"Hazánkat is elérte a végzet. Gépfegyver kattog az utcákon, tereken, lakásokban (és munkahelyeken), kék-zöld foltokkal járkálnak gyerekek és felnőttek. A gépfegyvert tiki-takinak hívják" - írta a Dunántúli Napló 1973-ban a veszélyes játékszerről.
„Elterjedt, mint a tiki-taki” – tartotta a hetvenes években a mondás. A játék akkor a pécsi fiatalokat is megőrjítette.
„A legnagyobb kasszasiker „tiki- taki” néven hódította meg teljes húszon inneni ifjúságunkat és borzolta idősebb korosztályunk idegrendszerét…” – írta a helyi újság.
Az eredetéről több verzió is született
„A connecticuti elmegyógyintézet betegei számára találták ki idegnyugtatónak, meg azt, hogy ősi norvég szórakozás, meg azt, hogy Észak-Amerikában, Venezuelában, Hongkongban már évek óta ismerik, akárhogy van is, az idén a nyár, az ősz főszereplője lett.”
Még versekbe is beleszőtték
„1970-et írtunk vagy hatvankilencet, tudom még dívott a tiki-taki, de csuklók reccsentek széjjel fölényes szomorúsággal s gerincünk zsinórján lezizegtek a csigolyák.”
1982-ben a „játék” árusítását a sorozatos balesetek miatt betiltották, ennek ellenére még sokáig használták a fiatalok, akiket befáslizott vagy kék-lila foltos csuklóról lehetett megismerni. A játékot még ma is lehet kapni, van néhány példány a használt árukat hirdető internetes oldalakon.
„A tiki-taki játék árusítását megtiltották. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megállapította, hogy a forgalomba került tiki-taki játék balesetveszélyes, zajszintje többszörösen meghaladja a megengedhető értéket. A kisipari játék a kötelező előzetes minőségvizsgálat nélkül került forgalomba. A KERMI a balesetveszélyes, zajártalmakat okozó tiki-taki játék forgalmazását megtiltotta. Az intézet felszólítja a forgalmazó kiskereskedelmi szerveket — kiskereskedőket — az árusítás megszüntetésére” – írta 1982-ben a Dunántúli Napló.
„S mi, békés utcai járókelők, pihenni vágyó lakosok kénytelenek vagyunk tűrni, hogy utcán, parkokban maguk elé bámuló fiúk, lányok kezében csattogjon ez a valóban ostoba játékszer. „Dili-taki” ez, írta a betiltás előtt egyik laptársunk. De a betiltást, magyarán mondva, kutyába sem vette senki, mert hiszen aligha olvasnak újságot a tiki-takizók, meg hát fittyet is hánynak az egyszerűen és érthetően fogalmazott rendelkezésre. Erélyesebb tettre lenne szükség — idegeink védelmében.”
Forrás: Dunántúli Napló
