Az Orbán-kormány bukása miatt örömmámorban és eufóriában úszó – Orbán ellenes – véleményformálók gyakran hangoztatják azt, hogy a NER bukásával a fidesz-közeli médiumok is kimúlnak majd, de legalábbis jelentősen összezsugorodnak, hiszen – szól a megfejtés – a közpénz majd eltűnik ezekből, a piacról pedig „ezek” képtelenek megélni. Csakhogy a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb, és a teljes médiapiacot érinti. Azon médiumokat is (és ide kell érteni a különféle YouTube csatornákat, politikai aktivista mozgalmakat és média felületeiket, stb.), amelyek legfőbb identitását az Orbán-rezsim elleni nyílt vagy kevésbé nyílt küzdelem alkotta, és amely miatt a támogatásokat kapták azoktól, akiknek ez szintén fontos volt.
Céljuk ugyanis megvalósult, a küldetésük véget ért április 12-én, most már új és ‘szabad’ világ van!
És közel sem biztos, hogy ez az új világ nekik jövedelmező lesz.
Vagy nincs, vagy torz a piac
A G-nap után, 2015-től kezdve az Orbán-kormány jelentősen belenyúlt a médiapiacba, a kormányhoz köthető pénzosztási szisztéma: állami hirdetések, állami cégek hirdetései (és a social media) pedig olyannyira eltorzították a reklám-piacot, és verték fel az árakat, hogy
szervezett és intézményesített külső (alapvetően külföldi) támogatások nélkül képtelen lenne működni a hazai média döntő többsége.
Bár a mérték más és más, de állami pénz áramlott szinte az összes országos elérésű médiumhoz – kapott ebből az RTL, az ATV, a Népszava is – és vidékre is lecsorgott némi apró az állami reklámügynökségeken keresztül – így jutott valamennyi a pécsi önkormányzati médiumhoz, és lapunkhoz is, de nem egyszer előbbiben lényegesen több hirdetés pörgött, mint nálunk; gyaníthatóan a pénz is több volt, látva a listaárakat.
Aki azt hiszi, hogy az „olvasók tartanak” el médiumokat Magyarországon, az nincs tisztában a valósággal, noha természetesen léteznek szép számmal olyanok, akik adományoznak forintokat kedvenc lapjuknak – időnként. (Mi, a Pécs Aktuál is kérünk segítséget olvasóinktól minden évben – ezeket láthatják a cikkeink alatti boxban a kampányok idején, és rendszeresen indulunk ‘kuncsorgó körútra’ is üzleti partnereinkhez, akik mélységében is ismerik az elérésinket, számainkat.) Ezek a hétköznapi emberektől érkező magánadományok összességében inkább tekinthetők szimbolikus nagyságrendűnek, mint stabil, komoly, rendszeres és kiszámítható bevételi forrásnak. (Egy vidéki egyszemélyes blogot persze szerencsés esetben képes eltartani pár száz lelkes ember ideig-óráig, de egy komoly stábbal működő, nagyobb szerkesztőséget annak infrastruktúrájával már nem.)
Fidesz-közeli hálózat
Az biztosnak tekinthető, hogy a közmédia és a fideszes kormányhoz ezer szállal kötődő, „központosított” média-hálózatok jelentős átalakulás előtt állnak, gigantikusra duzzasztott személyzetüket ugyanis nincs az a hazai piac, amely valóban eltartaná. Belső pletykák szerint így például a Mediaworks városi lapjaiból (itt Baranyában például a Dunántúli Napló/BAMA) mindössze néhány fős tudósítói bázisok maradhatnak majd, és nagy kérdés az is, hogy nyomtatott napilapot egyáltalán kiadnak-e, vagy a Magyar Nemzet lapjain, mellékleteiben végzik majd a vidéki hírek – „mutációban”.
Az Origo a Mediaworks egyik zászlóshajója, de szinte biztos, hogy ha meg is marad a cégnél (és nem adják el valakinek), akkor komoly karcsúsításra lehet ott számítani, ugyanis a különféle tartalmaik előállítása rendkívül drága lehet.
Az évi 180 milliárd közforintból működő közmédiával nagy tervei vannak a Tisza-kormánynak, teljes „helyreállítást” ígértek olyannyira, hogy még a hírszolgáltatás átmeneti felfüggesztését is belengették addig, ameddig nem áll fel ott egy új stáb.
