Hit… Remény… Öröm… Szeretet… Az advent a várakozás időszaka. Ebben is – természetesen – mi pécsiek nagyon jók vagyunk! Egész évben a romos utak forgalmi dugóiban várakozva készülünk a (zöld) fény eljövetelére. Jómagam hajnali futóként a Tüskésréten készülök a fényvárásra, hiszen a lámpák fele sosem megy…
… Egy óriási óra számlapján ülünk mindannyian, amely nem más, mint a Naprendszer. Minden évben megyünk egy kört. (Kapaszkodni ér!) Nálunk a négy évszak csodái egyik káprázatból a másikba ejtenek, így „gyorsabban telik az idő”, mint az örök télben… Csak képzeld el, hogy a tundrán milyen hosszú egy év! Szinte érzem, ahogy be van fagyva az idő… Jégbezárt hetek, hónapok, évek… És valóban, az ortodox jégkristályok lassítják a várakozást… Ott hat hetes ez az ünnepváró átszellemülés. Lassabb, komótosabb, késleltetett…-még a karácsonyuk is 13 nappal későbbre esik.
Hagyományaink szerint az advent a kisböjt ideje, amely csak Jézus megszületésével ér véget. Az éjféli mise díszes temploma a szülőszoba, ahol megszületik a Megváltó… 25-e napjával ért véget a böjt, amikor még élt a szívekben a karácsony…
Azonban a karácsony szentsége kiköltözött a templomból a plázába, és az adventi vásárba. A siker és fogyasztás lett az evilági üdvösség…
Bennünket pécsieket a Dzsámi előtt berendezett ünnepi börzén járhat át a szentlélek, ahányszor csak arra járunk. Ajvé! Oszmán építészeti remekünk – a Dzsámink elé – keresztény stílusban elkövetett betlehemnél csodálhatjuk meg a Jézus(ka) születéstörténetét. Kvázi földi belépőjét, és majd Húsvétkor kilépőjének is ugyanitt lehetünk szemtanúi dizájner bárányokkal, tojásokkal díszítve… Tökéletes leképezése korunknak a helyszín. Rómától Rijádig… A gyalázatosság minősített esetének érzem kapitalista porcelán inkubátoromból kilesve, hogy hova (f)el nem fejlődtünk a karácsony puritán, szerény, istállóban született szentségétől. Forraltbortól bódult vigyorral szelfizünk talpig szabadkai ármániban a barival, Máriával és a Kisdeddel…-majd a rongyos istállócskától két lépésre kikérjük mamáéknak, keresztanyuéknak a „mirhát, tömjént, és vertaranyat” biotusfürdő, ecoillatgyertya, csibókávé és krómgold csúcsdísz formájában… A csilingelő „örökzöld dzsingül bellsz sláger” pavlovi reflexként előhipnotizálja felettes takarékos-énünkből az ösztön-ént, és rommá vásároljuk magunkat… Oh, come on!
Vásárlói kosarunk nagyjából nem egyéb, mint a hulladékkonténer alternatívája, mert ugye a praktikusság ledobja magáról a szentséget, ennek megfelelően illik a fenyőfeszti(v/gy)ál idején csupa felesleges kacatot összevásárolni, és soha le nem bomló celofánba csomagolni… Igazából a csomagolástól lesz az ajándékból ereklye, amelyet a ruhásszekrény tetején őrizgetsz a következő meszelésig… Zárójeles megjegyzés: ha szeretnéd, hogy amire nincs szükséged igazán szegényekhez jusson el, akkor dobd ki a kukába! És ez nem cinikus vicc.
Ha a „tavalyi akciós megvilágosodás tanfolyam” – amit a calzedonia-pozitív csajodnak vásároltál közös program gyanánt – némiképp beütött, akkor talán idén Szentestekor már „sokkal személyesebb” ajándékot osztasz ki a családnak. Például bögrét a saját fotóddal, vagy mint a Donnie Brascoban – kápés borítékot cseréltek apáddal…- ((legalább annak kisebb a karbonlábnyoma, mint a nylon zokninak)).
Az ember minden korban azt hiszi, hogy nincs tovább már hova fejlődnie. Hittük ezt a Kőtábla tudatunkba vésődésével, a Biblia szívünkbe fogadásával, az Emberi és polgári jogok megszületésével. Nietzsche „megölte az Istent”. A felvilágosodás nem hozott megvilágosodást, csak a szellemi világot anyaggá transzformálta. Az emberi értékek helyettesítésére anyagi érdekek léptek. Többet, többször, gyorsabban!
Képeslap helyett sms, sms helyett mindenkinek, bárkinek, tehát senkinek címzett bejegyzés az üzifaladon… Sebaj! Gyűjti a nagy globális szerver a hátrahagyott cyber-nyomainkat. Talán már készül is a „nagy semmi” újra (ki)/felrobbanni, és a posztmodern-big bang most nem a szellemből anyagot, hanem az anyagból szellemet teremt…- és megíródik egy legújabb emberiséget tenyerén feljebb emelő szövetség, amiért megérte azt a több száz adventot végig várakozni.
A very new age utópista unitárius big bang rostokolási idejére kívánom neked, hogy :
„ Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!” (Aranyosi Ervin)
