Aki ismeri, pontosan tudja, hogy nem lehet mellette sem unatkozni, sem búslakodni. Remek humora van, és annyi történetet, anekdotát, élményt hord a képzeletbeli tarisznyájában, hogy hónapokig tudna folyamatosan mesélni. Lukács Béla immár ötven éve van a pályán, a pécsi női kosárlabdát pedig 1999 nyara óta szolgálja, segíti. Orosz katonai órák, Carolina Reaper, no meg a Twin Peaks legendás függőhídja.
Ő a pécsi női kosárlabdázás egyik élő legendája.
Lukács Bélát, vagy ahogy a többség szólítja, Bécit még a szezon kezdetén köszöntötte klubja, az NKA Universitas PEAC annak kapcsán, hogy immár ötven éve van a pályán. A november 8-án a 76. születésnapját ünneplő örökifjú fizikoterapeuta mellett soha senki nem unatkozik, csípőből lövi a poénokat, ráadásul olyan sztorikat mesél, hogy tátva marad az ember szája. Mondjuk van miből.
Bár Lukács Béla neve a pécsi női kosárlabdázással forrt össze, nem itt kezdte. Az egész családja az Újpestért rajongott, édesapja az ÚTE kerékpáros szakosztályának volt a versenyzője a második világháború előtt, így aztán nem volt meglepő, hogy 1971-ben a lilákhoz vezetett az útja: a legendás edző, Kovács Imre idején a focistáknál szertárosként kezdte. Azonnal beiratkozott masszőrsuliba, így aztán egy évvel később már a tartalékcsapatnál dolgozott masszőrként.
Most már a kosárlabda a szíve csücske
– Pető Gabi bácsi mellett dolgoztam a felnőtteknél is, és bár elvégeztem minden egészségügyi iskolát, sajnos 1982-ben megszűnt a tarcsi, kettőnket pedig nem akart fizetni az Újpest – emlékezett vissza Lukács Béla. – Akkor jött egy olyan lehetőség, hogy menjek át a Tungsram női kosarasaihoz. Nagyon jó csapat volt az, Verteticcsel, Szuchyval, Boksayval, Kiss Lenkével, és én igent mondtam: masszőr és fizikoterapeuta lettem a Tunginál.
Mindezek hallatán adja magát a kérdés: mégis, melyik sportág a szíve csücske? „Most már a kosárlabda”, árulja el Béci, hozzátéve, hogy a család révén azért most is ezer szállal kötődik az újpesti focihoz. Az öccse, László szintén masszőrként dolgozott az ÚTE-nél, a fia, Krisztián pedig az egyik lila ultra csoport, az Ultra Viola Bulldogs egyik alapítója, és ő vezeti a stadion oldalában lévő Szektor bisztrót.
Rátgéber mellett rengeteg élménnyel lett gazdagabb
Néhány évvel később már a válogatottnál is dolgozhatott, 1986-tól hosszú éveken át segítette a nemzeti csapat munkáját. Az útja aztán 1999 júliusában Pécsre vezetett, ahol megkezdődött a közös munka Rátgéber Lászlóval, akit egyébként már a válogatottnál megismert, hiszen Buttás Pál szövetségi kapitány segítője volt.
– A Rátgéber Lacival együtt töltött hosszú évek, évtizedek alatt meghatározó élményekkel lettem gazdagabb a pécsi csapat mellett. Nagyon közel kerültünk a nemzetközi élvonalhoz, sőt, oda tartoztunk! Rengeteg sikernek lehettem a részese abban az időszakban, a válogatottal például kijutottunk a világbajnokságra, Európa-bajnokságokon szerepeltünk. Nem az volt a kérdés, mint manapság, hogy ott leszünk-e az Eb-n, hanem hogy dobogón végzünk-e. Nem is tudom, hogy ezt a sikerszériát ez a kis ország meg tudja-e még valaha ismételni!
Visszakanyarodva Pécshez: legendás meccsel indított, hiszen egy soproni bajnokin kezdte az itteni karrierjét. A házigazdák 19-0-val rajtoltak, hogy aztán mégis kikapjanak.
„Az életem legnagyobb sikerélményének a pécsi lányokkal átélt messinai Final Fourt érzem. Biztos vagyok benne, hogy szinte minden pécsi emlékszik rá. Nagyon sokan elkísértek minket, óriási dili volt!”
Töviről hegyire bejárta az Egyesült Államokat (is)
Bár tényleg betöltötte már a 76-ot, esze ágában sincs nyugdíjba menni. Mondjuk szerintem sem neki való, nem tudom elképzelni a női kosárcsapat, a sportos közeg nélkül. És ezzel ő is így van.
– Én soha egyetlen percre sem hagytam abba. Ennek három oka van. Az első, hogy nem szeretek otthon ülni. A második, hogy nagyon jól érzem magam a kosaras lányok között. A harmadik pedig az, hogy Rátgéber Laci és a klub is lehetőséget biztosít a számomra, hogy továbbra is ott dolgozhassak: a fizikai munkából már nem igazán veszem ki a részem, az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatommal, tudásommal segítem a szakmai stábot.
Ennek a tudásnak köszönhetően pedig rengeteg helyen megfordult az évek során. Még a Tungsramnál dolgozott, amikor egy-egy hónapra is el tudott menni a csapat az Egyesült Államokba: egyszer a keleti parton csorogtak végig Seattle-től egészen San Diegóig, majd a nyugatit is végigjárták Orlandóig.
– Sosem felejtem, voltam a híres sorozat, a Twin Peaks függőhídján. Hosszú volt és nagyon keskeny, jobbra-balra lengett, én pedig szaladtam át rajta. Óriási élmény volt az is, amikor a pécsi csapattal jártuk az Egyesült Államokban, mert meghívott bennünket az amerikai válogatott. Az egyik este New Yorkban barangoltunk Rátgéber Lacival, Fűzy Ákossal és Rózsa Gáborral, szenzációs volt!
Igazi kincset talált a szamarai bolhapiacon
Azt, hogy a kosárlabda a szíve csücske, már tudjuk Lukács Béláról. De akadnak még olyan dolgok, amiket nagyon kedvel. Ide tartoznak például a régi órák, azokon belül is…
– Az olyan orosz órák, amelyeknek katonai számlapjuk van. Szerencsére be tudtam szerezni egy-két kifejezetten érdekes darabot is. Van például két olyan 1919-es órám, amit orosz pilótáknak készítettek. Továbbá a gyűjteményem darabja egy óra, amelyet az angoloktól kapott egy orosz tengerésztiszt, miután úgy vitte át a konvojt Murmanszkba, hogy csak négy hajó süllyedt el. Szamarában a bolhapiacon pedig olyat vásároltam, amelyet egy rangos orosz kitüntetés mellé adtak azoknak, akik kiérdemelték – nem lehet belőle túl sok.
Eláruljuk, Lukács Béci nem csak az órákat nem veti meg. Amikor fiatalabb volt, több whiskyt ivott, mint manapság, szivarozni is szeretett, és bizony nincs olyan étkezés, hogy ne lenne nála egy kis üvegben valami pokoli erős szósz.
– Manapság már úgy vagyok vele, hogy vagy legyen tizenkét évnél idősebb a whisky, vagy legyen nagyon jó a magyar pálinka. A csípőset pedig tényleg nagyon szeretem, a kedvencem a Carolina Reaper paprikából készített szósz. Nagyon kemény! – mondta mosolyogva.
