Ő szúrt ki engem, a jóképű srácot, állítja Kmézics Zorán, de azért erre nem vennénk mérget. Soproni sztorikezdet, reptéri randi, amiből aztán házasság lett: a két korábbi kiváló kosárlabdázó, „Zoki” és az egykori pécsi kedvenc, Vilipics-Kmézics Daliborka tavaly óta a Mecsekalján élnek. Jó ez a város két szerb szerint is!
Feltűnő egy páros, nem kérdés, magasságuk miatt ha akarnának, sem tudnának elvegyülni a tömegben. Kevés olyan, kosárlabdakultúrával rendelkező város van hazánkban, ahol ne ismernék fel őket. Kmézics Zorán nagyon sok helyen játszott és edzősködött, a Szolnoki Olaj például vele nyerte az első bajnoki címét (1991-ben), van bajnoki és Magyar Kupa-aranya a Kaposvárral is, Vilipics-Kmézics Daliborka pedig játszott Sopronban és Pécsett is, Rátgéber László irányításával részese lehetett egy bajnoki elsőségnek, egy Magyar Kupa-diadalnak és egy Euroliga Final Fournak is.
Sopron örökre különleges marad a számukra.
– Én vezetőedző voltam a férfi csapatnál, ő pedig a nőiben játszott. A korábbi Jugoszláviából származó játékosokkal összejártunk, együtt ebédeltünk, kávéztunk, na, akkor kezdődött a sztori! Ő szúrt ki engem, a jóképű srácot – meséli nagy mosoly kíséretében „Zoki”.
A folytatás nem volt zökkenőmentes, Daliborka ugyanis külföldön folytatta a pályafutását, évekig játszott Olaszországban, megfordult Lengyelországban is, sőt, a WNBA-ben is bemutatkozhatott, egy évig a Los Angeles Sparks centere volt.
Távolság ide vagy oda, a kapcsolat nem szakadt meg.
– Amikor egyszer Romániából tartottunk visszafelé, Ciprusra az akkori csapatommal, tíz órát kellett várni Budapesten a reptéren. Megbeszéltük, hogy hosszú idő után találkozunk – emlékezett vissza „Dali”.
A találkozás olyan jól sikerült, hogy 2012-ben házasság lett belőle. Innentől kezdve aztán minden gyorsan ment, jött a közös gyerek, Milos, aki most már hét éves. Naná, hogy kosarazik!
– Mindig velünk van, amikor edzéseket tartunk, és biztosan magas is lesz. Ráadásul az is látszik már, hogy nem ügyetlen, szóval egyáltalán nem bánjuk, hogy már elkezdett kosarazni. Szoktam is menni az edzéseire, nagyon büszke vagyok rá! – mondja „Dali”.
A családban minden, de tényleg minden a kosárlabdáról szól.
Zorán első házasságából született lánya, Diana korosztályos magyar válogatott játékos volt. Tavaly ősz óta a házaspár mindkét tagja az edzői pályán van: gyakorlatilag „csomagban” érkeztek a Rátgéber Kosárlabda Akadémiára, ahol „Zoki” a junior fiú A csapat vezetőedzője, „Dali” pedig a junior leány A csapatnál másodedző. Nagyon élvezik, hogy kiváló körülmények között, remek légkörben és kollégákkal dolgozhatnak.
Annak is nagyon örülnek, hogy ilyen csodálatos városban élnek.
– Ez egy szuper város! Én régen, amikor itt játszottam, akkor is szerettem, de az edzés, meccs, edzés, meccs ritmusban nem volt sok időm arra, hogy jobban megismerjem, felfedezzem. Az egyik legszebb városnak tartom, ráadásul az sem mindegy számunkra, hogy innen közel van Szerbia.
Szívesen élnek itt, szeretnek a városban kávézni, sziesztázni, pizzázni, és úgy érzik, talán az egyetemnek köszönhető sokszínűség miatt az emberek mentalitása is más: nyitottabbak, barátságosabbak. Mi, pécsiek, készségesen elhisszük ezt!
Persze az is jólesik nekik, hogy a sportszerető pécsiek lépten-nyomon felismerik őket. Legutóbb épp a kedvenc helyükön, Malomvölgyben sétáltak, amikor két pecás megismerte az „edző urat”. Aki pedig annak rendje és módja szerint bemutatta feleségét, mire mindkét horgásznak elkerekedett a szeme: anno ott voltak azokon a meccseken, amelyeken Vilipics pécsi színekben a palánkok alatt szorgoskodott. Azonnal készült is egy közös fotó, s már csak hab a tortán, hogy közben egy jókora ponty is a szákba került!
