
Az ötödik világbajnoki címére hajtott a magyar férfi vízilabda válogatott, sajnos nem sikerült megszerezni. A spanyolok elleni döntőben a harmadik negyed után még mi vezettünk egy góllal, a végén azonban ellenfelünk örülhetett.
Nagyon szép és kemény utat járt be Varga Zsolt együttese (ne feledjük, a másodedző a pécsi Lukács Gergely!!!) addig, hogy egyáltalán eljutott a döntőig, hiszen a negyeddöntőben a világbajnoki címvédő horvátokat, az elődöntőben pedig az olimpiai bajnok szerbeket búcsúztatták – azért ez nem kis fegyvertény. Most pedig jött az Európa-bajnok Spanyolország, amely ezúttal kifogott a fiúkon. Nagyon jól játszott az ellenfél, a nagyszünetben 7-6-ra vezetett, és bár a harmadik negyedben fordítottunk (10-9), ez csak fellángolás volt: az utolsó felvonásban jobbak voltak a spanyolok, akik végül 15-13-ra győztek, és ezzel világbajnokok lettek.
– Jó mérkőzés volt, nagyon hosszú volt az út, és ennek a mérkőzésnek, illetve az egész világbajnokságnak az értékeléséhez kell egy kis idő. Új csapatot építettünk, szerintem nagyon sok jó dolgot csináltunk ezen a világversenyen – értékelt a meccs után az M4 Sportnak Varga Zsolt szövetségi kapitány. – Nagyon sokat fejlődött a csapat, de most azt éreztem, hogy a tapasztalat döntött. Kell rutin az ilyen mérkőzések megnyeréséhez, és ehhez el kell jutnunk döntőkbe, meg kell szerezni azt a tapasztalatot, hogy mi is nyerjünk döntőket. Ők sem a döntők megnyerésével kezdték. Hazamegyünk, megünnepeljük, mert szerintem az egész világverseny méltó volt ahhoz, hogy meg lehessen ünnepelni.
Spanyolország–Magyarország 15–13 (5–5, 2–1, 2–4, 6–3)
Magyarország: Csoma – Manhercz, Vigvári Vendel 2, Vismeg, Kovács P., Burián 3, Vámos 1. Csere: Mizsei (kapus), Angyal 2, Fekete 1, Vigvári Vince 2, Nagy Ádám 1, Molnár, Nagy Ákos 1. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt.

















