszállítás. A Dél-Dunántúlon ez három vasútvonalat érint:
47-es Godisa–Komló
38-as Somogyszob–Nagyatád
35-ös Siófok–Kaposvár
Utóbbi a Dél-Dunántúl egyik legszebb vasútvonala, nagy élmény, ahogy a somogyi dombok, erdők és mezők között lassan kanyarog a kis piros vonat (Bzmot). Az utóbbi időben 3 pár ilyen vonat jár a vonalon, amelynek hossza 100 km, ezt a távolságot a vonat 3 óra 10 perc alatt tette meg. Elsőre soknak tűnik, de ha azt nézzük, hogy a vasútvonal 1906-os engedélyeztetésekor sem volt sokkal gyorsabb az utazás, akkor már más a helyzet.
„..szabványos nyomtávval építendő helyi érdekű vasút gőz- és motorüzemre akként rendezendő be, hogy azon a gőzmozdonnyal vontatott vonatok óránként 40, a gőzmotoros vonatok pedig 50 km. legnagyobb menetsebeséggel közlekedhessenek…” – áll a korabeli engedélyeztetésről szóló jogszabályban.
Ez a „lassúság” szinte az összes helyi érdekű vasútra vonatkozott, mert lényeg nem gyorsaság volt. Érdemes tudni, hogy az elavult és megszűnt vasútvonalak kivétel nélkül befektetések voltak, nem személy- hanem áruszállítás miatt építették őket, az már csak másodlagos volt, hogy ha már megépült, akkor személyszállítás is történjen rajta. A jogszabály a létrehozandó állomásokra rakodó- vagy vízvételező megállóhelyként utal.
A pécsiek az elmúlt 50 évben két vasútvonalat gyászoltak meg, amelyek egykor fontosak voltak a város életében.
Pécs-Harkány
Sokan emlékezhetnek még az 1976-ban bezárt Pécs-Harkány (-Drávaszabolcs-Alómihojlác)-Siklós-Beremend vasútvonalra, ami népszerű volt a harkányi fürdővendégek körében. Az első vonat 1913. július 17-én, az utolsó 1976. augusztus 30-án suhant ki a pécsi vasútállomásról.
A Dunántúl című lap 1913. július 18-i száma így harangozta be a másnapi nagy eseményt:
„Évtizedes vágyak, remények teljesedtek be ma, midőn a vármegye déli része, amely eddig járhatatlan útjai miatt teljesen el volt zárva a világtól, végre belekapcsolódott vasúti összeköttetése révén az ország nagy közforgalmába, az egész világba s közgazdasági és kulturális szempontból, évtizedek hátramaradottságát pótolva, új erőre kapott. Hogy mily nagy nyeresége e vidéknek a vasútvonal, kitűnik abból, hogy az egész út, Pécstől Harkányig, valóságos diadalúthoz hasonlított. Dacára a szakadó esőnek, a községek népe tömegesen tódult ki az egyes állomásokra, diadalkapukat állított, virágokat szórt a vonat elé és az emberek szemeiben ott csillogott a könny, amikor régi vágyaikat beteljesülve látták. Különösen nagyfontosságú az új vasútvonal Baranya vármegye országos hírű fürdőjére, Harkányra, amely dacára annak, hogy kiváló gyógyító erejének hírét az egész országba szétvitték, hátra volt szorítva a többi gyógyfürdők mellett rossz vasúti összeköttetése miatt. Amerre a vonat további útján elhaladt, a földeken foglalatoskodó emberek abbahagyták a munkát, kalapjaikat lengették a vonat felé és hosszan, sokáig néztek a vonat után, amely zuhogó esőtől csapkodva, széltől akadályozva lassan, de biztosan haladt.„
63 évvel később…
1976. augusztus 30.
„A 6738-as számú vonat tegnap este tíz óra negyvenegy perckor gördült ki a pécsi állomásról. Alig negyvenen utaztak rajta, főként a délutános műszakból hazatérő munkások, vasutasok. Beremenden kiszállt az utolsó utas is, Németh Sándor mozdonyvezető harapott egy kis hazait és Villányon át jött vissza Pécsre az üres szerelvénnyel a háta mögött. A vonal mentén lévő állomásokon ma összepakolják a bútorokat, a hivatalos papírokat, holnap végig megy a „temetővonat” a pályán, aztán munkások érkeznek, fölszedik a síneket, elterítik a töltést.”
Pécs-Pécsvárad vonal
Átadásakor az ország legdrágább és egyben leglassúbb vasútvonala volt, a Pécs-Bátaszék vonalon 1911 nyarától járt a vonat. A vasútvonal megépítése túl sokba került, akkor gyakorlatilag Magyarország egyik legdrágább szakaszának számított. A 67,3 kilométer hosszú pálya építési költsége több mint tízmillió koronába került. Az összeg jelentős részét a hatalmas földmunkákra költötték, amely során 2,8 millió köbméter földet forgattak meg. A menetidő 4 óra volt, 17,5 km/h átlagsebességgel, amit 1943-ra sikerült 3 óra 10 percre leszorítani.
„Hosszas huzavona és nagy nehézségek után végre sikerült a pécs-bátaszéki vasútvonalat megnyitni s a forgalomnak átadni. Ez az új vasútvonal lesz hivatva az eldugott, forgalomtól teljesen elzárt kis baranyai községeket az életbe bevonni s a fejlődés útjára állítani. Kicsi, de virágzó és gazdag községek fekszenek az új vasútvonal mentén és jutnak jelentős gazdasági szerephez. A községek kicsik, de derék, szorgalmas, józan nép lakja valamennyit, amely megértő lelkesedéssel tudta üdvözölni a kultúrát, életet és jövőt ígérő első vasutat, amely a mai napon az állomásokra berobogott. Meglepő szép látványt nyújtott a Pécsváradi vasúti állomás, amelyet teljesen ellepett Pécsvárad közönsége. Képviselve voltak a község szépei is, akik lelkes éljenzéssel fogadták az érkező vonatot.”
Az utolsó vonatot egy maréknyi lelkes közönség búcsúztatta 2009. december 12-én, akkor már 12 éve nem közlekedtek vonatok a vonal teljes hosszában, vagyis Pécs és Bátaszék között.
Komlón így búcsúztatták az utolsó vonatot július végén.
Nagyatádon is elment az utolsó Studenka.
