Olyan versenyszámot választott magának, ami nagyon tud fájni, 10 kilométert leúszni embert próbáló feladat. A közelmúltban befejeződött vizes világbajnokságon Balogh Vivien a 17. helyen végzett, ezzel teljesítette a célját, bent volt az első húszban – az egész család bőgött a verseny után…
„Az utolsó 700-800 méter iszonyatosan fájt, nem is nagyon fogtam fel, hogy hol vagyok, mit csinálok, kikapcsolt az agyam, mindenem, ott csak vitt a szívem.”
Balogh Vivien szavai ezek nem sokkal a célba érkezés után. Örömkönnyek között mondta mindezt élete első felnőtt világbajnokságát követően, amelyen teljesítette a maga elé tűzött célt, hiszen az első húszban végzett. Miután a vébét hazánk rendezte, az úszását, a küzdelmét a helyszínen látták a családtagjai is, édesanyja és öccse, Marcell is szurkolt neki.
– Nagyon jó volt, hogy tudtam, ott vannak, sokat segített! Amikor kiszálltam, elsírtam magam, aztán öcsi is sírt, édesanyám is, szóval az egész család bőgött. Nem is igazán értettem, hiszen nem nyertem semmit – mondja mosolyogva a 20 éves lány, akinek néhány perccel korábban szinte az életéért kellett küzdenie: – Iszonyúan elfáradtam a végére. Ha nincsenek a célban búvárok, elsüllyedtem volna, nem tudtam volna kimászni a vízből. Nagyon kapaszkodtam az egyikükbe.
Az anyai ágon pécsi felmenőkkel bíró Balogh Vivi rengeteget tett azért az elmúlt években, hogy idáig eljusson. Már 11 (!) évesen elköltözött otthonról Kaposvárra, hogy biztosított legyen a megfelelő felkészülése – emlékszik, a teljesen ismeretlen városban az első napon el is tévedt, azt sem tudta, hol szállt le a buszról. Az első két hetet végigsírta. Aztán jött négy év Pécsett, a Leőwey gimnázium tanulója volt, miközben nagymamájánál lakott, aki nem más, mint az immár nyugdíjas tanár, Pécs város érdemes pedagógusa, P. Kovács Tiborné. A PSN Zrt./Sportiskola színeiben versenyzett, edzője Turós Máté volt, aki jelenleg Kenderesi Tamással dolgozik együtt. A középiskola után váltott, a Ferencvároshoz igazolt, s most Kutasi Gergely vezetésével készül.
Bár azt hihetnénk, hogy egy válogatott fradista úszó élete könnyű Pesten, nem így van. Egyedük lakik egy albérletben, s miután arra nem futja, hogy jó környéken béreljen lakást, olyan helyen él, ahol minden nap meg-megtalálják, kap egy-egy beszólást. Meg sem lepődünk rajta, amikor elárulja, hogy a zsebében ott lapul egy paprikaspray…
Ennek ellenére, vagy pont éppen ezért nagyon eltökélt a folytatást illetően. Készül az augusztusi nyíltvízi Európa-bajnokságra, amelyen lehet, hogy két számban is indul, 10 és 25 km-en, de természetesen van távolabbi célja is: „A nagy álmom az, hogy kijussak az olimpiára!”
Azzal, hogy itthon versenyzett egy világversenyen, egyvalaki nagy álma már teljesült: az öccse, Marcell „bakancslistáján” ugyanis előkelő helyen szerepelt, hogy egyszer élőben lássa nővérét egy nagy viadalon.
– Nehéz nekem erről az egészről beszélnem, nem nagyon találom a szavakat. Elképesztően büszkék vagyunk mindannyian a Vivire, mert tizenegy éves kora óta gyakorlatilag egyedül csinálja! – mondta könnyeivel küszködve az édesanya, P. Kovács Veronika.
Így tovább, Vivi!
