Pár hete szült pécsi kismama juttatta el szerkesztőségünkhöz a PTE Szülészeti Klinikájának címzett köszönőlevelét, amelyben tapasztalatairól mesél. A klinikán nemrég ugyanis bevezették azt a szabályt, hogy nem fogadhat sem szülészorvost, sem szülésznőt a kismama, ez a rendszer ugyanis túlterheli a szakembereket, és az ellátás rovására mehet. Az ügyeleti szülés azonban sokakat megrémiszt, holott nem kellene aggódnia a pécsi nőknek. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük az édesanya levelét:
A COVID-19 miatt a PTE Szülészeti Klinikán bevezették azt a szabályt, miszerint a választott szülészorvosod és szülésznőd nem lehet bent veled szülésnél, hacsak nem ők vannak éppen ügyeletben. Na, hát én nem voltam „mázlista”. Szeptember 12-én pont nem az általam választott orvos és szülésznő ügyelt. Hajnali 4 órakor kezdődtek a fájásaim. Reggel 7-kor be is mentünk a kórházba, ahol konstatáltam, hogy bizony nem az én kedves dokim ügyel. Egy ideig ezen idegeskedtem, természetesen csak addig, míg nem erősödtek a fájások és nem jött be hozzám az ügyeletes orvos, aki végtelenül kedves volt, pont úgy, mint azon a napon mindenki más.
Neveket nem írok, sajnos nem mindenkiét tudom, de mindenkivel maximálisan meg vagyok elégedve.
Az élet úgy hozta, hogy császármetszéssel érkezett a világra a fiam, de a műtőben is mindenki végtelenül türelmes és nyugodt volt és ez nekem is segített ellazulni.
Már amennyire el lehet lazulni egy ilyen helyzetben. A császármetszést követően 9 órát kellett feküdnöm. Ezalatt többször is behozták nekem a kisfiamat, és a nővérek is nagyon kedvesek voltak. Aki császárral szült jól tudja, hogy az első felkelés bizony nem egyszerű. Mivel én biztonságban éreztem magam, az ápolónőnek köszönhetően le tudtam gyűrni a fájdalmat.
Ezen a hétvégén „full house” volt a klinikán, szóval én nem is a gyermekágyi osztályra kerültem, hanem maradtam a nőgyógyászati osztályon.
Ekkor jött a következő sokk! Atyaég! Öten vagyunk egy szobában!
Hát ezt csak másnap reggelig bántam, amikor is nagyon jól jött, hogy a fitt szobatársaim tudnak nekem segíteni és akár a bőröndömhöz is le tudnak hajolni. A szobatársaimra szintén egy szavam nem lehet, valamelyikükkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Sok rosszat hallottam a csecsemős nővérekről meg úgy általában a kórházban eltöltött létről, de én 3 éjszakát töltöttem bent, szeptember 12-15 között és mindenkivel maximálisan meg vagyok elégedve.
Ha problémám volt, azonnal segítettek. Ha kicsit sírt a baba, segítettek megvigasztalni. Ha fájdalmam volt, szintén azonnal segítségemre siettek. Bár maszk volt az ápolókon és nővéreken, a szemükön látszott, hogy igyekeznek mindig mosolyogni, pedig eléggé túl vannak terhelve.
Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ügyeletben szülni nem a világ végét jelenti!
Nekem csak jó élményeim vannak, és soha nem fogom ezeknek a kedves embereknek az arcát elfelejteni és mérhetetlenül hálás vagyok nekik!
Persze nem szabad elfelejteni, hogy egy kórházba mész és nem ötcsillagos szállodába, ahol svédasztalos reggeli, ebéd és vacsora vár. De ne féljetek a szüléstől és a kórházban eltöltött napoktól, hiszen bárhogy is vesszük, egy csodát hoztok a világra. Rossz már eleve nem lehet semmi! Hajrá pécsi kismamák, hajrá pécsi klinika!
Bencze Mercédesz
