Nemrég fiatal guanakókkal gyarapodott a pécsi állatkert.
A féléves kanca és a hamarosan egyéves csődör jelenleg távolabbi teverokonukkal, a dromedárral osztozik egy kifutón. Az állatok rendkívül kíváncsiak, érdeklődőek. Ha éppen a kifutójuk külső részén tartózkodnak, az elhaladó, előttük megálló látogatókat is alaposan szemügyre veszik, megközelítik. Érkezésükkel a pécsi teveféléket immáron négy faj képviseli, amelyek közül a dromedár/egypúpú teve a Camelini nemzetség tagja, míg a láma, az alpaka és a guanakó a Lamini nemzetséghez tartozik.
A guanakó (Lama guanicoe) a ma élő négy dél-amerikai teveféle egyike. A négy fajból a guanakó és a vikunya képviselik ezen állatcsoport vadon élő tagjait, míg a jól ismert láma és alpaka már a háziasított fajok táborát erősítik. A legújabb filogenetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nagy valószínűséggel a lámákat a guanakókból háziasították. A fajnév a Quechua huanaco (wanaku) szóból származik. Dél-Amerikában a füves pusztákon, bozótosokon át az Andok akár 4000 méteres magaslatain is előfordulnak. Rendkívül jól alkalmazkodtak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz és a sokszor gyér táplálék és vízforrásokhoz is. Nem válogatósak, fűféléket, cserjéket, zuzmókat, gombákat, virágokat, de akár kaktuszokat is elfogyasztanak. A nagy magassághoz és az ott uralkodó alacsony oxigénkoncentrációhoz a vérükben található nagyobb számú vörösvértesttel (négyszerese az emberi vérben találhatónak) alkalmazkodtak. Csakúgy, mint rokonai, az guanakó is csordába tömörülve él, melyet egy csődör vezet. Rendkívül puha, selymes gyapjuk a vikunyáé után a második legértékesebb.