A HírTV és a Magyar Nemzet szimbolikus médiumok fideszes körökben, a „jobboldali” identitás alapvető részei évtizedek óta. Az elmúlt években azonban az MCC-hez és Orbán Balázshoz köthető Mandiner átvette a vezető szerepet a fideszes médiatérben, és az egykor underground-jobbos fiatalok szórakoztató szerelemgyerekéből (UFI, Reakció) lett az a kavalkád (online lappal, hetilappal, YouTube csatornával, Hajdu Péterrel, MCC-s beszélő fejekkel, stb.) ami ma látható. Mivel az MCC MOL-ból finanszírozása kiesni látszik Magyar Péter érkezésével, a Mandiner működése is kérdőjeles – bár a hivatalos kommüniké szerint továbbra is maradnak.
Fidesz ellenes hálózat
A Fidesz ellenes (döntő többségében online) médiatábor rendkívül széles és szerteágazó: tucatnyi hírportál és rengeteg youtube (és social media) csatorna sokaságából áll, de vidéken is kiépítettek együttműködő- és beszállító partnereket – elsősorban a tartalmak, politikai üzenetek nagyobb elérése és promóciója miatt. Sok jóra (és pénzre) ezek sem számíthatnak azonban a Tisza-kormánytól, és nagy kérdés, hogy az Orbán-rezsimmel szembeni ellenállást finanszírozó körök továbbra is benyúlnak-e a zsebükbe, vagy most már (mondjuk 2027-től) a piacra bízzák a „hálózat” működését és fennmaradását. Ha igen, akkor garantálható, hogy számos – elsősorban aktivista-típusú – médium fog tönkremenni.
Garantálható az is, hogy – az eddigi összezárás és idilli együttműködés helyett – brutális médiaháború indul meg a fidesz ellenes orgánumok között a fennmaradásért.
Vidéken is. Pécsen is. Túl sok ugyanis az éhes száj, amit etetni kell, de kevés az étel.
A modell marad, de a szerepek változnak
A NER előtti világban is juttattak pénzeket a kormányok a számukra baráti médiumoknak és ezentúl is fognak, ez törvényszerűség. Mindehol ez van! 2010 előtt viszont vagy külföldi tulajdonosok kezében volt a nagy elérésű média jelentős része, és/vagy többnyire külföldi multicégek finanszírozták ezeket hirdetéseken, partneri együttműködéseken keresztül. A kisebb vidéki orgánumok pedig a helyi piacról szívták fel a partnereket több, kevesebb sikerrel, és csak néha esett be egy-egy nagyobb cég kampánya.
Aztán jött a G-nap, majd a social media beépülése az emberek mindennapjaiba és széthullott a régi piac és a médiumok üzleti modellje, amely máig nem állt fel piaci alapon
döntő többségében.
A cégek, vállalkozások azonnal átálltak az „olcsó” reklámfelületre, ahol ők maguk targetálhatják (reményeik szerint) a saját közönségüket, nincs már szükségük a „drága” médiára ahhoz, hogy pörögjön a biznisz.
A médiapartnerség státusszimbolummá – netán küldetéssé – vált, nem kényszerré.
Ez a tendencia nem látszik változni, és nem is fog az újabb és újabb online platformok megjelenése és terjedése miatt. A vidéki, tényleg független médiumok ezért küzdöttek eddig is a túlélésért minden hónapban, és ezért voltak kénytelenek minden érkező forintra igent mondani. Nem volt más választásuk a piacról. És ezután sem lesz.
Azonban mivel új politikai helyzet állt elő Magyarországon, a szerepek felcserélődnek és mindegy, mit gondol erről és mit képvisel az adott szerkesztőség – nem rajtuk múlik, hanem a közönségükön, amit felépítettek maguknak.
Beszorultak a saját buborékjukba , ami ha elég egynemű, akkor nem is engedi majd a változást (magyarul: a független, tényszerű, objektív hírközlést).
Esélyes ezért, hogy az eddigi „ellenzékiből” kormányközeli, kormánybarát propaganda lesz; hiszen eddig ez volt a narratíva, ezt szokta meg a közönség.
Másképpen fogalmazva,
van 3,3 millió elégedett, célba ért ember. És van 2,2 millió ellenálló, elégedetlen. Vajon melyikük fog szívesebben a zsebébe nyúlni, hogy a független média életben maradhasson Magyaroszágon?
Abban mindenki biztos lehet, hogy a külföldi támogatások egy része megmarad – csak a címke lesz más. Az is valószínű, hogy ezeket a pénzeket épp ugyanazok fogják elosztani, akik eddig. A kérdés csak az: továbbra is kelleni fog-e ennyi médiaszereplő, vagy kevesebb is elég lesz? Én ez utóbbira fogadok a tapasztalatok alapján.
Ezért épített fel a Pécs Aktuál évek alatt, organikusan egy olyan buborékokon túli, immár több mint százezres közösséget, ahol politikailag igencsak különféle olvasóközönség van! Mi továbbra is egy ilyen közösségnek szeretnénk írni, hiszen nem csak Pécs, de Magyarország is sokszínű.
