Elképesztő volt a hangulat a Lauberben: több ezren ünnepeltek önfeledten, a játékosok, Sztojkovics és Horváth Juci a szurkolók nyakában... (Fotó: DN/Laufer László)
Címlap Sport Harminc éve n...

Napra pontosan harminc évvel ezelőtt, 1996. április 8-án lettek ismét bajnokok a pécsi kosaraslányok: Rátgéber László vezetésével először nyertek aranyérmet hazai pályán, a brutálisan megtelt Lauberben. Az aranykorszak elkezdődött, és a pécsi szurkolók nagy örömére sokáig tartott. És annyi, de annyi mindent hozott magával, ami örök emlék marad: az „Itt a húsvét, itt a nyúl, Pécs–Diósgyőr 3-0” szállóigét, a kicsit káromkodós, mégis gyönyörű rigmust, miszerint „PVSK, kurva jók vagyunk!”. A Széchenyi téren megtartott ünneplést a Művészetek Háza kicsiny erkélyéről az ismert tévés-rádiós, Szilágyi Jenő, Sziszi vezényelte, aki megemlítette lapunknak a legendás kocsmát, a Sörpatikát, továbbá elárulta, melyik csapat volt a Shoppers, és ki is volt az a Nice Play…

Húsvét idején rendre nagy dolgok dőlnek el női kosárlabdában. Az NKA Universitas Pécs csapata most hétvégén a Magyar Kupa Sopronban megrendezett négyes döntőjében bronzérmet szerzett, amivel megismételte tavalyi teljesítményét. Nem kérdés, a lányok most többre vágytak, ám az elődöntőben épp a legerősebb ellenféllel, a Sopronnal futottak össze – a másik ágon sokkal több esélyük lett volna.

Ezzel már nem érdemes foglalkozni, hiszen ez a hajó elment. A bronzérem szépen csillog, miként az is óriási fegyvertény, hogy a bajnoki alapszakaszt 21 győzelemmel és mindössze 1 vereséggel nyerték meg, majd két meccs alatt letudták a BEAC-cal szembeni negyeddöntőt – jöhet az elődöntő a TFSE ellen.

Jó ez a csapat. De játsszunk el a gondolattal, milyen fenomenális lenne akkor, ha vissza lehetne hozni a pécsi akadémián kinevelt válogatott sztárokat, az Európa egyik legjobbjának tartott Juhász Dorkát, és a nemzeti csapat kapitányát, Takács-Kiss Virágot! Nagy dolgokra lehetne képes ez a gárda még az Euroligában is – visszahozva a régi szép időket.

De kanyarodjunk vissza 1996-ba, amikor is a PVSK-Dália megvédte bajnoki címét, miután napra pontosan harminc éve, április 8-án hazai pályán, a forró katlanra emlékeztető Lauberben harmadszor is legyőzte a DKSK-t. Söpréssel, vagyis 3-0-ra nyertek Rátgéber László „lányai”, akik aztán mentek a Széchenyi térre, ahol jöhetett a fergeteges ünneplés a szurkolókkal. Annak idején ez nem néhány száz, hanem néhány ezer embert jelentett, akik boldogan üvöltötték, hogy: „PVSK, kurva jók vagyunk”!

– Hatalmas volt az ünneplés! – emlékezett vissza lapunknak Szilágyi Jenő, alias Sziszi, az ismert pécsi tévés-rádiós személyiség, aki a Vertetics Istvánnal megnyert első bajnoki címet Németh Károllyal és Felső Pállal közvetítette. – Rengeteg szurkoló volt a meccsen, aztán a Széchenyi téren is, ahol elkezdtem velük énekeltetni azt a bizonyos közkedvelt rigmust. Emlékszem, Páva Zsolt még oda is szólt nekem a Művészetek Háza kicsiny erkélyén, hogy talán nem kéne káromkodni…

A lányok mezszámok szerinti sorrendben jöttek ki az erkélyre: a 4-es, az akkor már kétszeres magyar bajnok Balázs Hajnalka, akinek a nevéhez fűződött az ezredik és a kétezredik pont is, aztán így tovább…

„Újra itt vagyunk, bajnokok vagyunk” – hangzott el nem egyszer az erkélyről, amire óriási üdvrivalgás volt a válasz lentről.

Legnagyobb örömünkre ez az aranykorszak még egy évtizeden át folytatódott, és olyan élményekkel ajándékozta meg a pécsi szurkolókat, amelyeket soha senki nem felejt. Pontosabban: a Rátgéber és Szilágyi által életre hívott legendás Sörpatikában azért lehetett felejteni, kemény hely volt… Persze olyan sztorik is voltak, amelyekről a szurkolók nem nagyon hallhattak, ám a csapathoz akkor közel állók most is hatalmasakat nevetnek rajtuk.

– Többször is voltam a csapattal Amerikában, ahol szinte minden megtörtént velünk – mesélte Szilágyi Jenő. – Megesett, hogy Zsolnay Gyöngyi bevásárlás közben úgy eltévedt, hogy alig találtuk meg. S ha már bevásárlás: ott minden csapatnak volt beceneve, erre Rátgéber nekünk is kitalált egyet, mi voltunk a Pécs Shoppers, így is mutattak be minket… Nekem pedig van egy személyes élményem is, amit sosem felejtek. Az egyik meccsre az utolsó pillanatban értünk oda, és nem volt időm összeírni az ellenfélnél játszók neveit. Volt egy jól megtermett centerük, aki szépen dolgozott a palánkok alatt, dobálta a pontokat, és mindig azt írták ki, hogy Nice Play. Nos, én azt hittem, ez a neve, úgyhogy ez bizony így is ment le a tévéadásban…

Szép idők voltak, nagyon jó volt akkor Pécsett szurkolónak lenni!