Címlap Sport Lejátszotta u...

Lejátszotta utolsó meccsét a „Kapitány” – akinek majdnem a menedzsere lettem

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Nyolc éven át volt a PVSK férfi kosárlabdacsapatának vezére, egyik legjobbja a horvát Veljko Budimir. Az aranyszívű triplagyáros, az alsómiholjáci Michael Jordan búcsúzik a pécsi szurkolóktól, akiknek rengeteg örömet szerzett, és akik sosem fogják elfelejteni.

„Általában nem írok sokat itt fb-n, ma volt az utolsó meccsem a PVSK mezben, még mindig nem hiszem el, fantasztikus volt 8 éve játszani ennek a klubnak, a legjobb kosárlabdás éveket töltöttem itt. Jó volt a kapcsolat a szurkolókkal, köszönöm minden edzőnek, csapattársnak, a csapat munkatársainak, mindig a szívemben lesztek, és mindig emlékezni fogok rátok! HAJRA VASUT!!!” – posztolta közösségi oldalán Veljko.

Ahogy sokan szólították: a „Kapitány”. Nyolc éven át volt a PVSK egyik vezére, egyik legjobbja, csapatkapitánya, 289 mérkőzésen lépett parkettre, ezalatt 4181 pontot dobott. Részese volt a 2018/2019-es sikernek, amikor is a pécsi csapat tíz év után ismét érmet szerzett, harmadik lett a bajnokságban.

Budimirnek iszonyú jó keze van

A végtelenül szerény, 36 éves kétgyermekes családapa távozása apropóján korábbi vezetőedzője, Csirke Ferenc állított össze egy szívhez szóló videót, amelyben sokan búcsúznak tőle egy-egy személyes hangvételű megszólalással – majd láthatunk néhány tucatnyi duplát és triplát a sok száz közül.

És itt a végén egy személyes sztori Budimirrel kapcsolatban.

2010 nyara volt. Drávaszabolccsal szemben, a határ túloldalán fekvő Donji Miholjac (Alsómiholjác) egyik kávézójában ültem kollégámmal, Horváth „Tuja” Lászlóval. Egyszercsak néhány helyi ismerős lépett hozzánk, s tudván, hogy sportújságírók vagyunk, arra kértek bennünket, segítsünk már az egyik helyi kosaras srácnak, mert Magyarországon szeretne játszani. Nem nagyon vettük komolyan a dolgot, de erősködtek, hogy kint áll az út szélén, szeretne velünk beszélni. Kimentünk, és a forró nyári napsütésben, az üres utca szélén (a guruló ördögszekereket is nyugodtan oda lehetett képzelni) ott állt trikóban egy magas fiatal srác. Barátságosan elmesélte, hogy ő tényleg jó kosaras, a horvát élvonalban játszott addig, de a fizetések náluk nem mindig érkeznek meg hajszálpontosan, ezért váltani szeretne, a célja Magyarország. Hittük is, meg nem is. A beszélgetés végén adott egy CD-t magáról, elbúcsúztunk. Hazajöttünk, a Napló szerkesztőségében pedig elmeséltem a sztorit Fülöp Zolinak, aki akkoriban a férfi kosarasokat írta, majd odaadtam neki a CD-t azzal, hogy továbbítsa a PVSK-nak, hátha kell nekik Budimir. Hogy aztán akkor hol akadt el a dolog, nem tudom. De az biztos, hogy egy hónappal később majdnem kiesett a kezemből a Nemzeti Sport! Az egyik hír ugyanis arról szólt, hogy a Szolnoki Olaj, tehát az egyik legjobb magyar klub szerződtetett egy horvát kosarast! Bizonyos Veljko Budimirt…

A 2010/2011-es szezont aztán bajnokként és Magyar Kupa-győztesként zárta Budimir, majd 2013-tól már pécsi színekben kosarazott – egészen eddig. Amikor pedig összefutottunk egy–egy meccsen, mindig nagy mosollyal üdvözöltük egymást, emlékezve arra a különös nyári napra. Amely során, ha kicsit ügyesebb vagyok, a menedzserévé válhattam volna!

Sok sikert a folytatásra, Veljko!