Mára teljesen megszűntek a nyilvánosházak Pécsen, már csak telefonon vagy online lehet bejelentkezni ilyen szolgáltatásra. Fénykorukat a 2000-es évek fordulóján élték az IFOR-SFOR katonák miatt, akkor több mint 100 ilyen mulató működött a városban, de már 1900-ban is sok gond volt az örömlányokkal Pécsen.
Madame Pompadour, Ámor, Fehérbárány, Amazonas, Babylon, Casablanca – ez a néhány név sokak számára ismerősen csenghet. Az ingatlanok többsége ma már üresen, romosan áll, de van, amelyik továbbra is működik más formában. Nagy bulik színhelyei voltak. Amikor már minden kocsma bezárt a városban, ezeken a helyeken folytatódott a buli.
120 éve kevés ilyen ház volt, jobbára az utcákon köttettek az üzletek, a legtöbb örömlány a Király utcában kínálta szolgáltatásait. 1900-ban a városháza egyik bizottsági ülésén a pécsi tiszti főorvos, Czierer Elek a tarthatatlan állapotok miatt szólalt fel és szorgalmazta az utcalányok kötelező egészségügyi ellenőrzésének bevezetését.
Hivatalosan 26 prostituált dolgozott engedéllyel, de valóságban több mint százan űzték az ipart Pécsen.
„Mikor az esti pillangók ellepik a népes korzót botrányos jeleneteknek lehet tanúja a sétáló közönség. A feslett nőszemélyek mindenki szeme láttára kötik meg az üzletet. Csak a rendőrségünk nem izgatja magát. Azért nem gondoljuk, hogy a főkapitány úr ezt helyénvalónak tartja” – mondta felszólalásában a tiszti főorvos.
Engedélyt adtak a kupinyitásra Pécsen, ahol levezethették a katonák feszkót
A probléma csak 10 évvel később oldódott meg, amikor a mai bevásárlóközpont helyén húzódó Czinderi utcában engedélyezték egy nyilvánosház létesítését. A „lányok” csak ebben az utcában sétálhattak, és vadászhattak a kuncsaftokra. A bordély 1910-ben nyílt meg, s azért itt, mert három laktanya is volt a környéken, a katonák itt legálisan levezethették a feszültséget.
Pipi, aki bevezette a fiatalokat a szerelembe
Ezekben az időkben szokás volt, hogy a frissen érettségizett fiúkat a Czinderi utcában avatják férfivé. Az idősebbek még emlékezhetnek egy Pipi nevezetű hölgyre, aki azt tekintette feladatának, hogy a fiatal fiúkat, egyetemistákat vezessen be a szerelem szépségeibe.
A Czinderi utcai bordély Sásdi Sándor pécsi író Szabálytalan szerelem regényében többször is előkerül.
„Röhögve cipeli őt a Czinderi utcai, lehúzott redőnyű házhoz. Útközben az álombeli meggypiros trikósra gondol… a hírhedt ház előtt megkérdezi. És ha benyitom a kaput?… Ha ínadba száll a bátorságod, leülsz a szalonban, rendelsz egy feketét, és nincs tovább…”
Teát szolgáltak fel, vak zongorista adta a zenét
Czinderi utcában egyébként konszolidált körülmények „uralkodtak”, a hölgyekre váró vendégeknek teát szolgáltak föl, és a kor gyakorlata szerint vak zongoristát alkalmaztak, aki közben diszkréten zongorázott. Az utolsó nyilvánosházat végül 1950-ben zárták be Pécsett.
Forrás:
Vargha Dezső: Bordélyházak és kéjnők a régi Pécsen
Kovács Lajos: Kanyargós utcák görbe esték – A pécsi bohémvilág a századfordulón
Régi Pécs
