Édesapjától, az ismert pécsi ügyvédtől, dr. Tihanyi Zoltántól előbb örökölte a lovak és a lovaglás iránti szeretetet, szenvedélyt, mint a jogi pálya iránti elhivatottságot. Dr. Tihanyi Laura mindkettőben otthonosan mozog: büntetőjogászként is megállja a helyét, díjlovaglóként pedig kiváló országos eredményekkel büszkélkedhet.
A közelmúltban nagyon szép eredményeket ért el területi és országos szinten is díjlovaglásban. Tavaly nehézosztályban ezüstérmes lett a Magyar Országos Championátuson, 2020-ban bronzérmes volt, valamint 2020 óta vezeti a délnyugat-magyarországi régió díjlovagló bajnokságát a felnőttek között. A versenyzést még 2002-ben kezdte, a sikerek hamar jöttek, hiszen ifi, junior és fiatal lovas kategóriában is rendre ott volt az első háromban az országos bajnokságon – 2006-ban a junioroknál csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett.
– A lovak és a lovaglás iránti szeretetet édesapámtól örököltem, aki egész fiatal kora óta lovagolt, és nagyon jó lovas – mesélte a Pécs Aktuálnak Tihanyi Laura. – Talán ötéves lehettem, amikor megkaptam az első pónimat, minden más jött utána magától értetődően. Apukám tanított meg lovagolni, nála sajátítottam el az alapokat, aztán amikor kitaláltam, hogy szeretnék versenyezni, elkezdtem együtt dolgozni idősebb Kövy Andrással, aki Magyarország legjobb lovaglótanárai közé tartozik.
Nem aprózta el: heti ötször járt Kaposvárra edzésekre. Hamar kiderült, hogy van érzéke a díjlovagláshoz, s miután édesapja is látta, hogy a lánya tehetséges, vettek lovakat például Németországból is. Az első nagy sikerét 2006-ban aratta a junioroknál, ugyanebben az évben először kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, valamint indult Világkupákon Kaposváron, Fóton és Ausztriában is, vagyis nemzetközi szinten is letette a névjegyét.
„Az aktív versenyzést 2012-ben abbahagytam, mert a tanulmányaimra kellett több figyelmet fordítanom, elvégeztem a közgázt, majd a jogot is. Aztán 2014-ben egy autóbaleset abszolút félbevágta a lovas karrieremet, abban az időszakban nem hogy versenyezni, egyáltalán lóra ülni sem tudtam volna.”
A kényszerpihenő azonban szép lassan véget ért – hiába, a díjlovaglás, a lovassport iránti szerelem mindent felülírt! Teljesen véletlenszerűen 2020-ban édesapjával felfedeztek egy lovat, amiben nagy perspektívát láttak: megvásárolták, és minden újraindult…
– Versenyeztetni kellett a lovat, hát újrakezdtem, s miután nagyon jól éreztem magam a nyeregben, kedvet kaptam a folytatáshoz. Azóta is rendszeresen járok edzeni, ami heti hat alkalmat jelent, hiszen formában kell tartani a lovat és természetesen magamat is – mondta Tihanyi Laura.
A családi vonal nemcsak a lovaglásban ölt testet, hanem az ügyvédi pályában is: nagypapája ismert pécsi ügyvéd, dr. Vándor Ottó, akárcsak édesapja, dr. Tihanyi Zoltán (édesanyja, dr. Vándor Éva egyébként orvos). Immár dr. Tihanyi Laura is ügyvédként praktizál, büntetőjogászként dolgozik. Nem kérdés, kemény szakma – talán pont ezért jó, hogy ott van mellette a lovaglás…
– A büntetőjogászkodás mellett a mindennapi lovas edzésekre úgy tekintek, mint valami mentális rehabilitációra – mondta mosolyogva Laura, hozzátéve, hogy családja és a LotusRomeo támogatása nélkül biztosan nem jutott volna odáig, ahol most tart. – A lovaglásban pedig talán a feltétlen bizalom a leggyönyörűbb: egy hétszáz kilós, önálló akarattal bíró állaton ülök, amely abszolút megbízik bennem, és jó esetben pontosan azt csinálja, amit kérek tőle. Ezt borzasztó jó érzés átélni!
