Aki a pécsi vízilabdában megfordult az utóbbi két és fél évtizedben, biztosan összefutott vele, mert gyakorlatilag az összes meccsen ott van az uszodában. Nagyon barátságos, életvidám, jó humorral megáldott sportos férfiember Zsigrai János, aki a közelmúltban elmúlt hatvan, de jó néhány évet nyugodtan letagadhatna. Imádja a vízipólót, több ezer mérkőzés van már a háta mögött, és beszippantotta a motorozás is: negyvenöt éve nyomja, eleinte Java Mustanggal, most pedig egy igazi gyönyörűséggel, egy 1600 köbcentis Yamaha chopperrel!
Látszik rajta, hogy nem az az idegeskedős, életunt figura. Amikor találkoztunk, olyan helyre hívott, ahol szerinte extra a kávé, és a legfinomabb a süti a városban. Tud élni, na!
– Én már az élményeket, a boldogságot gyűjtöm – vág bele rögtön a Zsigrai-féle ars poeticába. – Már nem az motivál, hogy valami kacsalábon forgó palotám legyen. Hiszek abban az elcsépelt szóban, hogy szeretet. Ha megdobnak kővel, én kenyérrel kínálom az illetőt. Nincs haragosom, mindenkit szeretek. Próbálom így élni az életem.
Maradjunk annyiban, ha sikerül, akkor jó élete van. Az biztos, hogy bizonyos helyzetekben, helyeken nagyon jól érzi magát. Ilyen például egy motor ülése. Nagyot néztem, amikor egy bolt parkolójában találkoztam vele – olyan kétkerekűvel érkezett, hogy leesett az állam! Nagyon vagány volt.
– Ez a hobbim, negyvenöt éve motorozok… Én 1965-ös vagyok, ’79-ben jártam ki az általános iskolát, 1980-81-ben már motoros galerink volt, Java Mustanggal dörgettünk a városban. Voltak a jávások, no meg a simsonosok. Akkor még nagyon kevesen voltunk, de öten-nyolcan Keszthelytől Eszékig mindent bejártunk. Aztán tizenhét éve megvettem ezt az ezerhatszás köbcentis choppert, egy Yamaha Wild Start, ami egy kemény, jó birkózós motor, egy igazi férfias jószág, négyszáz kiló a súlya. Úgy vagyok vele, hogy amíg ezt el tudom terelgetni, addig fizikálisan biztosan jól vagyok. Egyébként békésen motorozok vele, hetven-nyolcvannal pöfögök, érzem a természet illatát.
Az egész életét végigkísérte a sport, ami látszik is rajta. Bár nemrég elmúlt hatvan, jó néhány évet nyugodtan letagadhatna. Persze tesz is érte, hogy ez így legyen, hogy jól érezze magát a bőrében.
– Nagyon nem vagyok egy kanapéhuszár, rendszerint kint vagyok a levegőn, rengeteget bringázok, futok. Fiatal koromban is sportoltam, akkor futballoztam a megye I-ben a Pécsi Kinizsiben, utána pedig sokáig kispályáztam. Mostanra maradt a bringa, a futás és a konditerem. Ez a hitvallásom, ebben élek, ez egy életforma: nem tudok meglenni nélküle! Elmegyek Tüskésre, futok öt kilométert, és máshogy látom a világot, szabadulnak az endorfinok. Ha annyi ezresünk lenne, amennyi orfűi és malomvölgyi tókört lefutottam életemben…
És ha ehhez hozzátennénk annyi ezrest, ahány meccset ledörgölt a vízilabdában, akkor valószínűleg meglenne a kacsalábon forgó palota is. Zsigrai János huszonöt-huszonhat éve van jelen a pécsi vízipólóban, versenybíróként rengeteg mérkőzés van a háta mögött, jelenleg a PSN Zrt. – Pécsi Sportiskola utánpótlásában technikai vezető, csakúgy, mint a PEAC-nál, de korábban volt a PVSK-nál szakosztályvezető is. Egészen nehezen hihető, de sohasem vízilabdázott versenyszerűen.
