Junior és felnőtt válogatott sportlövő volt, tíz éve vezeti a Pécs Városi Lövész Klubot, tavaly óta pedig a PVSK főállású szakosztályvezetője. Minden az általános iskolában kezdődött: ha egyszer nem toppannak be hozzájuk az MHSZ toborzói, Ablonczy Orsolya valószínűleg sosem lépett volna lőállásba.
A Pécs Városi Lövész Klubnak (PVLK) immár tíz éve, 2011 óta Ablonczy Orsolya az ügyvezető elnöke, s ő lett a PVSK tavaly alakult lövész szakosztályának a vezetője is. Az egész élete a sportlövészet körül forog, már általános iskolás korában belecsöppent ebbe a sportágba – egyáltalán nem bánja, hogy a fegyverek, lőszerek világa fogta meg!
– Én egy pesti lány vagyok, és pontosan emlékszem rá, hogy annak idején egy nap egyszer csak betoppantak az általános iskolánkba az MHSZ képviselői, hogy gyerekeket toborozzanak – mesélte a 45 éves sportvezető. – A legjobb barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk. A keresztapám egyébként vadász volt, szóval ennyi közöm volt az egészhez. Elvittek egy honvédelmi versenyre, amelyen volt futás, kúszás-mászás, gránáthajítás, no meg bukócélra kellett lőni. Minket utóbbi fogott meg a leginkább, főleg azok után, hogy azt mondták nekünk, ügyesek vagyunk.
Jól tették a lányok, hogy jelentkeztek! A legjobb barátnőből, Krzyzewsky Beátából ugyanis olimpikon, felnőtt egyéni és csapat Európa-bajnok sportlövő lett. Ablonczy Orsolya, akinek edzője Szucsák László és Oroszi Edit volt, a puskás juniorok között lett egyéni és csapat Eb-aranyérmes, 1994-ben pedig tagja volt a világbajnoki ezüstérmes válogatottnak.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, abba is hagyhatta volna a lövészetet, elszakadhatott volna a sportágtól, ahogy sokan megteszik kamaszkorban vagy utána, de szép lassan kiderült, hogy ez egy örök szerelem. Miután a családjával Pécsre költöztek, hamar a PVLK-nál kötött ki, ahol edzősködött és vezetői pozíciót vállalt (munka mellett!), majd jött a PVSK. Most párhuzamosan végzi a két feladatot, a két egyesület között ugyanis szoros kapcsolat van: előbbi biztosítja ugyanis az utánpótlást a vasutasoknak, ahol már versenyeznek is a gyerekek. Emellett a Magyar Sportlövők Szövetsége is foglalkoztatja edzőként, a Héraklész-programban résztvevő tehetségek fejlődését segíti.
– Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebbe a sportágba csöppentem bele! Pontosan emlékszem, 1987 novemberében kerültem az MHSZ központi lövészklubjába, a Marczibányi térre, ahol az évek során teljesen magával ragadott az ott tapasztalható családias légkör, remek hangulat. Gyerekként csodálattal figyeltem, ahogy a válogatottak edzenek, készülnek, néztem a felszerelésüket, a fegyvereiket. Rengeteget tanultam tőlük! Úgyhogy én azóta itt Pécsett pont ezt a hangulatot, ezt a sajátos miliőt szeretném megteremteni. Azt szeretném, ha az itteni gyerekek is ugyanolyan légkörben sportolnának, amilyenben én tehettem. Persze az sem árt, ha van némi tehetség is, mert eredmények nélkül azért idővel óhatatlanul megunja mindenki – fogalmazott Ablonczy Orsolya, aki 2000-ben diplomázott, szakedzői képesítést szerzett, nemrég pedig a sportlövők szövetségének elnökségi tagja lett.
Két gyermeke, a 24 éves Bence és a 19 éves Dáriusz is belekóstolt a sportlövészetbe, mindketten tehetségesek voltak, előbbi serdülő országos bajnoki, utóbbi bronzérmes lett, de már búcsút intettek a sportágnak. Édesanyjuknak viszont esze ágában sincs ilyesmit tenni!
– Rengeteget köszönhetek a lövészetnek, fantasztikus élményekben volt részem, sok barátot szereztem. Jártam Helsinkiben, Barcelonában, Milánóban, most szeptemberben pedig én vittem a magyar junior válogatottat a perui világbajnokságra, ahonnan három egyéni arannyal és egy ezüsttel tértünk vissza. Nagyon sokat kaptam ettől a sportágtól, és most érzem azt, hogy szeretnék visszaadni valamit a sportlövészetnek!
Kiemelt kép: pvsk.hu
