Bakuretz Bonnie sportpszichológus, doktorandusz nevéhez szorosan kapcsolódik a pécsi sportpszichológia fejlődése. Még ritkának számító, viszont nagyon is fontos praxisról beszélgettünk a város egyik legkiemelkedőbb szakemberével. Feladata, hogy a sportolókat lélekben készítse fel a versenyekre.
– A 2022/23-as akadémiai félévvel elindult Pécsen a sportpszichológiai szakképzés, ezzel a vidéki egyetemek között egyedül Pécsen lett elérhető a specifikáció. Miért éppen Dél-Dunántúlon indult oktatás?
– Magyarországon korábban egyedül egy intézmény nyújtott mesterdiplomára épülő sport szakpszichológus képzést a fővárosban, így a vidéki intézményekben a hallgatóknak nem volt lehetőségük arra, hogy a saját városukban folytassák a sportspecifikációt, miközben országszerte számos sportegyesület működik. Mert hiába, hogy számos budapesti akadémia van, ahova sokan jelentkeznek, nem szabad elfelejteni a vidéki nagyvárosokat sem, ahonnan ugyanúgy kikerülnek a sportolók az olimpiára, mint a fővárosi klubokból. Számomra és a helyi sportpszichológia képviselői számára egyaránt fontos volt, hogy lehetőséget adjunk a pécsi pszichológusoknak ezen a téren is.
– Esetedben különösen fontos területről beszélünk, melyből doktorálni fogsz, sőt saját praxisod van. Mondhatjuk, hogy neked köszönhető a helyi szakképzés?
– Nem gondolom, hogy egyedül nekem köszönhető a szakképzés létesítése, hiszen a Pécsi Tudományegyetemen egyértelműen hiányként mutatkozott a sportpszichológia. Doktoranduszként munkatársaimmal együtt, többek között Deák Anita adjunktussal, pszichológussal tettük mérlegre a lehetőségeket és az adottságokat. Amit biztosan tudtunk, hogy Magyarországon belül Pécsen kiemelkedően jó a pszichológiai képzés, míg a városban rengeteg tehetséges sportoló él, nem beszélve a helyi egyesületekről. Ezeket összevetve kidolgoztunk egy tervet, az előkészületek egy évig tartottak, és túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon sok munkával járt, nagyon sok ember részéről. Jó érzés, hogy ebben maximális támogatást nyújtott az egyetem! Így jelenleg operatív szakmai koordinátori pozícióban támogatom a tanmenetet, például segítem az oktatók munkáját a tárgyegyeztetések során, de a hallgatók is bármivel fordulhatnak hozzám. Gyakorlatilag a szakképzés gördülékeny működése érdekében dolgozom, akár konferenciák vagy más tudományos események szervezésén keresztül is, ilyen lesz november 3-án, a tudomány hetén a sportpszichológia szekció, ahova egykori sportolókat és vezető szakembereket hívtunk, hogy beszélgetések által az érdeklődők mélyebb betekintést kapjanak ebbe a világba.
– Miért van szükség sportpszichológiára?
– Kimondhatjuk, hogy ma a fizikai fejlesztés tekintetében a sportolók megkapják a lehető legtöbb támogatást, rengeteg hangsúly került ezekre a területekre, fejlődött a technológia, így már szinte minden adott, hogy a sportolók a maximumra legyenek pörgetve. Dietetikusok, speciális edzések és elemzések segítik a sportolók munkáját, miközben a mozgáskultúrájuk és a fiziológiás tevékenységük is számos módon monitorozható és tökéletesíthető. A fizikai utókövetés gyakorlatilag elérte a maximumot, mégis több sikertelen vagy kevésbé sikeres verseny után halljuk a következő nyilatkozatot: „fejben nem voltam ott”. Ennek oka, hogy a testi erőnlét mellett a lelki egészség is nagyon fontos tényező az eredmények érdekében. Felmérések szerint, amikor anatómiailag két jó sportoló versenyez egymással, az fog nyerni, aki jobban tűri a mentális nyomást. Ebben segít a sportpszichológia.
– Hogyan dolgozol az előbbi „cél” érdekében?
