Hosszú és eredményes pályafutás végére tett pontot nemrég Szögi Balázs: 44 évesen befejezte a játékot. Korábbi edzői, játékostársai búcsúztatták a „Szösz” becenévre hallgató irányító-átlövőt, aki a sportágtól abszolút nem szakadt el. A Pécs Aktuálnak azt is elárulta, szakosztályvezetőként mit vár a PEAC férfi és női csapatától, mi lehet a pécsi kézilabda jövőképe.
A Dunaújváros elleni hazai bajnokin búcsúztatta el a PTE-PEAC férfi kézilabdacsapata Szögi Balázst – a srácok átérezték az esemény súlyát, 34-24-es győzelemmel kedveskedtek immár korábbi csapattársuknak. „Szösz”, mert a pályákon így hívták, nagyon tartalmas és eredményes pályafutást tudhat maga mögött, közel 750-szer játszott az élvonalban, Pécsről elment Tatabányára, majd a Komló színeiben fejezte be a profiknál. Ezt követően sem hagyta abba, a pécsi egyetemistákat erősítette még az előző szezonban is, a most zajló bajnoki évadban viszont már nem játszott.
S hogy miért folytatta ilyen sokáig? Mert még mindig megvolt benne a kellő motiváció, tudott örülni egy-egy jó megoldásnak, egy szép győzelemnek a pályán, nem mellesleg jól érezte magát a csapattársai körében: „Kifejezetten jólesett, hogy negyvenhárom-negyvennégy évesen a fiatalok problémáit hallgathatom. És az sem mellékes, hogy miután a bankszektorban dolgozom, a játék egyfajta stresszoldásnak is tökéletes volt”.
A búcsúztatóján, amit titokban szerveztek meg, Ferenczi-Kakas Mariann, a Baranya Megyei Kézilabda-szövetség elnöke, Barta Ferenc elnökhelyettes, valamint dr. Ács Pongrác, a PEAC elnöke is köszöntötte, valamint ajándékkal kedveskedtek a visszavonuló Szöginek. Aki azonban továbbra sem tud (és akar) elszakadni szeretett sportágától.
Amikor a hosszú pályafutása legemlékezetesebb pillanatairól faggatjuk, elsőként a 2000-ben Portugáliában megnyert Universiadét említi, amelyen gyakorlatilag világbajnokok lettek. Nagyon komoly ellenfeleket múltak felül (hirtelen nagyon sokan lettek egyetemisták, főiskolások a különböző válogatottaknál…), a magyar csapatban például ott volt Mocsai Tamás, aki utána veretes karriert futott be. A korosztályos válogatottakkal is szép sikereknek volt részese, Nagy Lászlóékkal például ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes lett. Klubszinten leginkább a Tatabányával domborított, amelynek a csapatkapitánya is lehetett, s amely abban az időszakban stabilan ott volt a Veszprém és a Szeged mögött – van is bajnoki bronzérme, és ebben az időszakban a nemzetközi porondon is megmérettethette magát. A válogatottba is kapott meghívót, pályára is lépett néhány mérkőzésen.
Arra a kérdésre, hogy immár sportvezetőként mit vár a PEAC csapataitól, mi a jövőkép, így válaszolt: „Három éven belül szeretnénk elérni, hogy női vonalon stabil NB I. B-s csapatunk legyen, a fiúktól pedig azt várjuk, hogy először is jussanak vissza a másodosztályba, majd ott is tegyenek le valamit az asztalra”.
Szögi Balázs esetében is helytálló megállapítás, hogy megértő, stabil családi háttérrel minden könnyebb. Miután felesége, a búcsúztatást megszervező Márki Eszter is sportolt korábban (kosarazott), talán könnyebben meg tudta érteni, hogy férje miért nem hagyja már abba akkor, amikor mindene fáj egy-egy meccs után. S hogy jobb esetben az alma nem esik messze a fájától, arra jó példa két gyermekük: a 11 éves Nóri focizik (édesapja szerint iszonyú jól), a 9 éves Kata pedig kézilabdázik.