Szilágyi Jenő ajánlója.
Kezdem a cím magyarázatával. Kemény, de nem attól, hogy tele van akciójelenetekkel, verekedésekkel, lövöldözésekkel. Ellenkezőleg, ilyesmi egyáltalán nincs benne, de a tartalma brutálisan kemény, emellett abszolút aktuális. Több szempontból zseniális a színészi és az operatőri munka, a kivitelezés tökéletes.
Egy kisvárosi angol család világa a feje tetejére áll, amikor a 13 éves fiúkat letartóztatják iskolatársa meggyilkolásáért. A vádak miatt minden szülő legrosszabb rémálmával kell szembenézniük.
A döbbenetes drámasorozat egy rejtélyes bűncselekményről, egy nyomozásról szól. Történetesen, hogy Jamie Miller meggyilkolta-e az egyik osztálytársát. Kíméletlenül nyers, valódi pillanatokban rögzített produkció. A zseniálisan felépített forgatókönyv, a hiteles szereplőgárda és az egészen profi rendezés elképesztően erős produkciót eredményezett. Kifejezésmódja a szellemként mindent és mindenkit követő kameramozgás, ahol minden epizód tulajdonképpen csak egy jelenet. Szól arról, hogy a mai tinik milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással, szól a social média elképesztően káros hatásáról a fiatalokra, a szülői felelősségről, a hozott és az átadott mintákról.
A széria mindössze négyszer egy óra, de minden perce tökéletes. Az apát játszó Stephen Graham, aki részben a forgatókönyvet is írta, azt mondta: „Csinálhattunk volna egy drámát a bandákról, a késes bűncselekményekről, vagy egy olyan gyerekről, akinek az anyja alkoholista, vagy akinek az apja erőszakos bántalmazó. Ehelyett azt akartuk, hogy ránézzünk erre a családra és azt gondoljuk: istenem, ez velünk is megtörténhet, és ami itt történik az egy átlagos család legrosszabb rémálma.”
Ki kell emelni a fiút játszó Owen Coopert, akinek már csak koránál fogva is vélhetően ez az első komolyabb szerepe, Amit viszont a 3. epizódban alakít, az Oscar-gyanús. Óriási dicséret illeti Mathew Lewis operatőrt, aki részenként egy órán keresztül megállás nélkül dolgozott úgy, hogy közben nem hibázhatott. Ehhez persze kellettek olyan színészek, akik a szövegben nem bakiztak, hiszen nem volt lehetőség egy-egy jelenetet újra felvenni. A sorozat angol–amerikai produkció, egyik producere Brad Pitt.
„Aki egy divatos krimit akar látni és izgulni a fotelből a látványos fordulatokon, az el se indítsa ezt a filmet. Direkt nem sorozatot írok, mert ez valójában egy hosszú film. Kegyetlen részletességgel, helyenként talán unalmasan is végig veszi egy gyilkosság nyomozásának történetét. Eddig kriminek tűnik, de nem az. Inkább dokudrámának gondolom, amely megmutat egy véresen valós, létező irányzatot.”
„Kamaszokkal foglalkozó szakemberként, kamaszfiú anyjaként azt kell mondanom, hogy lélegzet-visszafojtva néztem. Ritkán van velem film másnap is, de ez még mindig pörög a fejemben.”
„12 éves fiammal néztem végig egyben… A végén azt kérdezte, anya sírsz? Utána elbeszélgettem vele, hogy ő mit érzett miközben nézte a filmet… Mi a véleménye róla… Azóta kevesebbet telefonozik és helyette hasznosabb dolgokat csinál… Ezt komolyan mondom… Én is elmondtam neki, hogy én hogyan láttam az én szemszögemből…Nagyon oda kell figyelni a gyermekeink lelkére!”
A kritikusok között létezik egy pontrendszer, ami azt mutatja, mennyire értékelnek egy-egy alkotást. A csúcsot eddig a Breaking Bad, a Totál szívás tartotta 9,5/10-zel, a Kamaszok viszont e sorok írásakor a legmagasabban, 10/10-en áll.