– Számos módszert alkalmaz a sportpszichológia, amelyek szellemileg és lelkileg támogatják a pácienseket. Hogy ki melyiket választja a konzultációk alatt? Ez elsősorban a sportolótól függ, hiszen egy csapatjátékos nagy valószínűséggel könnyebben dolgozik csoportban a sportpszichológiai foglalkozások során, ellentétben egy egyéni sportolóval. De az eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, hogy nem lehet általánosítani, hogy kinek melyik eszköz segít. Van, akinek a gyakori rendszerességgel tartott konzultációk, másnak a direkt fejlesztés, amikor például a koncentráció erősítése vagy éppen a csapaton belüli konfliktuskezelés van középpontban. Ami minden esetben aranyszabály, hogy a pszichológus ismerje a sportoló körülményeit, magam is megnézem az edzéseket, versenyeket és mindennapos kapcsolatban vagyok a stábbal, az edzőtől a sportmasszőrig. Ugyanakkor mindennél előrébb való a titoktartás, hiszen a sportolónak maximális bizalmat biztosítunk.
Jelenleg milyen sportágakban, milyen egyesületekkel dolgozol?
– Egyéni foglalkozásokra számos területről érkeznek hozzám sportolók, a diszkoszvetőktől az úszókon át a lövészekig, míg csapatszinten jelenleg labdajátékosokkal dolgozom együtt, másodosztály fölött, illetve többnyire az utánpótlássportban vagyok jelen. Részben a Rátgéber Kosárlabda Akadémián dolgozom.
– Értsem úgy, hogy egy válságban lévő sportolót képes vagy megvédeni attól, hogy hosszú éveken át tartó lelki sebeket okozzon magának?
– A sportpszichológiát elsősorban preventív céllal alkalmazzuk, kvázi mint az egészségpszichológiát, aminek része a stressz- és a konfliktuskezelés a szorongás megelőzése érdekében. De a helyzet nem ennyire egyszerű, több olyan helyzettel is találkoztam, amikor eseti kezelésre volt szükség, ilyenkor pedig egy dolgom van, felismerni a saját képességeim határát és ezek után bevonni kompetens személyeket. Például az önbántás kezelése nem az én területem, az én feladatom abban áll, hogy ezt felismerjem. Vagyis, ha jól dolgozom, akkor igen, képes vagyok megvédeni a sportolókat a lelki és testi sérülésektől. Mert mindenki megküzd az edzésekkel, a versenyhelyzetekkel, a sikerekkel és a kudarcokkal egyaránt, ha pedig ezeket nem ismeri fel a stáb, akkor annak bizony súlyos következményei lehetnek. Tehát, akkor jó a munkám, ha a sportoló jól veszi az előbbi megküzdési pontokat. Hogyan tud valaki jól edzeni? Hogyan tud valaki jól versenyezni? Mi kell ahhoz, hogy tartsa a súlyát? Stb. Ezek többnyire felmerülő kérdések a beszélgetések alatt, és minden egyéb felvetés, ami tudományosan támogatja a sportolókat.
– Milyen feltételekkel fordulhatnak hozzád az érintettek?
– Amennyiben fiatal sportolókról beszélünk, 14 éves kor alatt szükséges az aktív szülői beleegyező nyilatkozat, 18 éves korig tudnia kell a szülőnek a foglalkozásokról, de nagykorúan a páciens maga döntheti el, hogy ezt megosztja a szüleivel vagy sem. Ismételten hangsúlyozom, hogy a titoktartás nagyon fontos része a terápiáknak, tehát legyen egy páciens kiskorú vagy felnőtt, teljes bizalmat kap tőlem. Ennek a tudatában dolgozom velük a motivációk feltárásán vagy a kudarcok feldolgozásán.
– Rákanyarodnék az amatőr sportolókra. Kevés nálad alkalmasabb személy van, akit megkérdezhetek: mi alapján válasszunk sportot?
– Amikor sportágat választunk, tudnunk kell, hogy melyek a fő motivációink. Például, amikor valaki az önbizalmát akarja növelni a mozgással, de rossz a ritmusérzéke nem biztos, hogy a táncban egyből megleli azt a sikerélményt, amire vágyik. Vagy, aki rosszul tűri a monotonitást, ne menjen úszni, mert a csempék számolása nem fogja feldobni. Az ideális mozgásforma kiválasztása előtt határozzuk meg az igényeket, és vizsgáljuk meg, hogy azt milyen sporttal tudjuk kielégíteni. Gyerekkoromban versenytáncoltam, ezáltal tudom, hogy milyen izgulni a megmérettetések előtt, milyen egy csapatban jól működni. Ma pedig hobbifutóként látom a sportolók helyzetét és minden alkalmat megragadok, hogy új mozgásformákat próbáljak ki, hiszen ezáltal jobban megértem a hozzám forduló embereket, érkezzenek Pécsről vagy az ország bármelyik pontjáról, hiszen a jövőben Pécs és a sportpszichológia nevét sokat fogjuk egy lapon említeni.