– Csak hobbiszinten játszottam, de mindig tetszett ez a férfias játék, kemények a srácok – mondta. – Akkor ismerkedtem meg közelebbről a sportággal, amikor 1999-ben a Hullámfürdőbe kerültem. Azóta nagyon sok év eltelt. Akik például most a barátaim Pécsett, akkor még csak kisfiúk voltak: Geri, Doma, Krizsán (Lukács Gergely, De Blasio Domenico, Krizsán András) most már háromgyermekes családapák. Idővel letettem a versenybírói vizsgát, és azóta folyamatosan itt vagyok a meccseken: talán ötöt hagytam ki, több ezer van már a hátam mögött. Szinte egy villanás volt az egész, nagyon szép éveket éltem meg. Pedig nem könnyű ez, elég melós, ha belegondol az ember, hogy mindez hány hétvégét, hány szombatot, vasárnapot jelent egy negyedszázad alatt. Rendszeresen megesik, hogy délelőtt gyerek, serdülő és ifi forduló van, este meg még lenyomom a felnőtt meccset. A legutolsó fordulóban például kétszer nyolc, vagyis tizenhat bajnokit tudtam le a két nap alatt, ami elég betyáros, mert az ember beül fél kilenckor az uszodába, és este fél kilenckor jön ki. Az eltöltött idő, és az ezért kapott anyagi megbecsülés köszönőviszonyban nincs egymással, de nem ezt nézem, mert ez egy szerelem.
Érdekesség, hogy a versenybírói munkája miatt digititkárnak hívják, a jegyzőkönyveket ugyanis már hosszú ideje digitális formában vezetik a zsűriasztalnál. 2008 szeptemberében váltottak hazánkban papírról a számítógépes változatra, naná, hogy az első digitális verziót Zsigrai Jani töltötte ki!
Bár hivatalosan nem tartozik a PVSK-Mecsek Füszért csapatához, munkája révén értelemszerűen ezer szállal kötődik ehhez a társasághoz, a vezetőséghez, a szakmai stábhoz, a játékosokhoz. Épp ezért elég nehezen élte meg, hogy a fiúk kiestek az első osztályból.
„Amikor megtörtént, szinte nem is tudta kódolni az agyam, hogy nincs első osztály, kiestünk. Nem éltem meg jól. Biztos, hogy hiányozni fog majd az a közeg, amely az élvonalhoz kötődik: azok a csapatok, például a Fradi, illetve azok az edzők, játékosok. Nagyon bízom benne, hogy hamar vissza fogunk térni a legjobbak közé!”
Reméljük, hogy így lesz! A vízilabda, a pécsi kis „család” nagyon sok jót, szépet adott neki, csodálatos időszakként írja le a sportágban eddig eltöltött éveit. Nagyon „elevenen éltük meg” a Kemény Dénes-féle sikersorozatot, abból a legendás csapatból pedig gyakorlatilag mindenkivel találkozott.
– Kezdve azzal, hogy itt védett nálunk Kósz Zoli, itt játszott Vári Attila. A nagy kedvencem egyébként Kiss Gergely, nagyon szerettem az erőteljes játékát! Csodálatos is volt találkozni vele a közelmúltban Vukováron megrendezett egyetemi Európa-bajnokságon, amelyen én a PTE csapatával lehettem kint, ő pedig a Gödöllői Egyetem vízilabdázóinak úgymond a főnöke. Úgy érzem, ezen a versenyen, az EUSA-n feltettük a cseresznyét a tejszínhabra! Tudtuk, hogy miért megyünk, el akartuk hozni az aranyérmet, és olyan volt a csapategység, a hangulat, hogy az elképesztő. Fantasztikus volt az a pár nap, ritkán él meg ilyet az ember!
Még sok ilyen napot kívánunk, Jani!
Ez is érdekes lehet
Megadják a módját.
Egészen augusztus végéig.
Szinte mindent megnyertek.
Gázvezeték-rekonstrukciós munkálatok kezdődnek az Athinay úton.
A Névtelen ucában.
Itt engedélyezték először a koedukált fürdőzést is, egy fontos kitétellel.
