Címlap Vélemény “Meddig...

“Meddig kell tűrni az állatvilágot semmibe vevő, az égre többszörösen ejakulálókat?”

Cikkünk frissítése óta eltelt 8 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Nem gondoltam volna, hogy visszasírom valaha 2020. december 31-ét, amikor 20.00-ra otthon kellett lennem, mint egy 14 éves tininek. Csak 2020-ban hiába néztem volna az engem dorgáló rendőrökre kiskutya szemekkel, vagy kértem volna meg a barátnőm anyukáját, hogy hívja fel a szüleimet, hogy késni fogok, senkit sem érdekelt volna.

Mégis visszasírom. 2020-ban csak egy-két háznál sikított és durrant, de amit 2021. december 31-én, és sajnos idén január 1-én is el kellett viselni, az nem embernek vagy állatnak való.

Süvítő rakéták, hangos robajjal darabokra hulló, szikrázó, füstölögve elégő szemét. Ez nem tűzijáték. Ez nem játék.

Ez “tűzipokol”.

Hiába szól rendelet arról, hogy mettől meddig lehet kilőni ezeket, a szankcióktól senki nem fél, mert a tilosban járót elkapni nem, vagy csak nehezen lehet.

Meddig kell tűrni az állatvilágot semmibe vevő, a pirotechnikai eszközöket péniszük meghosszabbításaként értelmező, az égre többszörösen ejakuláló, kisebbségi komplexusokkal küzdő felelőtlen barmok viselkedését?

Én megértem, ha a gyereknek meg kell mutatni, hogy olyan szülő, mint ő, az utcában nincs másik (a rendeletben meghatározott időkorláton belül). Azt is megértem, ha a szomszédnak kell megmutatni, hogy a fizetése kétszeresét is képes elégetni szó szerint (a rendeletben meghatározott időkorláton belül).

Miért kell nekem ezt hallgatnom több mint 12 órán keresztül? Miért kell hallgatnia a benyugtatózott kutyámnak, aki még így is zihálva fülel minden puffogásra? Miért kell hallgatnia az erdőben élő vadállatoknak és madaraknak? A kisgyerekeknek?

Engem nem zavar, ha valaki szeretné irányítani a tüzet, hatalmába keríteni azt, játszani vele, dróton rángatni és jól megmutatni az elemeknek, ha ezt a négy fal között csinálja. Több ezer éve vágyik az emberiség arra, hogy uralhassa az uralhatatlant.

Pedig ami fölött a legnagyobb a hatalmunk, még azt sem tudjuk uralni. Önmagunkat.

Fordul-e majd annyit a világ, hogy akik vágyaikat, gondolataikat, agressziójukat vagy nemtörődömségüket  a rakéták segítségével égbe kiáltják, jajveszékelésükre terápiás megoldással válaszolnak majd szakemberek?

V. Renáta, Pécs