A közelmúltban, április 22-én elhunyt a pécsi és a magyar labdarúgás legendás alakja, Garami József. Aki ismerte, vagy csak járt azokra a mérkőzésekre, amelyeken ő volt a vezetőedző, pontosan tudja, hogy tényleg nem mindennapi szakember, ember volt – nem véletlen, hogy egészen hihetetlen, érdekes, szívet melengető történeteket mesélnek vele kapcsolatban. Lapunk szeretné megmutatni, ki volt Garami, miért tudott fantasztikus sikereket, eredményeket elérni a PMSC-vel (megnyerte a Magyar Kupát, ezüstérem az élvonalban), ezért megszólaltatjuk azokat a játékosokat, akik közel álltak a szívéhez, akik a kedvencei voltak: első „vendégünk” Turi Zsolt.
A mai világban (sajnos) már teljesen elképzelhetetlen mindaz, amit anno Garami József csinált, ahogy felfedezte, majd istápolta a tehetségeket. Annyi energiát, időt fordított arra, hogy itt, ott, amott kiszúrja a legügyesebbeket, hogy erre manapság egy egész stábot alkalmaznak (még van is rá egy csúnya szó: scouting) – nos, ő ezt megtette egyedül.
Híresen jó szeme volt Józsi bácsinak!
– Először akkor kerültem képbe nála, amikor a Karikás általános iskola tanulójaként részt vettem egy iskolai focin a Ho Si Minh parkban – emlékezett vissza a most 58 éves Turi Zsolt, aki a legutóbbi idényben vezetőedzőként ezüstéremig vitte a Sport36 Komlói Bányász csapatát a megye I.-ben. – Akkor odajött hozzám, és mondta, hogy menjek focizni a PMSC-be. Nemet mondtam, mert előtte én voltam a klubnál, ott akartam focizni, ám miután azt válaszolták, hogy nincs felvétel, elmentem a PVSK-ba, és ott játszottam. Józsi bácsi viszont nem mondott le rólam! Onnantól kezdve félévente megjelent nálunk a lakásunkon, és mindig győzködte a szüleimet, hogy váltsak, igazoljak a PMSC-hez. Apám viszont rendre azt válaszolta, hogy ez a Zsoltira van bízva.
Persze nem csoda, hogy „Zsolti” nehezen mondott igent a váltásra, elvégre akkoriban a PVSK is nagyon jó volt. Az ifiben ott játszott többek között Tomka és Márton is, a legjobbak között szerepeltek, ám Turi (is) mindig úgy érezte, a játékvezetők valahogy ellenük fújnak. Márpedig ő bajnok akart lenni!
– A vége az lett, hogy átmentem a PMSC-hez. Garaminak nem szóltam, ezért amikor meglátott, meg is kérdezte, mit keresek én ott. Mondtam, hogy bajnok akarok lenni!
Turi aztán majdnem bajnok lett a felnőtt élvonalban, a PMSC ugyanis 1986-ban Garami József irányításával a második helyen végzett az NB I-ben. Az utolsó fordulóban a Békéscsabát fogadták a piros-feketék, és 4-1-re győztek – 15 ezer szurkoló előtt! A PMSC így állt fel: Bodnár – Kónya, Toma, Róth, Brezniczky – Lutz (Bérczy, a 63. percben), Turi, Czérna, Lőrincz – Lovász (Dobány, a 73. percben), Mészáros. Vezetőedző: Garami József. Gólszerzők: Gólszerzők: Turi 1-0 (az 1. percben), Szekeres 1-1 (a 32. percben), Róth 2-1 (a 39. percben), Brezniczky 3-1 (a 73. percben), Lőrincz 4-1 (a 79. percben).
– Az ifiben egyből bedobott a jóval idősebbek közé, a mélyvízbe. Ő olyan szakmai vezető, edző volt, aki nem félt attól, hogy a fiatalokat játszassa, bízott bennük. Ahogy idősödtem, egyre több lehetőséget kaptam, 1985. május 1-jén pedig felkerültem a felnőtt csapathoz: előbb végigmentünk a dísztribün előtt, aztán egyenesen a felvonulásról mentünk edzeni. A Fradi ellen már játszottam is húsz percet, Debrecenben pedig kezdő voltam, gólt is lőttem. Nem mellesleg: megnyertük az ifi bajnokságot, pedig a Fradi gerincét azok a játékosok alkották, akik 1984-ben Bicskei Bertalan vezetésével aranyérmesek lettek az ifjúsági Európa-bajnokságon!
Garami József amellett, hogy vette a fáradtságot, és elment azon gyerekek szüleihez, akikben tehetséget látott (legyen szó Baranya, Tolna, vagy éppen Somogy megyéről…), beszélt velük, megmozgatott mindent azért, hogy hozzá kerüljenek, a későbbiekben istápolta a fiatalokat. Elképesztően jó pedagógiai érzéke volt, beszélt a szülőkkel, a gyerekekkel, foglalkozott azokkal, akiket ő maga választott ki.
– Nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy tudja, kivel miként kell bánni, kit kell simogatni, kit kell keményebb eszközökkel motiválni. Engem például „ütött”! Hamar rájött, hogy nekem nagy a pofám, minden lepereg rólam, és engem ütni kell ahhoz, hogy kihozza belőlem a maximumot. Abszolút nem bánt, hogy ezt tette, mert nagyon sokat köszönhetek neki. Azokban a játékosokban pedig, akik nála nevelkedtek, nála nőttek fel az utánpótlásban, nagyon bízott, és nagyon védte is őket. Mi pedig ezt éreztük, ezért megvolt a kellő önbizalmunk a meccseken: pontosan tudtuk, hogy nem baj, ha hibázunk, nem fog minket lecseszni, nem fog lecserélni. Ezért sokkal nyugodtabban játszottunk, aminek aztán meglett az eredménye.
Turi hozzátette, a taktikát illetően is nagyot húzott az „Öreg”. Akkoriban ugyanis mindenki 4-3-3-as hadrendben játszatta a csapatát, Garami azonban áttért a 4-4-2-re, ennek köszönhetően pedig a középpályán létszámfölénybe kerültek.
– Az ellenfelek nem nagyon tudtak ezzel mit kezdeni. Emlékszem, Lovász és Mészáros csatársorral kezdtünk, én pedig akkor 6-os vagy 10-es pozícióban futballoztam a középpályán: amikor mondjuk 0-0-ra álltunk, akkor előbbi voltam, ha viszont hátrányba kerültünk, akkor utóbbit játszottam, mert képes voltam gólokat lőni, gólpasszokat adni.
Bár a kiváló mesteredző, a korábbi szövetségi kapitány, Garami József már nincs közöttünk, az öröksége megmaradt:
„Tőle tanultam, hogy egyáltalán nem kell félni a fiatalok beépítésétől, bízni kell bennük. Edzőként ugyanazt teszem, amit ő annakidején velünk” – árulta el Turi Zsolt.
A következő cikkünkben Garami József másik nagy kedvencét, Lovász Ferencet szólaltatjuk meg.
Ez is érdekes lehet
Megadják a módját.
Egészen augusztus végéig.
Szinte mindent megnyertek.
Gázvezeték-rekonstrukciós munkálatok kezdődnek az Athinay úton.
A Névtelen ucában.
Itt engedélyezték először a koedukált fürdőzést is, egy fontos kitétellel.
