Tizenkilencre lapot húzott Márton Gábor szerződtetésével. Bejött!

– Abban a szezonban kétségtelenül erőn felül teljesítettünk, egy újonc csapattól az ötödik hely tényleg bravúr – fogalmazott Kovácsevics Csaba. – Tudtuk, hogy a helyén kell kezelni, ezt a sikert, ezt az eredményt, mert a következő bajnokságban mindez semmit sem számít. Épp ezért igyekeztünk felhívni a játékosok figyelmét arra, hogy ne az ötödik helyből induljanak ki! Aztán elkezdődött a bajnokság, és az első négy-öt fordulóban elért eredmények azt támasztották alá, hogy minden rendben van. Ugyanakkor ez nem tartott sokáig: az őszi szezonból hátralévő tíz meccsen egyszer sem győztünk! Hiányoztak azok a pluszok, amik ahhoz kellenek, hogy ebben a kiegyensúlyozott bajnokságban nyerni tudj. Nem tudtunk kikecmeregni a gödörből, ezért döntöttem úgy, hogy a vezetőedző posztján frissíteni kell, új impulzusra van szükség, elbúcsúztunk Waltner Róberttől, a helyére pedig Visinka Ede érkezett.

– Tegyük még hozzá, hogy Visinka Ede olyan időszakban vette át a csapatot, amikor is öt meccsen volt négy kiállításunk, akadtak sérültek, ennek fényében a három döntetlen tényleg nem volt rossz eredmény. Úgy tűnt, stabilabbak vagyunk, a téli szünetben igazoltunk, ráadásul jól sikerült a felkészülés, ezért abban bíztunk, hogy tavasszal majd elindulunk felfelé. Jött is a Budafok elleni hazai meccs, egy bolond összecsapás, amit 5-3-ra megnyertünk, és mint utólag kiderült, ez rendkívül fontos volt a bentmaradásunk szempontjából. Az eredményes folytatás aztán megint elmaradt, ahelyett, hogy jöttek volna a győzelmek, több vereségbe is beleszaladtunk, azt pedig tudtuk, hogy döntetlenekkel nem jutunk előrébb. Abban a helyzetben nekünk már győzelmekre volt szükségünk, márpedig abból nagyon kevés volt: a huszadik fordulóig mindössze három meccset nyertünk meg! Miközben tudtam, hogy legalább harminc pont kell a bentmaradáshoz. Úgy érzem, a soroksári bajnokink sorsfordító volt, bár úgy tűnt, győzünk, az utolsó pillanatban kapott gól miatt végül megint csak egy pontot szereztünk.

– Aki ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok ilyen típus, de úgy éreztem, megint lépnem kell, mert csak a győzelmek segíthetnek. Fogalmazzunk úgy, hogy tizenkilencre lapot húztam: úgy voltam vele, ha valaki, akkor Gábor meg tudja csinálni! Az első három fordulóban látszott, hogy még kereste a csapatát, ismerkedett a játékosokkal, a lehetőségekkel. Három vereség volt a mérleg, ráadásul még gólt sem rúgtunk. Nem mondom, hogy boldog voltam: úgy voltam vele, innentől kezdve csoda kell a bentmaradáshoz, extra dolgokat kell produkálnunk! Megcsináltuk! Gábor az elejétől kezdve hangsúlyozta, hogy az utolsó öt fordulóban dől el minden, és igaza lett: ebben a periódusban aztán négyszer győztünk és egyszer döntetleneztünk, ilyenre még az előző szezonban sem voltunk képesek, amikor pedig ötödikek lettünk. Az ekkor megszerzett tizenhárom pontnak köszönhetően végül elértük a célunkat, bentmaradtunk.

– Miután bentmaradtunk, nem kérdés, hol fogunk indulni a következő idényben, természetesen az NB II-ben! Úgy gondolom, egész Baranya büszke lehet arra, hogy két ilyen kisváros, mint Kozármisleny és Szentlőrinc csapata a másodosztályban szerepel. Persze, hallom én is, sokan azt mondják, hogy nekünk nem kellene itt lennünk, de a véleményem szerint ez úgy működik, hogy ha mi kiharcoljuk ezt a lehetőséget, megdolgozunk ezért, és élünk is vele, akkor itt a helyünk! Az NB II-es szezonok során sok mindent megvalósítottunk a sporttelepen, rengeteg fejlesztéssel tettük jobbá, szebbé az otthonunkat, egyvalami miatt azonban csalódott vagyok: a klubházat annak ellenére nem sikerült méltóvá tennünk ehhez az osztályhoz, hogy az MLSZ-től kezdve a minisztériumon át mindenkihez fordultunk támogatásért. Abszolút nem csilivili épületre gondolok, csupán szerettük volna normális, modern körülmények között fogadni a vendégeinket, egy ilyen fejlesztést pedig mi nem tudunk egyedül megvalósítani. Itt szeretném megjegyezni, ahogy korábban, mellettünk most sem álltak nagy állami cégek, mi valóban saját erőből valósítottuk meg mindazt, ami a másodosztályú szerepléshez kellett. Ki merem jelenteni, az egész mezőnyben mi gazdálkodtunk a legkisebb költségvetésből, és ennek ellenére ismét elértük a célunkat, bentmaradtunk, és készülhetünk a következő szezonra az NB II-ben! Büszke vagyok erre!